A végére már kicsit belefáradtunk a videókészítésbe és szerkesztésbe, ezért most mesélek inkább, s csak néhány fényképpel illusztrálnám utolsó magyarországi napunkat, amelynek nagy részét egyébként nem is Magyarországon, hanem Romániában, a Partium területén töltöttük.
Látogatásunk első állomása Nagyszalonta volt, amely alighanem nekünk, magyaroknak rögtön Arany Jánost, Toldi Miklóst, no meg persze a csonka tornyot idézi fel gondolatban, litván vendégemnek nyilván sokkal kevesebbet jelent. Azért a toronyhoz elballagtunk, és mivel zárva volt, így röviden magyaráztam csak el neki, mi is látható odabenn, és miért is jelent ez nekünk olyan sokat.
Miközben beszélek, egy középkorú hölgy lép ki a torony melletti irodák egyikének ajtaján, és beinvitál bennünket. Kézműves műhely működik odabenn, mintegy 70 gyerekkel, bár most éppen üres. A falon és az asztalokon az eddigi munkák: gyöngyökből felfűzött kokárda, mindenféle szalmából készített népi szimbólumok, és ami a legcsodálatosabb, a magyar korona tökéletes mása, amit a körmenetre is felutaztattak annak idején.
Szalontáról aztán irány Nagyvárad. Ez még nekem is új, ismeretlen, csak átutazóban voltam eddig itt. A hatás persze nem marad el, földbe gyökerezik a lábam. Megint egy csoda alig karnyújtásnyira tőlünk. Napközben séta és bámészkodás itt.
Visszafelé a határon megint jól megnézik Rokas útlevelét. "Nem mindennapi jelenség, nyilván" - jegyzem meg, miközben a ritka irat kézről kézre jár. "Tíz év alatt ez a második." - felelik a hivatalos szervek, s mi jót mosolygunk az egészen.
Hat óra körül érkeztünk végül haza, fáradtan, kissé kimerülten. Rokas rögtön bezuhant az ágyba, hozzám hasonlóan. Nyolc körül Ági jött látogatóba, akkor ébredtem, ezer éve nem láttuk már egymást. Nagy beszélgetés kinn a kertben az élet dolgairól, amíg Rokas fel nem ébred. Végül elmegyünk még egy búcsúhamburgert enni a városba, majd elköszönünk Ágitól, még ha csak egy rövid időre is. (Mához két hétre jön látogatóba Kortrijkba)
Éjfél után nem sokkal végződik tehát utolsó napunk idehaza. Kedd reggel irány Budapest, aztán Brüsszel, hogy az este már megint Kortrijkban érjen minket. Ami pedig a magyar kalandokat illeti ezúttal:
The End.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése