Tekintve, hogy az utóbbi időben számos szemrehányást kaptam azt illetően, hogy enyhén szólva akadoznak élménybeszámolóim a blogon, így hát igyekszem komolyan venni a jóindulatú kritikát, és egy kicsit tényleg rendszeresebben írni. Következzék most tehát a mögöttem hagyott másfél hát krónikája.
Ami a belgiumi utazást illeti, mondanom sem kell, hogy kellemes élményekkel, feltöltődve érkeztem róla haza. A cég, akinek dolgozom, kitűnő körülményeket teremtett a képzéshez, no meg persze a pihenéshez is. A hotel, ahová a szállásunkat foglalták, a város központjában volt, öt percnyi sétára az irodától. Ami pedig az étkeztetést illeti, arra sem lehetett panasz.
A képzés rendben lezajlott, és lényegében olyan volt, mint bármelyik nyugat-európai vállalati képzés. Nagy plazmatévére kivetített prezentációk, szabad programok a kedves alkalmazottaknak, szendvicsek, vacsora, vállalati buli. Tényleg egy szavunk sem lehetett...
Egy vicces történetet azért el kell, hogy meséljek. A szállodába a bolgár lánnyal, Violetával egyszerre érkeztünk, hiszen gépünk csaknem egyidőben landolt Brüsszelben. Amikor a hotelba értünk, kiderült, hogy van némi kavarodás a szobafoglalásokkal, így a recepciós a végén megkérdezte: "Nem bánjátok, ha egy szobába teszünk titeket?" Egymásra néztünk, aztán mosolyogva csak annyit válaszoltunk: "Végülis nem." Délutánra azért megoldódott a dolog, és kaptam saját szobát, szerencsére, vagyis hát ki tudja...
Mégis, engem ebben az egész Belgiumban valahogy Kortrijk érdekelt leginkább. Péntek délután érkeztem meg, nem meglepő módon szakadó esőben. Először leparkoltam a cuccomat Áginál, az egyik magyar lánynál az Ourdenaardsesteenweg 67. alatt, majd miután megismerkedtem Eglével, a litván lánnyal a földszinten, nyakünkba vettük a várost, és átbaktattunk az egyik Tessedikes magyar lány, Tündi születésnapi bulijára. Nagyot nézett, amikor meglátott, én persze rögtön poénból bevágtam, hogy: "A Tessedik Sámuel Főiskola Gazdasági Főiskolai Karának nevében boldog születésnapot kívánok". Jó hangulat volt, de csak keveset maradtunk, mert ne messze onnan Jonasnak is szülinapi bulija volt, és azt sem illett ám kihagyni.
Így hát átbaktattunk oda is, és Koen, Brech, Jonas társaságában töltöttük az estét. Olyan negyed kettő lehetett, amikor az Ágitól kölcsönkapott kerékpáron elsüvítettem a Chicken House-ba, Vytas és Inga egykori házába, ahol már megvetett ágy várt egy belga lány, Tine vendégszeretetének jóvoltából.
A szombat igazán kellemesre sikerült. Bejártam a várost, vásárolgattam, pihengettem, majd este megint a volt szállásomon Ágival és a litvánokkal. Vasárnap reggel még elnéztem a templomba, ahová Pavlát kísértem el néha annak idején, és végül haza az esti MALÉV géppel.
Ezt persze egy hetes hajtás követte, hogy a felhalmozódott teendőket behozza az ember. Szombaton ráadásul Budapestre mentem, mert egy egykori személyügyes évfolyamtársam, Erika jóvoltából egy holland cégnek dolgoztam egy nemzetközi állásbörzén. Hihetetlenül jó hangulatban telt az egész nap, a hollandok iszonyatosan jó fejek és intelligensek voltak, szaladt az idő. Közben ráadásul összebarátkoztam a litvániai EURES vilniusi kirendeltségvezetőjével, a 23 éves Ginta-val is. Ki tudja, mikor szorulok majd még a segítségére.
Ráadásul volt akkora szerencsém, hogy az RTL Klub Híradó pont a mi standunknál forgatott aznap, így az esti híradóban látványos vágóképként szerepelhettem. Ezen a linken megtekinthető az egész anyag, ha valakit érdekel.
Ennyit mára, szép álmokat! :)
Ami a belgiumi utazást illeti, mondanom sem kell, hogy kellemes élményekkel, feltöltődve érkeztem róla haza. A cég, akinek dolgozom, kitűnő körülményeket teremtett a képzéshez, no meg persze a pihenéshez is. A hotel, ahová a szállásunkat foglalták, a város központjában volt, öt percnyi sétára az irodától. Ami pedig az étkeztetést illeti, arra sem lehetett panasz.
A képzés rendben lezajlott, és lényegében olyan volt, mint bármelyik nyugat-európai vállalati képzés. Nagy plazmatévére kivetített prezentációk, szabad programok a kedves alkalmazottaknak, szendvicsek, vacsora, vállalati buli. Tényleg egy szavunk sem lehetett...
Egy vicces történetet azért el kell, hogy meséljek. A szállodába a bolgár lánnyal, Violetával egyszerre érkeztünk, hiszen gépünk csaknem egyidőben landolt Brüsszelben. Amikor a hotelba értünk, kiderült, hogy van némi kavarodás a szobafoglalásokkal, így a recepciós a végén megkérdezte: "Nem bánjátok, ha egy szobába teszünk titeket?" Egymásra néztünk, aztán mosolyogva csak annyit válaszoltunk: "Végülis nem." Délutánra azért megoldódott a dolog, és kaptam saját szobát, szerencsére, vagyis hát ki tudja...
Mégis, engem ebben az egész Belgiumban valahogy Kortrijk érdekelt leginkább. Péntek délután érkeztem meg, nem meglepő módon szakadó esőben. Először leparkoltam a cuccomat Áginál, az egyik magyar lánynál az Ourdenaardsesteenweg 67. alatt, majd miután megismerkedtem Eglével, a litván lánnyal a földszinten, nyakünkba vettük a várost, és átbaktattunk az egyik Tessedikes magyar lány, Tündi születésnapi bulijára. Nagyot nézett, amikor meglátott, én persze rögtön poénból bevágtam, hogy: "A Tessedik Sámuel Főiskola Gazdasági Főiskolai Karának nevében boldog születésnapot kívánok". Jó hangulat volt, de csak keveset maradtunk, mert ne messze onnan Jonasnak is szülinapi bulija volt, és azt sem illett ám kihagyni.
Így hát átbaktattunk oda is, és Koen, Brech, Jonas társaságában töltöttük az estét. Olyan negyed kettő lehetett, amikor az Ágitól kölcsönkapott kerékpáron elsüvítettem a Chicken House-ba, Vytas és Inga egykori házába, ahol már megvetett ágy várt egy belga lány, Tine vendégszeretetének jóvoltából.
A szombat igazán kellemesre sikerült. Bejártam a várost, vásárolgattam, pihengettem, majd este megint a volt szállásomon Ágival és a litvánokkal. Vasárnap reggel még elnéztem a templomba, ahová Pavlát kísértem el néha annak idején, és végül haza az esti MALÉV géppel.
Ezt persze egy hetes hajtás követte, hogy a felhalmozódott teendőket behozza az ember. Szombaton ráadásul Budapestre mentem, mert egy egykori személyügyes évfolyamtársam, Erika jóvoltából egy holland cégnek dolgoztam egy nemzetközi állásbörzén. Hihetetlenül jó hangulatban telt az egész nap, a hollandok iszonyatosan jó fejek és intelligensek voltak, szaladt az idő. Közben ráadásul összebarátkoztam a litvániai EURES vilniusi kirendeltségvezetőjével, a 23 éves Ginta-val is. Ki tudja, mikor szorulok majd még a segítségére.
Ráadásul volt akkora szerencsém, hogy az RTL Klub Híradó pont a mi standunknál forgatott aznap, így az esti híradóban látványos vágóképként szerepelhettem. Ezen a linken megtekinthető az egész anyag, ha valakit érdekel.
Ennyit mára, szép álmokat! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése