Hajtás...

Van itt kérem minden, mint a búcsúban. Kedden délután alkalmi tanárként én tartottam a cserediákoknak a magyar órát, szerdán pedig egy előadás keretében arról beszéltem a főiskola könyvtárában, hogy milyen is a diákélet Belgiumban. Közben megjelent a cikkem is a Tessedik Naplóban. Ami a hét második feleét illeti, főként az is kapkodás és hajtás. Jövő héten azonban végre irány Liverpool, majd Kaunas.

Ami a fent említett magyar órát illeti, őszintén szólva nagyon élveztem. Kezdek rájönni, hogy az egyik dolog amit igazán szeretek, és bízom benne, hogy tudok is csinálni, az a tanítás. Hasonló lelkesedés jön rám általában akkor is, ha valakit angolra okítok. Talán érdemes lenne ilyesmivel (is) foglalkozni egy kicsit a jövőben.

A magyar óra a cserediákokkal egyébként gyorsan elszaladt. Igyekeztem kicsit fegyelmezni őket, több-kevesebb sikerrel. Nem könnyű ugyanis Zackbe lelkesedést önteni, miközben a három thai diákot csitítgatja az ember. Azért összességében jól sikerült, azt hiszem. Jövő hétre aztán Gyuri is meggyógyul, és veheti vissza a stafétabotot.

Tanítás közben...

Szerdán azután elérkezett végre a nagy nap. A könyvtár szervezésében létrejött ERASMUS-DÉLUTÁN keretében Diákélet Belgiumban címmel tartottam előadást. Viszonylag kevesen voltak, mint minden egyes Tessedikes előadáson általában, ahol nem adnak plusz pontot a részvételért valamelyik ZH-hoz. Micheller tanárnőnek azonban tetszett az ötlet, abban maradtunk, hogy az ő órakeretén belül még legalább egy évfolyamon előadom majd ugyanezt.

Közben már megkaptam a felkérést egy következő prezentációra is, jelesül Litvánia bemutatására. Valamikor novemberben kerítenénk erre sort, az első nagy ZH rohamot követően. Ha minden jól megy, a jövő héten tudok is venni kinn egy kis édességet hozzá, hát majd meglátjuk.

Időközben megjelent a cikkem a Tessedik Naplóban. Jó, jó, a dolog apró szépséghibája, hogy az ERASMUS-karcolatok alatt nem szerepel a nevem, így hát senkinek fogalma sincs róla, hogy ki írta, hacsak nem ismer engem, a történeteket, vagy a cikket innen a blogról. Sebaj, nothing can be perfect. Hétfőn egy diákmagazinnak is küldtem egy cikket, szintén ERASMUS témakörben, jelentős összeget ígértek érte, hát majd meglátjuk.

Ami a hét hátralévő részét illeti: ma Budapestre megyek a többiekkel egy állásbörzére, elsősorban a buli kedvéért, és hogy végre egy egész napot együtt tölthessek a főiskolai barátaimmal. Estétől aztán statisztika tanulás, mert hétfőn ZH. Ha pedig azt is letudtam, akkor már nincs más hátra mint előre, irány Liverpool, és csütörtökön Kaunas... Végre :)