Shopping Center, Dutch, Swedish Party

Ahhoz képest hogy azt terveztem: pihenni fogok a pénzügy kurzus befejeztével, eléggé mozgalmasra sikerült a napom. Kora délelőtt azért lazítottam kicsit, majd Rokassal és Snaigevel a bevásárlóközpontba mentünk. Onnan rohanás vissza, hiszen este fél hattól holland nyelvóra, amelyet egy majdnem paranormális élmény követett zuhanyzás közben. Végül pedig irány a svéd party.

Mint említettem tehát, 10 óra körül az egésznapos semmittevés gondolatával ébredtem, amely egyébként ERASMUS ösztöndíjas diák esetében eleve halva született ötlet. Dél körül az előbbi ténymegállapítás gyakorlati valóságtartalmáról is megbizonyosodtam, amikor Rokas felvetette, hogy ugyan menjünk már a bevásárlóközpontba. Mivel úgyis kifogytam a tusfürdőből és ehhez hasonló cuccokból, rábólintottam a dologra.

Végül a barátnőjével, Snaigevel egyetemben csaknem két órán keresztül jártuk az üzleteket, amely időtartam mellesleg valamennyi egészséges férfiember esetében élesen súrolja a "még éppen tolerálható" kategória felső határát. Ezalatt egy kisebb vagyonnal hozzájárultam az Adidas illatszerekből és tisztálkodási termékekből származó éves bevételhez, csaptam egy aprócska ételbeszerzést is, majd igyekeztem vissza, hiszen este fél hattól hivatalosak voltunk a HOUSE OF THE NETHERLANDS épületébe, regisztrációra.

A dolog inkább csak formalitásnak bizonyult, mint ahogy az ezt követő holland kurzus is lazábbra sikerült ezúttal, mint egyébként. Nem meglepő, sokan hazamentek már, és az ittmaradtak fejében is két dolog motoszkált csupán: a közelgő vakáció, és az este 10 körül kezdődő party a svéd lányok házában.

Én is igyekeztem haza, egy gyors zuhany még épp belefér, legalábbis így terveztem. Persze Gábor tervez, biztonsági rendszer végez... Utóbbi ugyanis épp higiéniai állapotom tartós javításának kellős közepén lépett működésbe, és kezdett fülsiketítő szirénázásba. Gyors öltözködés a sötétben (az áramot a rendszer automatikusan lekapcsolja), a folyosó csak úgy visszhangzott a "What the fák is going on"-tól közben.

Az eső ráadásul rendületlenül rákezdett odakinn, alaposan felforgatva ezzel a CNN, BBC, FOX NEWS, és további hat hírcsatorna esti műsorrendjét, amelyek BREAKING NEWS-ként számoltak be az errefelé rendkívüli eseménynek számító égi áldásról. :)

Így végül, ha kicsit ázottan is, de megérkeztünk a svédek házába, ahol egészen hajnali kettőig tartott a buli. De innentől beszéljenek inkább a képek:

Még kicsit ázottan... (Michivel, Jurgával és Alexandrával)
Still a bit wet... (With Michi, Jurga and Alexandra)

Uppsz, nem én voltam... Az est fényképésze, Jurga
Ups, it wasn't me... Photographer of the evening, Jurga

Csak éppen megkóstolom, tényleg...
Just to taste it, really...


Tanulság: A sör boldogít, a vodka álmosít
Conclusion: Beer makes you happy, vodka makes you sleepy


Szigorú fogyókúrán... :)
On a strict diet... :)


Semmi szék, csak a padló
No more chair, only the floor


Pillanatkép
Snapshot

A litván project

Korábban még nem tettem róla említést, de a dolgok előrehaladtával azt hiszem, nem kiabálom el, ha itt is írok róla: augusztus 17-23 között egy nemzetközi projecten vehetek részt Litvániában. A program a hivatalos kiírás szerint kulturális, gazdasági, ökológiai témákat érint, ennél azonban egy kicsivel többről van szó.

A dolog úgy kezdődött, hogy Vytas odajött hozzám hétfőn Global Issues közben azzal a hírrel, hogy az egyik barátja programot szervez Litvániában augusztus közepén, és szeretne minél több partnert bevonni, így magyarokat is. A dologról akkor még csak keveset tudtam: a repülőjegy 70%-át, míg a kinntartózkodás költségeit teljes mértékben fedezik.

Később kapcsolatba léptem Migle-vel, ő a szervező. Átküldte nekem a project részletes leírását, ennek egy részét angolul most közlöm. A teljesség igénye nélkül az alábbiakra számíthatunk:

• Discussion on natural forms and impact of global warming to regions like Pamarys
• Presentations of national crafts and discussion on their relevance in the modern world
• Sessions with local crafts masters (bread-baking, fishing and fish smoking, wood-processing)
• Photo and/or painting session in the Pamarys lowlands
• Bike tour to Rusnė bird ringing station
• Evening European cinema sessions for Kintai community
• Closing concert and visiting in Klaipėda city

Ezek után elkezdtem szervezni a csapatot. Zolit úgy tűnik, érdekelné a dolog, Lilla is jönne szerintem. Otthonról megkerestem Nikit, és még gondolkodom Janikán. Utóbbin már csak azért is, mert az utazás remek lehetőséget teremtene egy dokumentumfilm készítésére. A téma adott, bár egyelőre nem szeretnék még itt hosszabban értekezni róla.

A dolog tehát jelenleg is szervezés alatt áll, úgyhogy van egy kis plusz munka, ha éppen nem lenne még elég tennivalóm. :)

Célszalag

Ma délelőtt az utolsó prezentációval, majd az azt követő záróvizsgával véget ért a 10 napos intenzív pénzügy. Jó volt kicsit hajtani, keményebben dolgozni, még ha panaszkodtunk, nyavalyogtunk is közben. A hét hátralévő része most már főként a lazításé, aztán az otthoni dolgokkal is kezdeni kell valamit, mert ott is sok a tennivaló.

Reggel alig négy órás alvás után (Irish Pub éjfélig) ébredtem fel, hogy befejezzem az utolsó prezentációnkat pénzügyre. Vytas nem küldte át a saját részét, úgyhogy meglehetősen utolsó pillanatra lett kész (értsd: két perccel előadás előtt). Azért mégiscsak jól sikerült, ez az első, amivel úgy összességében elégedett vagyok.

Utána következett a teszt. Tekintve, hogy nekem kellett a prezi designját megcsinálni, és összehangolni a három anyagot, ezért kevesebb időm jutott az ismétlésre. Időnként meg is éreztem ennek áldásos hatását, de végeredményben rendben lesz, azt hiszem.

Ezzel véget is ért a 10 napos pénzügy kurzus. Búcsúzóul még megtekinthettünk egy rövid prezentációt Magyarországról, kicsit elfogott a honvágy. Vytassal és Ingával megegyeztünk, hogy májusban, amikor egy hétre hazamegyek, jönnek ők is velem...

Jut eszembe, nem is írtam még: május 7-13 között otthon vagyok. Nyolcadikán egy zsidó tudományos konferencián tartok előadást a kutatásaimról, 9-én pedig megpróbálkozom két vizsgával, ha össze tudom egyeztetni az otthoni tanárokkal. Utána pedig jöhet egy kis szórakozás is: gulyás, pörkölt, Club222, Center, Budapest, mindez két litván baráttal...

Alighanem felejthetetlen lesz... :)

Szent Patrik napja

A hétfő szokás szerint a már bűvös kilenctől kilencig jegyében telt, vagyis reggeltől estig óráim voltak. Késő este hazaérkezésem után még elinvitáltak az Irish Pubba, ahol Szent Partrik ünnepének tiszteletére hatalmas bulit rendeztek.

Persze az egész nap, mint valamennyi hétfő, Global Issues-al kezdődött. A téma ezúttal a gyermekjogok, az előadő csapnivaló, akárcsak tavaly. Óra alatt így inkább a Rubicont olvasgattam, kihoztam pár számot arra az esetre, ha jutna rá kedv, idő. Ezúttal a IV. Károlyról szólót vettem a kezembe, és azzal ütöttem el az unalmas perceket.

Délután pénzügy, lassan a végére érünk az anyagnak, szerdán vizsga. Mindenki fáradt egyébként, fejben már a vakációra készülnek, Ingával is sokkal nehezebb, már a vasárnapot várja. Azért most is jó volt az óra. Közben néha azon töprengtem, hogy de elkelne Békéscsabára is egy-két ilyen jó előadó, biztos nem gondolkozna a társaság fele saját életének kiontásán az unalom végső elkerülése végett... :)

Utána este hattól még angol, kommunikációs óra. Itt Belgiumban gyakorlatilag természetes dolog, hogy ezeken az órákon 30-70 éves felnőttekkel együtt veszünk részt, akik ugyanúgy tanulnak, vizsgáznak, prezentálnak, mint mi. Errefelé megvalósult, sőt alighanem természetessé vált már tehát az élethosszig tartó tanulás gondolata.

Az órák ebből kifolyólag sokkal érdekesebbek. Egészen más elképzelése van például a fiatalkori bűnözésről nekem, és a nyugdíjas éveit taposó, jómódú Kunigundának. Mégis együtt dolgozunk, párban, mint a kisiskolások, és neki ez a világ legtermészetesebb dolga, csak nekem furcsa.

Órák után irány haza. A többiek mind az Irish Pubba tartanak, így hát, bár fáradt vagyok, megyek velük én is. Ma ugyanis Szent Patrik napja van, az írek védőszentjének ünnepe. Ennek örömére összecsődült hát az ERASMUS-os banda apraja-nagyja, közös sörözésre, beszélgetésre.

Hajnali kettőkor haza...

Forma-1, lazítás, billiárd

A hét utolsó napján még mindig inkább a pihenésé volt a főszerep. Kora hajnali kelés után megnéztük a Forma-1-et, aztán újabb alvás következett. Délután lógás a neten, csevegés az otthoniakkal, este litván-magyar billiárd este. Holnaptól pedig megint hajtani kell...

A szombati semmittevés után vasárnap hajnali 4.45-kor ébresztett az óra, amely tényt a félálmosság kitörő lelkesedésével fogadtam. Gyorsan megírtam az aznapi blogbejegyzést, és Bartek már kopogott is az ajtómon, hogy haladjak, mert lekéssük az Ausztrál Nagydíj rajtját.

A futamot egyébként nem itthon, hanem a másik magyar srác, Zoli házában kívántuk megtekinteni, Závodi kolléga nyilvánvaló örömére. Bizonyára repdesett a boldogságtól, hogy hajnalok hajnalán három lengyel és egy spanyol srác társaságában addig csörgetjük a mobilját, amíg nadrágba nem pattan, és ki nem nyitja nekünk az ajtót. (Ezúton is ezer hála, dank u wel, meg ilyenek...)

A verseny eléggé kaotikusra sikeredett egyébként, nem ment a Ferrarinak, ráadásul látszik, hogy a Track Control nélkül még minden versenyző kissé bizonytalanabbul vezet. Végül Hamilton győzött, Kubica kiesett, így hát lengyel szitkozódások és magyar ásítások közepette indultunk haza.

Ezt követően alvás egészen délig. Talán meglepő, hogy milyen sok időt töltök ágyban a hétvégén, de mielőtt valaki megdöbbenne ezen, ajánlom figyelmébe hétköznapi bejegyzéseimet, amelyek meglehetősen rövidre sikerült regenerációs ciklusaimról árulkodnak :)

Délután semmi különös. Csevegtem kicsit a neten, pihengettem, olvasgattam, majd estére összehoztunk egy billiárd estét a litvánokkal. Rokas, Snaige, két másik csaj, meg én. Mivel volt kedvezményre jogosító kuponom (összeszedtem vagy 10-et annak idején, hiába, magyar vagyok még itt is :P ) ezért egy óra áráért kettőt játszhattunk, és minden fél liter sör mellé is kaptunk egy másikat ingyen.

Az ég áldja a Max Kriek-et diákoknak kedvező marketingstratégiájáért. Ámen...

Vissza a feladónak...

Bizonyára mindenki ismeri az elektronikus postaládákat időről-időre ellepő körleveleket. Naponta találkozunk velük: átfutjuk, vagy éppen olvasatlanul töröljük őket. Az azonban csak a legritkább esetben fordul meg a fejünkben, hogy vajon hogyan keletkezhetnek. Nos, ma reggel óta én erre is tudom a választ. Ekkor kaptam meg ugyanis néhány nappal ezelőtti blogbejegyzésem egy részletét, méghozzá körlevélben.

Talán szerdán írtam arról, hogy a befizetett magas adók és járulékok ellentételezéseként mi mindent is kapnak a belgák. Részletesen, számokkal mutattam be mindezt az aznapi Doing Business In Belgium órán tanultak alapján.

Ezek után érdeklődve vettem észre a következő üzenetet a levelesládámban ma reggel:

FW: Belga juttatások és adók

Megnyitva az e-mailt, a napokban írt blogbejegyzésem részletére bukkantam, ugyanazokkal a számokkal, adatokkal. Úgy látszik, valaki annyira fontosnak találta ezeket az információkat, hogy továbbküldte néhány ismerősének, és a körlevél pillanatok alatt életre kellt.

Meg kell mondjam egyébként, én ennek örülök. Elsősorban azért, mert azt látom, hogy van értelme, jelentősége ennek az egész naplónak. Sőt, hogy esetenként másokat is érdekelnek a kinti tapasztalataim.

Sajnos az idő meglehetősen kevés arra, hogy a mindennapi eseményeken túl mélyebben is kifejtsem az itteni életről alkotott véleményemet. Mégis, úgy tűnik, ha néhanapján rászánom magam, azzal sikerül valami igazán fontos tapasztalatot megosztani az otthoniakkal.

Ha pedig így van, akkor meg már nem pötyögtem hiába...

Šeštadienį...

A fenti cím földi nyelven azt jelenti: szombaton. Az igazat megvallva nem sok, a világot előrevivő dolog történt. Lustálkodtam, ebédet főztem, litvánt látogattam, pályázatot írtam, végezetül pedig Rokas javaslatára sörözgetéssel zártuk az estét. Gera mintis... (Remek ötlet)

Kissé belebocsátkozva a részletekbe, az úgy volt, hogy délelőtt nem csináltam semmit. A mögöttem hagyott húzós hét és kialvatlanság következtében majdnem 14 órán keresztül húztam a lóbőrt. Dél körül aztán végleg kikászálódtam az ágyból, és ebédet keztem készíteni. Az alapötlet Spagetti Bolognese volt, egy egyszerű, boltban is kapható szósszal elkészítve, amit én hasznosnak találtam némi gombával megbolondítani. Meg kell mondjam, remekül sikerült. Két személyre főztem persze most is, Jurga is azt mondta, hogy ízlett neki, és még életben van, szóval azt hiszem, nem lehetett olyan rossz.

Délután Skype-on lógtam éppen, amikor bejelentkezett Rokas. Megemlítette, hogy sétálni mennek, és hogy tartsak velük. Rögtön rákérdeztem, hogy mi ez a királyi többes, mire kiderült: megérkezett a barátnője, Snaige. Aranyos kiscsaj, bár még kicsit fiatal, tizenhat éves. Csak litvánul folyik a társalgás, részükről semmi angol, vagy nagyon minimális. És csodák csodája: aš suprantu. (Értem.)

Bejártuk a suli környékét, felmentünk hozzájuk kajálni, majd hazaugrottunk, mert határidőre meg kellett írjak egy költségtérítéses pályázatot otthonra. Miután elküldtem e-mailben, irány a GB, Rokas sörözni akart mindenáron. Vásárlás után irány a közeli park, kellemes idő, este. Utána még vissza hozzájuk, vacsora, beszélgetés, és a meglepetés: egyre többet és többet értek meg.

A kiscsaj három hétig marad, a végére biztosan belejövök a litván társalgásba én is... :)

Egy nehéz hét utolsó napja

Végre itt van már a péntek, gondoltuk reggel ébredés után, de azért nem örültünk még neki túl nagyon. Jómagam két és fél órányi alvás után ültem újra a számítógép elé, hogy nekilássak a pénzügy prezentáció elkészítésének, aztán pedig irány a suli.

Fél kilenctől Üzleti Etika, melynek legnagyobb tanúsága számomra eddig az, hogy kiderült: az az ember, aki augusztus óta intézi mindenféle adminisztrációs ügyeimet és egyéb problémás dolgaimat, az mellesleg kitűnő tanár is. Ma a globalizációról volt szó, amelyről Mr. Cottynnak meglehetősen határozott véleménye van. Bárcsak importálni lehetne az ő összes tapasztalatát, ismeretét és bölcsességét Magyarországra, akkor biztosan nem itt tartanánk.

Fél tíztől International Human Resources Management, a tanár nagyon unalmas volt a múlt héten, úgyhogy mivel nekem HR diplomám van, kimentettem magam az első héten, és helyette tovább dolgoztam a prezentáción.

Délben megérkezett Inga és Vytas, átnéztük ami eddig megvan. Vytas mindenképpen szeretett volna még egy diát beilleszteni a már késznek tetsző előadásba, én nem igazán lelkesedtem az ötletért, mert borította az egész struktúrát. Harminc percnyi érvelés és agyalás után kitaláltunk egy konszenzusos megoldást: beillesztjük, de máshová. Végül jól sikerült az egész.

*** Ezzel a diával ért véget a kemény hét ***
*** Our hard week finished with this slide ***

Előtte még megírtuk a második pénzügy tesztet is, ezúttal úgy érzem, jobban sikerült, mint az első, mindent tudtam. Az órának öt körül lett vége, hullafáradtan hazabuszoztam, és beestem az ágyba. Kilenc körül felébredtem még egy kis időre, aztán a mögöttem hagyott hét kemény munkája után érzett egészséges fáradtságával együtt végleg aludni tértem.

Elvégre pihenni is kellene egy kicsit végre...

Photos of March: Press visit

Íme a múltkori szerkesztőség- és nyomdalátogatás fotóinak ékes gyűjteménye.
(Here are the photos of the press company visit near Brussels on Tuesday night.)

Ritka pillanat: figyelek *** Rare moment: I'm paying attention

Szerkesztőség *** Editorial room


És arra van a WC... :) *** Toilets? That way... :)


Nyomtatás alatt *** Just printed


Légből kapott hírek... *** Story is in the air...


*** Ok, magasbb mint én. És akkor mi van? :P ***
*** Ok, it's higher than me. So what? :P ***

*** Végső állomás: Az újság és egy álmos én... ***
*** Final destination: The newspaper and a sleepy me ***


(Ha nem volt elég a fotókból, akkor böngészgess az ERASMUS-os magyartársam, Vitéz VHTI Závodi Zoltán által készített fotóalbumban.)

(For more photos click to this link)

Prezi, party, perpatvar...

Csütörtökön is folytatódott a hajtás a KATHO-n: prezentációk, beadandó dolgozatok, pénzügy, néminemű konfliktussal fűszerezve. Este pedig Chicken Party, hiába voltam fáradt, nem tudtam kihagyni.

Reggel fél kilenc előtt négy perccel elkészült a Strategyc Management prezentációnk, amelyet fél kilenckor be is mutattunk/mutattam. Egy jó minőségű termékeket árusító szupermarket , az NV Winkels stratégiai módosításáról kellett tervet készíteni egy 10 oldalas esettanulmány alapján. Környezetelemzés, demográfiai tendenciák, SWOT, ami csak belefér... Nagy siker volt, azt hiszem jó jegyet kapunk.

A prezentációnk nyitóoldala ** First slide of our presentation

Délután IMPROVING MANAGEMENT SKILLS, és egy régóta esedékes nagy összecsapás. Az egyik román csaj, Christina valami minősíthetetlen stílusban bánik az emberekkel, alalmanként még tanárokkal is. Hetek óta unja már mindenki, hát én megelégeltem a dolgot. A vita arról meg egy feladat kapcsán, hogy kulturális különbségek, belgák vs. ERASMUS. És Christina bizony előállt azzal, hogy a belgá koszosak, zajosak, és így tovább. Amikor beszálltam a társalgásba, fel merészeltem neki tenni a kérdést, hogy mire alapozza a belgákról alkotott képét. "A személyes tapasztalataimra", mondta. "Szóval alig egy hónapos benyomásokra? Nagyon biztos vagy akkor magadban." Ütöttem le rögtön a kínálkozó labdát, és elszabadult a pokol.

A leányzó támadópozíciót vett fel és megpróbált leteremteni ellentétes véleményemért, én meg azzal vágtam vissza, hogy talán nem szabadna egy 10 milliós ország lakóit felcímkézni, csak mert ő találkozott kettővel közülük, aki ilyen... Véget nem érő beszélgetés sztereotípiáról, Christina oldalán a német lányok és Christiano, az enyémen Inga, Isa, a szintén román Costin. Már az élményért is megérte felkelni.

Este aztán még dutch is. A délutáni párbaj után Christina békülékenyebb hangot ütött meg, úgyhogy gyorsan eltelt. Vytas közben kitalálta, hogy menjün a Chicken Party-ra, ami az egyik legnagyobb buli itt Kortrjikban. Mondanom sem kell, hogy hullafáradt voltam, ráadásul pénzügyből még semmit sem csináltam péntekre, így hát azt hiszem a napnál is világosabb, hogy átszerveztem a programjaimat, és irány a party... :)

Negyed négykor kerültem ágyba. Ébresztő reggel hatra beállítva. Munka van.

Belga élet, sörkóstoló...

Ma folytatódott a nagy hajtás kis belgiumi életünkben. Délelőtt a prezentáción dolgoztam, délután Doing Business In Belgium, este pedig sörkóstolás a HANTAL diákoknak.

Kétségtelenül túlterheltek minket egy kicsit ezekkel a prezentációkkal, tesztekkel és esti programokkal a héten. Nem sokkal hajnal egy után értünk csak haza a minap a sajtólátogatásról, reggel mégis korán neki kellett látni a Strategic Management prezentációnak. Szép lassan minden csapattag elküldte már a saját részét, így összeraktam az egész előadást, szépen egységbe kovácsoltam a kilenc különféle mondanivalót, megterveztem a design-t, és hasonlók. Mindezzel el is telt a délelőtt, rohanhattam órára sürgve-forgva...

Ráadásul Doing Business In Belgium előadás volt ma, ami ugyan tömör, és sok is egy napra a négy óra, mégis érdekes. Odahaza megjelent cikkekben olvastam például, hogy Belgium után mi fizetjük a legtöbb adót és járulékot az OECD országok közül. A mai órán tanultak alapján talán érdemes megvilágítani, hogy mit kapnak ezért cserébe a belgák. (Azt, hogy mi mit kapunk, gondolom nem kell fejtegetni...)

Egyszeri juttatás gyermek születésekor:

* Első gyermek: 1084,79 euro ( 276 621 Ft)
* Második és minden további gyermek esetén:
807,13 euro ( 205 818 Ft)

Családi pótlék:

* Egy gyermek 39,97 euro/hó (10 200 Ft)
* Két gyermek 185,4 euro/hó (47 277 Ft)
* Három gyermek 402,53 euro/hó (102 645 Ft)

Nyugdíj minimum:

* házas 996 euro/hó (253 993 Ft)
* egyedülálló 754 euro/hó (192 270 Ft)

Emellett a fizetendő adó is függ a családi állapottól, valamint a gyermekek számától, vagyis itt létezik és működik a családi adókedvezmény intézménye. Otthon bezzeg... Never mind...

Lényeg a lényeg, a sok adattal és könyvelési feladattal szépen el is telt a délután. Ötkor gyorsan hazarohantam, dolgoztam még egy kicsit a prezentáción, majd irány vissza a KATHO-ra, mert 20.30-tól sorkóstoló estét tartottak a nemzetközi tanárok részvételével. Ittunk négyféle flamand és kétféle vallon sörből, a végére egy-két csaj egészen szépen nézett ki. Na de hát egyszer van ilyen egy évben...

A többiek közül sokan még továbbmentek a Midnight Swimmingre, ahol további ingyen sör és fürdőzés várta őket. Én inkább hazajöttem, és az ágyba beesés mesterszintű elsajátításával foglalkoztam...

...na jah, kérem, hosszú volt a nap.

Vesszük a lapot...

Mozgalmasak a napok itt mifelénk. Ma délelőtt és délután órák, este utazás Brüsszel közelébe: látogatás a De Standard és a Het Niewsblad szerkesztőségében. Mindenközben ezernyi más gondolat, egy kis viharerejű széllel megfűszerezve. Na de kezdjük az elején, kedves barátaim...

Reggel, közvetlenül ébredés után rögtön kiült az arcomra a lelkesedés. Ki ne örvendene két prezentációnak, egy beadandó dolgozatnak és egy pénzügy tesztnek 12 óra alatt? Kezeket fel, aki szeretne sok ilyen keddet az életében. Magasabbra. No, hm.. Hát senki.

Pedig 8.30-tól nekünk nem volt menekvés. Először következett az utolsó Total Quality Management óra, mely remek lehetőséget teremtett, hogy itt most bemutassam az otthoni és itteni oktatási módszer közötti parittyadobásnyi különbséget.

Az otthoni főiskolán talán három évvel ezelőtt vettük ezt a tárgyat, főként elméletet persze. Rengeteg dolgot kellett bemagolnunk az ISO-ról és a HACCP-ről, meg hasonlók, az egész gyakorlati haszna lényegében egyenlő volt a nullával, alig emlékszem valamire.

Ellenben itt: a stratégia, a vezetés fontosságáról, a vásárlók szükségleteinek kielégítéséről és a veszteségek csökkentéséről beszéltünk. Készítenünk kellett egy SOP-t (Standard Operation Process), amely lépésről lépésre meghatározza egy potenciális ügyféllel való ártárgyalás szervezését, előkészítését és lebonyolítását. Mindezt természetesen csapatmunkában.

Ezután a sikeres vállalatok modelljével foglalkoztunk, illetve azzal, hogy milyen módszerekkel oldhatjuk meg a leendő cégünknél felmerülő problémákat. Ezt illusztrálandó, végigkísértünk egy költségcsökkentés folyamatát az acélhuzalgyártásban. ISO, HACCP csak említés szintjén, nem fontos, benne van a könyvekben, ezt onnan is meg lehet tanulni. Tetszenek már kapisgálni a különbséget?

Az óra után rögtön a 't Forumba mentem, hogy tanuljak egy kicsit pénzügyre. Egyre jobban szeretem az órákat egyébként ezzel a magyar tanárral, bár a többiek panaszkodnak, hogy nehéz, nem értik. A teszt elég jól sikerült, úgy érzem, a prezentációnk a litván pénzek történetéről, hát egy átlagosra azt is sikerült kihozni.

Közben egész nap ezt az áldott jó Matthiew-t hajkurásztam, hogy ugyan adjon már nekem egy jegyet az esti nyomda- és szerkesztőséglátogatásra. Végül valamelyik tanárét megörököltem, és mehettem én is.

Az úticél a Corelio médiacsoport székhelye, nem messze Brüsszeltől. Számtalan újság, köztünk a Het Nieuwsblad és a De Standard is itt készül. A szerkesztőség mérete megdöbbentő, akárcsak a számok: összesen 700 újságíró és tudósító dolgozik azon, hogy a lap minél sikeresebb legyen. Fél tizenegyig bejártuk a szerkesztőséget, majd amikor elindult a nyomtatás, testközelből is megnézhettük, hogyan készül a lap. Búcsúzóul, úgy éjfél tájban még a kezünkbe nyomtak egy-egy példányt az aznapi újságból ; alighanem ezúttal mi voltun az elsők, akik olvashattuk.

Vagyis inkább csak olvashattuk volna, ha csak egy fikarcnyival is többet tudunk hollandul a jól ismert alstublieft*-nél....

* alstublieft = kérem, szívesen

Mozgalmas nap

Reggel is híján arra ébredtem, hogy itt forgatják az Óz, a csodák csodáját, mert a házunkat majd elfújta a hatalmas erejű szél. Az ablakok szinte folyamatosan rezegtek, az eső csapdosott, jó kezdete ez a hétnek, de persze fő az optimizmus. (Átlagosan 10 percig fő, aztán lehet tálalni)

Délelőtt annak ünnepélyes rendje és módja szerint kihagytam a Global Issues első felét, mondván, én ezt már hallottam egyszer. A második részre azért már én is betértem, megvitattuk a népszavazást a többiekkel, ráadásul az óra előadója, aki hosszú évtizedekig foglalkozott nemzetközi kapcsolatokkal, szintén tett egy megjegyzést: "csak remélni tudom, hogy a magyarok lesznek olyan bölcsek, és nemet mondanak az egészségügy privatizációjára. Ez zsákutca." Megadtam neki Feri e-mail címét, mondtam, hogy vitassák meg, nem érek én rá az ilyesmire :)

Ebéd után pénzügy. A tanár magyar, Rapp Zoltán, a kurzus intenzív és hajtós, 10 nap alatt egy szemeszter anyaga. Az óra mégis jó, érdekes, még ha magyarul nem is beszélünk. És ha mégis, valahogy olyan furcsának tűnik a magyar szó. Az előadás végén azért történt valami, amit feltétlenül meg kell említenem. Igyekszem szó szerint...

TANÁR: Honnan szedtél össze ilyen jó angolt?

ÉN: Otthonról.

TANÁR: Békéscsabáról????????????

És ennyi a történet, nem folytatom, értse mindenki, ahogy akarja. Este English Communiation class, semmi említésre méltó.

Holnap viszont annál inkább, máris egy teszt és egy prezentáció pénzügyből. Közben van még egy esettanulmány, egy másik prezentáció, és ezernyi más dolog a nyakunkon, úgyhogy reggel korán kelés lesz, azt hiszem.

Szép álmokat, Magyarország! :)

Liége

Szombaton gondoltunk egy nagyot, és csatlakozva a Torhoutban tanuló diákok csoportjához, útnak indultunk Liége felé. Ez volt az első alkalom, hogy vallon területen jártam, de meg kell mondjam, a nap végén már visszahúzott a szívem a flamand földekre.

Reggel hét óra körül gyűltünk össze a kortrijki állomáson öten: Zoli, Vytas, Alexandra, Olivia, no meg én. Először Ghentbe mentünk, ahol aztán vonatot váltottunk, hogy Kulacs Andris (alias Andres Thermote) vezetésével folytassuk utunkat Liége felé.

Ülök a vonaton, és kész...

A város önmagában gyönyörű, az épületek változatossága jellemzi: van itt román, gótikus, barokk, kinek kinek ízlése szerint.

Főtér...



Ich und eine szökőkút...

Az emberekről már kevesebb jót tudok elmondani. Amíg a flamand részt egy erkölcsileg romlatlanabb, tisztább, nemesebb vidéknek írnám le, addig Liége maga a megtestesült (neo)liberalizmus. Ráadásul rengeteg a szemét az utcákon, jónéhány csöves külsejű alak kóricál,. Nem csak emiatt, bár nyilván ezt is beleértve, az egész leginkább Budapestre emlékeztetett.

Hat hónapnyi flamand élet után úgy érzem, valahogy az összkép más itt. Azért persze nem kell félreérteni, itt is laknak művelt, intelligens emberek. Találkoztam is eggyel.

Az öreggel...

Kétségtelenül fontos errefelé a kiegyensúlyozottság is. Íme ennek ékes példája:

A háttér is érdekes, már virágoznak a fák...

Nah, de komolyra fordítva a szót, a főtéren való városnézés után folytattuk utunkat, egészen addig, amíg azt egy 370 fokból álló lépcső nem keresztezte. Így nézett ki a dolog lentről:

Mi ez, fiam? Lépcső... Milyen? Hosszú...

Rövid hezitálás után azért csak nekiveselkedtünk, és megmásztuk:

Just keep climbing...

És hogy hogy néztem ki utána odafenn? Íme:

Levegőt, levegőt...

Mindenesetre a látványért talán megérte:

Majdnem, mint Budapest... Maaaaajdnem :D

A délután során azért bőven akadt még program. Ellátogattunk egy ma már föld alatt lévő katedrális és városrész romjait felvonultató múzeumba, sétáltunk egy nagyot, és a sok rohangálás közepette még unatkozni is jutott időnk:

Boooooooooring... :D

A hazautat illetően több lehetőség is kínálkozott. Legelőször is úgy gondoltam, hogy hátrahagyom a többieket, és motorral megyek:

E' a' enyimé... :)

Közben viszont megérkezett Lilla, az idő meg egyre csak szorított, így a repülés mellett döntöttünk:

Felszállás előtt...

Aztán a többiek sírni kezdtek, hogy "Óóóó, nem akarunk nélkületek visszautazni, hiányozni fogtok, kérlek ne hagyjatok itt minket!" Így hát nagy nehezen csak beadtuk a derekunkat, és vonattal utaztunk vissza Kortrijkba végül. Döntésünkért cserébe néhány feledhetetlen operaáriát is meghallgattunk egyik túlbuzgó flamand útitársunk előadásában.

De higyjétek el, utóbbiról jobb, hogy lemaradtatok... :)

Angol pasi, TVH, litván lány...

Elég nagy elmaradásban vagyok a bloggal, úgyhogy ezúttal is kihagynám az unott hétköznapok ismertetését, és három, egymástól független történetet mesélnék csak el.

I. AZ ANGOL PASI:

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy este, amikor bowlingozni mentem a litván bandával. A játék végén kicsit szétszéledtünk, egyesek beültek valamelyik közeli pubba, míg én, és a Litvániából hatalmas monoklival a szemén visszatért Rokas kajálni mentünk. Épp kinn beszélgettünk a bolt előtt, amikor egy erőteljes közép-angliai akcentussal megáldott férfi szólított meg minket.

Mint kiderült, ezernyi probléma árán jutott el Kortrijkba, és menne is tovább, de nem tudja, hogyan lehet eljutni a legközelebbi "motorway-service"-be. Térképen megmutattuk neki, erre meghívott minket egy kajára, és közben kifejtette, hogy ő feltaláló, és azért utazgat, hogy a termékeit népszerűsítse. Fiatalokat keres, akik ebben tudnának neki segíteni.

Bár elég csodabogárnak tűnt a fickó, azért emailcímet cseréltünk. Lehet, hogy egy hét múlva már jelentkezik is, de az is megeshet, hogy sohasem hallok többé felőle. Előbbi esetben erről úgy is beszámolok.


II. TVH

Flandria egyik legsikeresebb vállalata a TVH, ami gyakorlatilag targoncákat, darukat, és ehhez tartozó alkatrészeket gyárt. Csütörtök délután, természetesen az elmaradhatatlan Gudio Peene vezetésével látogatást tettünk a gyárban.

"If you have some questions, just put up your finger..."

Megdöbbentő precizitással találkoztunk. Az alkatrészeket, amelyekre a világ minden részéről érkeznek megrendelések, általában 24, de legkésőbb 48 órán belül át is veheti a megrendelő. Logisztika és szervezettség felsőfokon.

A látogatás végén beugrottunk a CALL CENTERBE, ahol 35 nyelven fogadják a hívásokat az ott dolgozók. Magyarországról két hölgy várja az ügyfelek telefonjait, kellemesen elbeszélgettem velük, tanácsolták, hogy jöjjek ki dolgozni, mert "ami odahaza van az kész..." És most nem folytatom.

Mellesleg ez az a vállalat, ahová a nyári munkaajánlatot kaptam. Jövő héten visszaküldöm a jelentkezési lapot, aztán majd meglátjuk.


III. A LITVÁN LÁNY

Végül, de nem utolsó sorban... Valamelyik délután Vytas azt írja nekem Skype-on, hogy van odahaza egy ismerőse, aki beszélni szeretne velem. Felvettem a listámra, és csevegni kezdünk, mígnem kiderült: Vilniusban egy civil szervezet vezetője, méghozzá egy olyan szervezeté, ami fogadhat EVS diákokat (ez egy európai önkéntes munka program). Mivel én korábban gondolkoztam rajta, hogy megpályázok egy helyet egy évre Litvániában, azért keresett meg, és ajánlotta az ő szervezetét.

De hogy tovább menjek, más dolgok is kiderültek. A lánynak ugyanis vannak magyar barátai, és éppen magyar tanárra lenne szüksége. Így hát nem kicsit győzköd, hogy ősztől vágjak bele a nagy kalandba, és látogassak el egy évre Litvániába. Hosszas hezitálás után úgy döntöttem, meg kellene próbálni... Niki, amint időm lesz, írni is fogok neked ezügyben :)

(A szombati kirándulásról Liége-ben hétfő délelőtt olvashattok beszámolót)

Szavazz! *** Vote!

Ma úgyis olyan szavazós nap van odahaza, legyen az itt is. Mostantól lehet ugyanis voksolni, melyek voltak február legjobb fotói. A képeket egymás mellé rendezve ez alatt a bejegyzés alatt találhatjátok. Szavazni pedig az oldal tetején lehet, a jobb oldali sávban.

Okay, from now you can vote which are the best photos in February. YOu can find all the pictures below, and you can vote at the top of the site on the right side.

Photos of the month 5. - Birthday party

*** Mi a fene folyik itt? *** *** What the hell is going on? ***


Taruval Finnországból *** With Taru from Finland


Torhout népével... *** With the people from Torhout

Először igyunk valamit... *** Let's drink something first...


...és aztán táncoljunk. *** ...and then let's dance.



Hadd menjen a paaaaarty... *** Looks like a paaaaarty...



Magyarok (Lillával) *** Hungarians (With Lilla)

Photos of the month 4. - Garbage trip

Korábban már említést tettem a szeméttelepen tett látogatásunkról. Íme most az ott készült fotók.

Szeméttdivat, 2008. * Garbage fashion 2008.


A bűz nagyobb volt, mint a zaj, szóval... *** The smell was worse than the noise, so...

Mirjammal *** With Mirjam

5 percnyi munka *** Working for 5 minutes

Semmi kétség, ez műanyag *** No doubts, its plastic


*** A szemét professzorai (orosz, orosz, magyar, bolgár) ***
Professors of garbage (Russian, Russian, Hungarian, Bulgarian)

Photos of the month 3. - Lithuanian evening

-------------------------------------------------------------------------------------------------

A háttér érdekesebb... *** The background is more interesting...


A litván szókincsfejlesztőmmel (Inga) *** With my lithuanian vocabulary teacher (Inga)



Litván társagási ismereteim gyarapítója :P (Rokas) *** My lithuanian communincation teacher :P (Rokas)



Ineta, Vytas, Inga...


A finn lányokkal (Taru & Heta) *** With the girls from Finland (Taru & Heta)

Photos of the month 2. - Paris reloaded

------------------------------------------------------------------------------------------------

Tavaly már mondta, nem érdekel... *** I heard it last time, I don't care...


Egyedül a Notre Dame előtt... *** Alone in front of Notre Dame...


Repülő a fejem felett *** Plane over my head


Van Gogh (Museum d'Orsay)


Én és egy Van Gogh *** Me and a Van Gogh (Museum d'Orsay)



A nap végén... *** At the end of the day...

Photos of the month 1. - FREE HUGS in Paris

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------


Franciák akcióban... - French in action...

Behálóztak... :P - No exception... :P

Ölelés után... - After the hug...

Ismét távirati stílusban

Az elmúlt napokban nem sok időm volt internet elé keveredni, így a naplót sem tudtam frissíteni mostanában. Ma egész nap Liége-ben leszek, holnap viszont előreláthatólag több a szabadidőm, akkor beszámolok a mögöttünk hagyott napok eseményeiről, angol turistástól, litván tanárostól, francia lányostól, és így tovább.

Kellemes hétvégét odahaza mindenkinek!

Ha kedd, akkor rossz a kedv...

Ma kicsit nyűgös napom volt, igazából még megmagyarázni sem tudom, hogy miért. Néha csak úgy rátör az emberre egy kicsit a kedvetlenség, a melankólia, amitől unott lesz és spleenes. Ez történt velem ma, azt hiszem.

Délelőtt még minden rendben volt. Sikeresen végigszenvedtem a Strategic Management előadást, közben leszerveztem egy közös filmnézést a finn lányokkal. Taru napok óta meg szeretné nézni a Titanicot, én meg elkottyintottam, hogy nekem megvan itt kinn, ráadásul van hozzá finn felirat is. Persze rögtön kaptak az alkalmon, holnap este meg is nézzük.

Utána gyorsan hazabuszoztam, mert elvileg a Shopping Centre-be akartam volna menni délután, hogy egy-két fontos dolgot beszerezzek, de aztán meggondoltam magam. Jurga segített egy keveset az új litván szavak kiejtésével, majd Bartekkel visszaindultunk az iskolába. Neki Enterprenurial Skills nevezetű tantárgya volt, nekem meg semmi, de gondoltam, beülök az órára, megnézem a prezentációjukat.

Azután megint meggondoltam magam, és elmentem Vytassal a DECATHLON-ba. Azt hiszem, itt kezdődtek a gondjaim. Felidéződött bennem ugyanis egy bizonyos október végi péntek délután, amikor egy bájos szőke lánnyal fitnesznadrágot kerestünk itt neki, csaknem három órán át.

Hiába is tagadnám, azt hiszem, a bajom fő oka, hogy hiányzik Alina. Egy ideig el tudja ezt viselni az ember, de vannak olyan pillanatok, amikor mindez már nem olyan egyszerű. Ilyen volt az este az Irish Pubban, ahol pedig újra találkoztam a Litvániából alighogy visszatért Rokassal is. Hozott nekem a híres juoda duona-ból, vagyis fekete kenyérből egy keveset, ennek tényleg nagyon megörültem.

Mégis, az este végén, ahogy körülnéztem a pubban, és láttam, ahogy szép lassan kialakulnak a párok, akkor döbbentem rá, hogy mennyire egyedül is vagyok most. Ilyenkor persze előjönnek aztán a régi emlékek, csütörtök esték, bulik, közös kávézások, utazások, mosások és vásárlások Alinával, és az ember rádöbben, hogy mennyire más, mennyire nehéz most nélküle...

...ezek után pedig egyetlen dolgot lehet csak tenni: hazamenni, és reménykedni abban, hogy holnapra kialszom az egész hangulatot. Csak hát az álmok világa sem mindig segíti ebben az embert...

Nyugodt hétvége szélviharral

Nem csak odahaza, hanem bizony itt a messzi Belgiumban is erőteljes szélviharokkal tarkítottan telt a hétvége. Ennek ellenére semmi okom nincsen panaszra, szépen nyugodtan teltek az elmúlt napok.

A litvánok segítségével továbbra is bővítgetem csekélyke nyelvtudásom. Manó is csatlakozott a tanárok sorához legutóbb, ő adta meg az aktuális negyven új szót, amit fogadalmam szerint egy-két nap alatt igyekszem mindig elsajátatni. Vytas még aznap este megadta a helyes kiejtéseket, úgyhogy viszonylag gyorsan haladtam ezúttal.

Szombat este hosszúra nyúlt látogatást tettem a 't Hoge 39-41 alatt. Először filmet néztünk a többiekkel (Lolita), majd átbeszélgettük a fél éjszakát, ezernyi érdekes témát érintve persze.

A vasárnap megint a privát dolgoké. Tanultam a litván szavakat, mosodába mentem, délután pedig átugrottam Zolihoz, abban a reményben, hogy tudunk gyorsítani a gépemen, de sajna nem sikerült. Valószínűleg leszedem róla ezt a nyavalyás Vistát, XP-vel sokkal de sokkal gyorsabb lehetne.

Ma reggel azután megint elkezdődött a hét. Global Issues előtt, közben, alatt és után erőteljes nyomást gyakoroltam Evelynre, hogy végre elküldje Alina eredményeit Kaunasba az első félévről. Úgy tűnik, sikerrel járt az akcióm. A főiskoláról hazaérve azután levél fogadott a THV nevezetű flamand cégtől, hogy nyári munkára van lehetőségem, amennyiben érdekel, és így tovább. Még pár hete adtam be nekik az önéletrajzomat, amikor nyílt vállalati nap volt az iskolában, eszembe sem jutott, hogy valaha hallok még róluk. Ahja, innen is látszik, azért ez nem Magyarország.

Mindezt persze kihívásként érdemes felfogni, újabb indokként a nyelvtanulásra. Jelenleg a magyar, angol, német mellett egyre javuló holland és litván nyelvismerettel rendelkezem. :P
Öt nyelv, nem is rossz. :)

Szép kis nap....

Na, hát azt hiszem, ezt a napot igazán nehéz lesz elfelejteni. Reggeli ébredés után búcsú Evytől, majd kis kitérő az IPSOC-on, megint csak hiába, délután csevegés Alinával, melyet egy váratlan telefon szakított félbe. Ezen kívül volt még ma megtalált pénztárca, beérkezett marketing jegy, három fogásos ebéd litvánoknak, és végezetül egy kis bowling.

A tegnapi buli után viszonylag korán, már kilenc körül felébredtem. Egy jóleső zuhanyt és reggelit követően felpattantam a bringámra, és eltekertem az Aldiba, hogy búcsúajándékot vegyek Evynek, az International Office titkárának, mivel szülési szabadságra megy, és ez volt az utolsó napja. Mindenki azt tippelgeti a környezetében, hogy kisfiút vagy kislányt vár-e, Eric és Bart, a két munkatársa fogadást is kötöttek. Mondtam Ericnek, hogy szerintem elbukta a pénzét, mivel én is inkább kislányra tippelek.

Az International Officeból átmentem az IPSOC épületébe, hogy újabb kísérletet tegyek az Evelynnel való találkozásra Alina ügyében, akit a blogban mostantól csak Manónak hívok majd, mert nem szeretném, ha bárki is értené Litvániában, hogy róla értekezem itt. Szóval Evelyn persze megint nem volt benn, legközelebb hétfőn érhető el, akkor tutira kisajtolom belőle azokat az eredményeket.

Az iskolából visszafelé jövet még meglátogattam Vytast, akit sikeresen felébresztettem délután egykor. Átrágtuk magunkat a szokásos témán (nők és a világegyetem összefüggései), meghívtam őket ebédre, majd hazatekertem. Alighogy a géphez ültem, Manó rámköszönt. A társalgás az első két percben az ő nyelvén folyt, meg volt döbbenve, hogy mennyit fejlődem, alig várja hogy találkozzunk, és halljon beszélni, és hogy a szobámat is látni szeretné, stb, stb...

A beszélgetést Johann Cottyn telefonja szakította félbe, aki azzal csörgött ide, hogy kérem szépen megvan a pénztárcám, minden irattal benne. Valaki megtalálta az utcán, és eljuttatta a KATHO-hoz. Most már affelé hajlok egyébként, hogy inkább kieshetett, mintsem ellopták, mert semmi, de semmi nem hiányzik belőle. A lényeg, hogy visszajutott. Hát igen, this is Belgium.

Jut eszembe, amint átvettem a pénztárcámat a HANTAL irodában, Mr. Cottyn megjegyezte, hogy befutott a marketing papírom eredménye is, ami szintén "A", szóval elégedetten zárhatom a félévet, azt hiszem.

Innen megint hazatekertem, mert kis késésben voltam a litvánoknak készítendő ebéddel. Végül mégis minden időre kész lett, még nekem kellett szólnom Vytasnak, hogy "aš pasiroušęs"*. Ha nem füllentettek, akkor ízlett nekik nagyon, Jurga meg is jegyezte, hogy hihetetlen érzés volt végre újra valódi kaját enni. Mindezek után még elmentünk bowlingozni is, nem nagyon ment a játék egyelőre, de hát minden kezdet nehéz.

Mindent összevetve azért szép kis nap volt ez a mai...

* Jelentése: "Én kész vagyok."