Egy hete kezdődött, és tegnap immár nagyüzembe is kapcsolt a főiskola. Azt kell mondjam, a lényeges dolgok közül itt semmi sem változott. Nem hogy az elmúlt egy év alatt semmi, de mióta az eszemet tudom, azóta sem sok...
Azért zajlik az élet a Bajza utca 33. alatt megint. A legnagyobb újság, hogy ismét tulajdonosváltás volt a büfében, így a kaja rosszabb és drágább, mint valaha. Tegnap ráadásul ezek a bélpoklos diákok le is rohanták a kajáldát rendesen, így délután kettőkor már Hofi Géza szelleme lebegett a mobiltelefonálást is igencsak megnehezítő aula környékén. Neki volt ugyanis egykoron ahhoz hasonló vicce, mint amit itt lehetett hallani: "Egy sajtos hamburgert... nincs... akkor egy pizzás melegszendvicset... nincs... akkor gombásat... nincs." Már épp csak az hiányzott, hogy: "Ejnye, ejnye, ki az aki ennyire válogat....?"
A másik örömhír, hogy 45 perc helyett 50 percesek lettek az órák, a szünetek pedig ennek köszönhetően harmadával rövidültek. Köszönet érte az Oktatási Minisztérium arra illetékes "elvtársának", aki nagy okosan kitalálta, hogyan dolgoztassa ugyanannyi pénzért 10 perccel tovább a tanárokat, és haragítsa magára egyúttal az utolsó pillanatokat eddig is nehezen viselő diáktársadalmat. Utóbbi nemes közreműködésének köszönhetően bizonyára nem mindennapi csuklásrohamokat élhetett át a kedves miniszter vagy államtitkár édesanyja. Jobbulást neki...
Azért a lényeg sajnos nem sokat változott. Bár a mi szakunk - ahogy a legnívósabb képzésnek számító pénzügy szak mindig is - még üdítő kivételnek számít, de máshol már nem éppen ilyen rózsás a helyzet. Az unalmas órák még mindig unalmasak, a földet, táblát, vagy kivetítőt bámuló, és orruk alatt motyogó tanárok is megvannak még. Már ha egyáltalán bemennek előadásra...
Mindent összevetve nagyban zajlik az elméleti központú, magoltató képzés, csupán a fóliatanárok "kitüntető címet" kellett projectortanárok kifejezésre cserélni a kor előrehaladtával. De köszönik szépen, még mindig jól vannak, az aktuális vonatmenetrenddel a zsebükben.
A gyakorlati képzés és nyelvoktatás persze még mindig mostoha gyerek. Belgium után nekem megdöbbentő a kontraszt, a lemaradás... Aztán valamikor ősszel megint jön majd a tanári kar össznépi megdöbbenése, hogy lehetetlen egy 20-30 főnél nagyobb, angolul értő és jól beszélő csoportot összeszedni az aktuális külföldi oktató látogatásakor. Vajon miért...?
Messze van már tehát a Mr. Cottyn-féle reggeli lelkesedés, a mosolygós, erőteljes "Good Morning, how was the party?", a Guido Peene által oly gyakran eleresztett "Everybody is happy? More or less?", vagy a Hermine angolóráin megszokott "You can easily do it, you know..."
Ez azért itt egy egészen más világ. Kicsit sárgább... Kicsit savanyúbb...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése