Az utolsó Guided Tours in Enterpreneurship óra keretében hajókikötőket látogattunk meg. Este aztán a lengyelek valami eszement dolgot találtak ki a Big Brother házban: szilveszteri partyt májusban. El lehet képzelni...
Ami az utazást illeti, számomra kissé csalódás volt. Gyakorlatilag le sem szálltunk a buszról, az ablakból nézegettük a különféle dokkokat, erőműveket, óriási vállalalkomplexumokat. Közben persze majd megszakadt az ember szíve, ha arra gondolt, hogy mi is tarthatnánk itt, hogy bennünk sincs kevesebb.
Antwerpen az egyetlen hely, ahol hosszabb időre elhagytuk a buszt, persze rögtön összefutottunk két magyar munkással, akik az egyik kollégájukat jöttek felvenni valamelyik üzemben. Nem tudták pontosan a címet, így tanárunkhoz fordultunk segítségért, ő igazította útba őket, persze angolul egy szót sem beszéltek, úgy fordítottam.
Este, miután visszaértünk, jött egy kis egyetemes punnyadás, majd irány a Big Brother ház, mert a lengyelek, és ez nem vicc, újévi partyt szerveztek. Megérkezéskor mindenkinek felfestették az arcára saját országa zászlaját, a konyhában pedig WC papírból készített dekoráció helyettesítette a drága szerpentint a mennyezeten. Persze az alapanyagot a suliból lopták, illetve ahogy azt a lengyeleknél mondani szokás: onnan vették kölcsön.
A buli önmagában semmiben sem különbözik más partyktól, talán a pezsgő több, és van néhány vendég. Én főként Alissa barátnőjével, a szintén orosz Irinával föltölgettem kellemesen, így igazán jól telt az este.
Éjfélkor persze pezsgő, rengeteg részeg lengyel, angol tudásuk az elfogyasztott alkoholmennyiséggel párhuzamosan hanyatlik, fél kettő környékén pedig már, hogy is mondjam csak, erősen limitált. Egy részeg belga srác mindeközben lelkesen magyarázza, hogy a French Fries az nem francia, hanem belga, és az egész elnevezés a hülye amerikaiak miatt van, akik a második világháború idején megfordultak errefelé, főként a vallon részen, és mivel ott franciául beszéltek, így ők adták a French Fries nevet a híres belga különlegességnek. Milyen igazságtalan az élet, teszi még hozzá végül, majd saját készítésű koktéljával traktál.
Elfogyasztom még nagy nehezen a borzalmas ízű italt, majd nem sokkal kettő előtt távozom, gondolom nem meglepő, ha azt mondom: az orosz lányok társaságában... :)
Ami az utazást illeti, számomra kissé csalódás volt. Gyakorlatilag le sem szálltunk a buszról, az ablakból nézegettük a különféle dokkokat, erőműveket, óriási vállalalkomplexumokat. Közben persze majd megszakadt az ember szíve, ha arra gondolt, hogy mi is tarthatnánk itt, hogy bennünk sincs kevesebb.
Antwerpen az egyetlen hely, ahol hosszabb időre elhagytuk a buszt, persze rögtön összefutottunk két magyar munkással, akik az egyik kollégájukat jöttek felvenni valamelyik üzemben. Nem tudták pontosan a címet, így tanárunkhoz fordultunk segítségért, ő igazította útba őket, persze angolul egy szót sem beszéltek, úgy fordítottam.
Este, miután visszaértünk, jött egy kis egyetemes punnyadás, majd irány a Big Brother ház, mert a lengyelek, és ez nem vicc, újévi partyt szerveztek. Megérkezéskor mindenkinek felfestették az arcára saját országa zászlaját, a konyhában pedig WC papírból készített dekoráció helyettesítette a drága szerpentint a mennyezeten. Persze az alapanyagot a suliból lopták, illetve ahogy azt a lengyeleknél mondani szokás: onnan vették kölcsön.
A buli önmagában semmiben sem különbözik más partyktól, talán a pezsgő több, és van néhány vendég. Én főként Alissa barátnőjével, a szintén orosz Irinával föltölgettem kellemesen, így igazán jól telt az este.
Éjfélkor persze pezsgő, rengeteg részeg lengyel, angol tudásuk az elfogyasztott alkoholmennyiséggel párhuzamosan hanyatlik, fél kettő környékén pedig már, hogy is mondjam csak, erősen limitált. Egy részeg belga srác mindeközben lelkesen magyarázza, hogy a French Fries az nem francia, hanem belga, és az egész elnevezés a hülye amerikaiak miatt van, akik a második világháború idején megfordultak errefelé, főként a vallon részen, és mivel ott franciául beszéltek, így ők adták a French Fries nevet a híres belga különlegességnek. Milyen igazságtalan az élet, teszi még hozzá végül, majd saját készítésű koktéljával traktál.
Elfogyasztom még nagy nehezen a borzalmas ízű italt, majd nem sokkal kettő előtt távozom, gondolom nem meglepő, ha azt mondom: az orosz lányok társaságában... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése