Az elmúlt két napban flamandokat meghazudtoló munkabírással dolgoztam, hogy mindenütt helytálljak, ahol kell: iskolában, munkahelyen, és majd a csütörtöki előadásomon is odahaza. Jelenleg még egy kérdés van, az viszont egyre égetőbb: hogyan jutunk haza szerda este Budapestről?
Na, de előbb a mögöttünk hagyott napokról. Hétfőn reggeltől délután négyig munka Gentben, kicsit monoton, kicsit vontatott néha, de azért kezdem megszokni. Miután végzek, rögtön rohanás a vasútállomásra, hiszen öt órakor indul a vonat vissza Kortrijkba, hattól pedig órám van.
Időben megérkezek, pendrive a gépbe, és kezdődhet is a bő negyedórás előadásom, My London címmel. Herminnél és a csoportnál is nagy sikert arat, ez is letudva hát, kipipálva, óra tovább este kilencig. Utána haza, irány az ágy.
Merthogy ma reggel ugye megint munka, igaz csak délig; ismét sietnem kell vissza. Kettőtől elkezdjük a Production Aspects nevezetű tárgyat Guido Peene-vel, ötkor végzünk. Rohanás haza, bevásárlás, vacsora, majd az előadásjegyzeteken dolgozom csütörtökre.
Téma: A mezőberényi zsidóság munkahelyteremtése a 19-20. században. Sikerült egész jól összeraknom, holnap reggel még megcsinálom a Powerpointot, és akkor minden rendben lesz...
Feltéve ha odaérünk. Merthogy sajnos nem sikerült összehozni a hazautat Pestről, úgy ahogy szoktuk, pedig törtem a fejem rendesen én is, meg Balázs is. (Ráadásul ő már annyit segített a korábbi utazások alkalmával, hogy egy szavam sem lehet... ) Családban kocsi nem nagyon, vonat visszafelé már nincs, az utolsó fél órával a landolásunk után indul, elérni lehetetlen.
Most tehát két verzió lehetséges. Vagy sikerül az utolsó pillanatban találni valakit, aki hazavisz minket, vagy Pesten kell töltsünk egy éjszakát, és az első, hajnali vonattal még mindig elérhetjük a konferenciát. Na de újabb dilemma: hol, merre, kinél, hogyan...? Szóval ezernyi gond és kérdés, de az egész mégiscsak nagy kaland.
Mindennek a pozitív oldalát kell keresni, másképp nem lehet. :)
Na, de előbb a mögöttünk hagyott napokról. Hétfőn reggeltől délután négyig munka Gentben, kicsit monoton, kicsit vontatott néha, de azért kezdem megszokni. Miután végzek, rögtön rohanás a vasútállomásra, hiszen öt órakor indul a vonat vissza Kortrijkba, hattól pedig órám van.
Időben megérkezek, pendrive a gépbe, és kezdődhet is a bő negyedórás előadásom, My London címmel. Herminnél és a csoportnál is nagy sikert arat, ez is letudva hát, kipipálva, óra tovább este kilencig. Utána haza, irány az ágy.
Merthogy ma reggel ugye megint munka, igaz csak délig; ismét sietnem kell vissza. Kettőtől elkezdjük a Production Aspects nevezetű tárgyat Guido Peene-vel, ötkor végzünk. Rohanás haza, bevásárlás, vacsora, majd az előadásjegyzeteken dolgozom csütörtökre.
Téma: A mezőberényi zsidóság munkahelyteremtése a 19-20. században. Sikerült egész jól összeraknom, holnap reggel még megcsinálom a Powerpointot, és akkor minden rendben lesz...
Feltéve ha odaérünk. Merthogy sajnos nem sikerült összehozni a hazautat Pestről, úgy ahogy szoktuk, pedig törtem a fejem rendesen én is, meg Balázs is. (Ráadásul ő már annyit segített a korábbi utazások alkalmával, hogy egy szavam sem lehet... ) Családban kocsi nem nagyon, vonat visszafelé már nincs, az utolsó fél órával a landolásunk után indul, elérni lehetetlen.
Most tehát két verzió lehetséges. Vagy sikerül az utolsó pillanatban találni valakit, aki hazavisz minket, vagy Pesten kell töltsünk egy éjszakát, és az első, hajnali vonattal még mindig elérhetjük a konferenciát. Na de újabb dilemma: hol, merre, kinél, hogyan...? Szóval ezernyi gond és kérdés, de az egész mégiscsak nagy kaland.
Mindennek a pozitív oldalát kell keresni, másképp nem lehet. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése