Cinivel a buszon

A csütörtöki út Brüsszelbe és vissza meglehetősen hosszúnak ígérkezett, így hát magammal vittem azt a könyvet, amely gyakorlatilag fél Európát bejárta már velem, és mindannyiszor kellemes, hasznos olvasmánynak bizonyult. Karinthy Ferenc (nem Frigyes, Ferenc), becenevén Karinthy Cini háromkötetes naplójáról van szó, amely nálam a rongyosra olvasott kategóriába tartozik.

Az első felmerülő kérdés legtöbbekben gondolom az, hogy ki is volt Karinthy Ferenc. A legkellemesebb definíció nyilvánvalóan az lenne, hogy a századelő híres írójának, humoristájának, és géniuszának, Karinthy Frigyesnek a fia. A megállapítás korrekt, én mégsem így mutatnám be őt, rányomták ezt a bélyeget életében elegen...

Karinthy Ferenc

Karinthy Ferenc tehát író, műfordító, akinek munkássága a második világháború után kezdődött. A kommunista pártba a negyvenes évek végén lépett be, 1956-ban ki. Háromkötetes naplója a 60-as, 70-es, 80-as évek Budapestjének élő lenyomata, izgalmas pletykákkal, humoros sztorikkal, és elgondolkodtató eszmefutattásokkal.

A három kötet 2000 környékén került először a kezembe. Akkor még én sem tudtam semmit Karinthy Ciniről. Ahogy azonban haladni kezdtem a Naplóval, egyre inkább megismertem őt. Az első kötet elején például arról írt, hogy nekikezdett az Epepe című regénynek, így hát én is kivettem a könyvtárból. Ahogyan ő haladt annak idején az írással, én úgy az olvasással.

A mű egyébként meglehetősen utópisztikus képet fest egy világról, amelyben órákig kell sorba állni, ha enni akarunk az ízét szinte teljesen elvesztett ételből, ahol mindig tolongás van, nyüzsgés, és ahol az emberek már csak gagyognak, nem is beszélnek. Akkor ez még újszerű, hihetetlennek gondolatnak tűnt, mára szinte megvalósult. Épp ezért ajánlom minden kedves ismerősömnek elolvasásra és napjainkkal történő összehasonlításra.

És akkor ott van még több tucat írás, ami szót érdemel. A "Budapesti Tavasz", fővárosunk felszabadulásának története, amely csakis az 1956-os forradalom eseményeit felvonultató "Budapesti Ősz"-szel együtt nyújt teljes képet Karinthy gondolkodásmódjáról és világnézetéről. Aztán a Szellemidézés, a Karinthy család életét színpadon megelevenítő mű, vagy a Bösendorfer, Víz, Gőz, Gellérthegyi álmok... Fesorolni is nehéz...

Karinthy Cini ugyanakkor az írás mellett igencsak aktív életet élt. Szerelmei közé tartozott a vízilabda és a Ferencváros, de imádott fejelni a Duna partján, vagy éppen kajakozni, pingpongozni, klasszikus zenét hallgatni, utazni, világot látni.

Naplóját olvasva (legalábbis az első két kötetet) az élet szeretete elevenedik meg a lapokon. Egy olyan életé, amely bár tele van bosszúságokkal, nehézségekkel, ám amely kellő derűvel mindig szerethető, élvezhető...