2008. május 8., csütörtök

Itthon, első nap

Ahogy így visszaolvasom a tegnapi bejegyzést mindarről, hogy hogyan is képzeltem el a hazautat, őszintén nevetnem kell. Minden borult, minden változott, de azért most már mégiscsak itthon.

A dolog ott kezdődött, hogy Brüsszel Midi állomására érve szembesülnünk kellett a ténnyel: a belga vasúti dolgozók pont a mi utazásunkra időzítették nyilván jogos és nagy jelentőségű sztrájkjukat. A vonat Charleroiba egy órás késéssel indult, ami alapból még mem lett volna baj, de mivel az utasok feltorlódtak, így ráadásul minden egyes tanyafalván és mezőn megállt.

Lényeg a lényeg, négy percünk volt, hogy elérjük a buszt. Miután ezt sikeresen teljesítettük, kiderült, hogy 5 perccel azelőtt érünk majd a reptérre, mint ahogy a check-in zárul. Vagyis enyhén kellett csak rohannunk. Persze a dolog iróniája, hogy a gép negyven percet késett, így a bejelentkezési idő is ennyivel nyúlt meg.

A repülőút összességében nyugisan telt, a reptéren Bálint és Szugyi felvettek minket, és 11 körül már otthon is voltunk. Kis családom nagy izgalomban, nem mindennapi esemény ez nálunk, de hamar megbarátkozik mindenki a helyzettel. Apán első bővített mondata persze: "kérdezd már meg, nem iszik-e egy kis pálinkát."

Aztán még netezés, dumálás, ökörködések, és sok ehhez hasonló. Lefekvés éjjel egy körül.

Nincsenek megjegyzések: