Aligha lehetne kellemesebb napot szerezni az ERASMUS-os diákoknak, minthogy az egész napot Guido Peenevel kelljen tölteniük. Ennek a 71. évét taposó, aktív, jó kedélyű flamandnak a társaságában szinte csak repül az idő. Nem volt ez ma sem másképp...
Délelőtt az utolsó Production Aspects óra, lelkes magyarázat az acélkábelek készítéséről, nyújtás, hajlítás, ezernyi apró, ám érdekes dolog. A csoport egy része mégis unja, nyavalyog, fel sem ismerik az egész ember rendkívüliségét, csupán szeretnék kipipálni az órát, és hazamenni, meg az esti bulira készülni, és hasonlók.
Délután céglátogatás Kortrijk határában, egy újabb milliárdos vállalat, a BARCO. Kivetítőket, orvosi monitorokat, kijelzőket, szimulátorokat gyártanak, hatalmas méretben és volumenben. Megdöbbentő egyébként, hogy egyéves ittlétem alatt hány sikertörténettel találkoztam. Családi vállalkozások, amelyek felfutottak, befutottak, világhírűek lettek, és mind innen indultak.
A gyárlátogatásból hazaérve véget is ér a nap hivatalos része. Este azonban Jurga gépén a volt litván barátnő bejelentkezik, engem keres, mi van velem, eltűntem. Beadom a derekam, és beszélünk 20 percet. Kiderül, hogy hiányzom, nagyon hiányzom, és hiányoznak a mindennapi beszélgetések, a fene egye meg, csak nem bírjuk egymás nélkül.
Azért a letiltása az én gépemen még mindig érvényben van. Bár ha így folytatjuk, nem tudom, meddig fog tartani. Mi vajon az oka, hogy akármennyire el akarunk szakadni egymástól, nem megy, nem sikerül. Valahogy mindig újra egymás mellé keveredünk.
Na jah, nesze neked Gábor, ERASMUS szerelem...
Délelőtt az utolsó Production Aspects óra, lelkes magyarázat az acélkábelek készítéséről, nyújtás, hajlítás, ezernyi apró, ám érdekes dolog. A csoport egy része mégis unja, nyavalyog, fel sem ismerik az egész ember rendkívüliségét, csupán szeretnék kipipálni az órát, és hazamenni, meg az esti bulira készülni, és hasonlók.
Délután céglátogatás Kortrijk határában, egy újabb milliárdos vállalat, a BARCO. Kivetítőket, orvosi monitorokat, kijelzőket, szimulátorokat gyártanak, hatalmas méretben és volumenben. Megdöbbentő egyébként, hogy egyéves ittlétem alatt hány sikertörténettel találkoztam. Családi vállalkozások, amelyek felfutottak, befutottak, világhírűek lettek, és mind innen indultak.
A gyárlátogatásból hazaérve véget is ér a nap hivatalos része. Este azonban Jurga gépén a volt litván barátnő bejelentkezik, engem keres, mi van velem, eltűntem. Beadom a derekam, és beszélünk 20 percet. Kiderül, hogy hiányzom, nagyon hiányzom, és hiányoznak a mindennapi beszélgetések, a fene egye meg, csak nem bírjuk egymás nélkül.
Azért a letiltása az én gépemen még mindig érvényben van. Bár ha így folytatjuk, nem tudom, meddig fog tartani. Mi vajon az oka, hogy akármennyire el akarunk szakadni egymástól, nem megy, nem sikerül. Valahogy mindig újra egymás mellé keveredünk.
Na jah, nesze neked Gábor, ERASMUS szerelem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése