A reggeli üzleti etika órán kifejtettem, hogyan érinti a golbalizáció az én februári, belgiumi telefonvásárlásomat. Utána ejtőztem egy keveset, majd végre aktivizáltam magam egy kicsit, és futni, majd úszni mentem. Este pedig filmnézés egy kellemes nap végén.
Az már meg sem lep, hogy a korai időpont ellenére a péntek reggeli üzleti etika órákat élvezem talán legjobban a második féléves tantárgyak közül. Mr. Cottyn nagy lelkesedéssel, jó kedvvel tanít, rengeteg elgondolkoztató, gyakorlati példát felvonultatva. Az egyik átbeszélt téma a globalizáció volt, és annak gazdasági, társadalmi, kulturális aspektusai. A tanár gyakorlati példákat kért tőlünk mindezekre, nem általános megfogalmazást tehát, hanem konkrét eseteket a fenti folyamatok létezésére.
Ezzel kapcsolatban meséltem el februári telefonvásárlásomat. Akkoriban a főiskola minden ERASMUS-os diák részére ingyen SIM kártyát kapott az egyik mobilszolgáltatótól, 5 eurós kerettel. Kapva az alkalmon, hogy tudniillik úgyis mindenki ezt használja, én is úgy döntöttem, hogy ezt a számomat adom meg a többieknek. Igen ám, de kiderült, hogy az én otthoni telefonom nem kártyafüggetlen, vagyis szükségem van egy új készülékre.
A nemzetközi irodában a bevásárlóközpontban található Phone House-t ajánlották, itt lehet legolcsóbban telefonhoz jutni, mondták. Még aznap délután ki is buszoztam, és kiválasztottam a legegyszerűbb és legolcsóbb készüléket, egy NOKIA 1600-ast. Kifizettem érte a 39 eurót, majd hazafelé a buszon az új szerzeményt nézegetve nevetés tört ki belőlem. Nos, találjátok ki, mi állt a doboz oldalán! Nem más, mint a következő felirat:
Hát kell ennél ékesebb példája a globalizációnak, mint hogy egy finn vállalat Magyarországon előállított termékét Belgiumban vásárolja meg egy magyar vevő? A történet pontosan szimbolizálja ennek a napjainkban elkerülhetetlen folyamatnak a lényegét.
Na, de térjünk vissza a pénteki napomhoz. Az órák után hazatérve először is aludni mentem. Az elmúlt napokban kicsit kevesebb idő jutott rá, hát most igyekeztem bepótolni. Délután végül, amikor felébredtem, elhatároztam, hogy ideje kissé sportosabb életet élni újra.
Ennek érdekében kora este futni indultam. Van a házunktól nem messze egy hangulatos park, ősszel jártunk már oda kocogni Gicussal, amíg el nem romlott az idő, meg amíg a futást fel nem váltotta a (többnyire litván leányzóhoz történő) kerekezés.
A nap ezúttal fényesen sütött még hat óra körül is, ami Belgiumban már önmagában különös eseménynek számít. A fák virágoznak, a madarak csiripelnek, ilyen idilli körülmények között határozottan jól esett a futás, bő egy kilométert kocoghattam egyébként.
Visszaérve folytatódott a sportos nap. Zolival, Rokassal, és két lengyel sráccal ugyanis úszni indultunk. Héttől kilencig megszálltuk hát az uszodát, csúszdáztunk, és igyekeztem rábírni végre magam, hogy minden félelem nélkül merjek az ugródeszkáról a vízbe csobbanni. Utóbbi akcióm ugyancsak több-kevesebb sikerrel járt végre.
Az estét aztán internetezéssel, majd egy kis filmnézéssel zártam. Lefekvés éjfél körül, egy kellemes nap emlékével a hátam mögött.
Az már meg sem lep, hogy a korai időpont ellenére a péntek reggeli üzleti etika órákat élvezem talán legjobban a második féléves tantárgyak közül. Mr. Cottyn nagy lelkesedéssel, jó kedvvel tanít, rengeteg elgondolkoztató, gyakorlati példát felvonultatva. Az egyik átbeszélt téma a globalizáció volt, és annak gazdasági, társadalmi, kulturális aspektusai. A tanár gyakorlati példákat kért tőlünk mindezekre, nem általános megfogalmazást tehát, hanem konkrét eseteket a fenti folyamatok létezésére.
Ezzel kapcsolatban meséltem el februári telefonvásárlásomat. Akkoriban a főiskola minden ERASMUS-os diák részére ingyen SIM kártyát kapott az egyik mobilszolgáltatótól, 5 eurós kerettel. Kapva az alkalmon, hogy tudniillik úgyis mindenki ezt használja, én is úgy döntöttem, hogy ezt a számomat adom meg a többieknek. Igen ám, de kiderült, hogy az én otthoni telefonom nem kártyafüggetlen, vagyis szükségem van egy új készülékre.
A nemzetközi irodában a bevásárlóközpontban található Phone House-t ajánlották, itt lehet legolcsóbban telefonhoz jutni, mondták. Még aznap délután ki is buszoztam, és kiválasztottam a legegyszerűbb és legolcsóbb készüléket, egy NOKIA 1600-ast. Kifizettem érte a 39 eurót, majd hazafelé a buszon az új szerzeményt nézegetve nevetés tört ki belőlem. Nos, találjátok ki, mi állt a doboz oldalán! Nem más, mint a következő felirat:
MADE IN HUNGARY
Hát kell ennél ékesebb példája a globalizációnak, mint hogy egy finn vállalat Magyarországon előállított termékét Belgiumban vásárolja meg egy magyar vevő? A történet pontosan szimbolizálja ennek a napjainkban elkerülhetetlen folyamatnak a lényegét.
Na, de térjünk vissza a pénteki napomhoz. Az órák után hazatérve először is aludni mentem. Az elmúlt napokban kicsit kevesebb idő jutott rá, hát most igyekeztem bepótolni. Délután végül, amikor felébredtem, elhatároztam, hogy ideje kissé sportosabb életet élni újra.
Ennek érdekében kora este futni indultam. Van a házunktól nem messze egy hangulatos park, ősszel jártunk már oda kocogni Gicussal, amíg el nem romlott az idő, meg amíg a futást fel nem váltotta a (többnyire litván leányzóhoz történő) kerekezés.
A nap ezúttal fényesen sütött még hat óra körül is, ami Belgiumban már önmagában különös eseménynek számít. A fák virágoznak, a madarak csiripelnek, ilyen idilli körülmények között határozottan jól esett a futás, bő egy kilométert kocoghattam egyébként.
Visszaérve folytatódott a sportos nap. Zolival, Rokassal, és két lengyel sráccal ugyanis úszni indultunk. Héttől kilencig megszálltuk hát az uszodát, csúszdáztunk, és igyekeztem rábírni végre magam, hogy minden félelem nélkül merjek az ugródeszkáról a vízbe csobbanni. Utóbbi akcióm ugyancsak több-kevesebb sikerrel járt végre.
Az estét aztán internetezéssel, majd egy kis filmnézéssel zártam. Lefekvés éjfél körül, egy kellemes nap emlékével a hátam mögött.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése