Menetrend

A litván project hajtós hétköznapjai után a hétvége a pihenés jegyében telt. Filmeket néztem, neteztem, szombat este még a várost megszálló vidámpark és bazár környékét is bejártam Zolival. Hétfőtől azonban jön a kemény munka, csak győzze követni az ember.

Na, de mindenekelőtt érdemes néhány szót szólni erről a pihenés dologról. Mindig úgy vagyok ezzel ugyanis, hogy addig áhítom, amíg nincs benne részem. Rengetegszer, amikor hajtás van és kemény munka, szinte öntudatlanul is kicsúszik a számon, hogy "bár ne kellene most semmit sem csinálnom két napig." A vicc a dologban ráadásul, hogy teljesen komolyan is gondolja az ember. Mégis, amikor sok kerül rá, és akárcsak egy hétvége telik el úgy, hogy nincs semmi tennivaló, máris belekeseredem, beleunok, és szinte már izgatottan várom a hétfőt, az új feladatokat, kihívásokat...

A mostani hétvégém pont ehhez volt hasonlatos. Olvasgattam, neteztem, filmet néztem, aludtam, semmi érdemleges. Szombat estére már olyannyira elegem volt a saját szobám látványából, hogy Zoli ötletén felbuzdulva elnéztünk a városközpontba, amelyet egy hete megszállás alatt tart egy kisebb vidámpark és mobil kajálda.

Jól elszórakoztunk, volt pár poénos történet is. Ezek között élen jár a fagylalt esete. Történt ugyanis, hogy úgy döntöttem, bizony én eszek egy háromgömbös fagyit, lesz ami lesz. Ki is kértem: csoki, eper, vanília. Már a második adagnál vettem csak észre, hogy bizony ezt nem egy tölcsérbe adják, mint ahogy azt a kiírás sugallta, hanem bizony külön-külön. Szerencsére még idejében sikerült a második fagyi után leállítanom a fickót, de így sem kerülhettem el az alábbi helyzetet:

Kétfélét kértem, kettőt kaptam...
I asked two kind of, they gave me two...

Ez persze némiképp elrettentésként hatott arra a kósza elképzelésemre, hogy teli hassal felüljek bármelyik gyomorforgató mókamasinára. Ezért inkább emellett döntöttem:

Harley, Harley, Harley... :)

A vasárnap szintén nyugisan telt. Kitaláltam először is, hogy átrendezem a szobámat. Mindig bosszantott ugyanis, hogy az a hely, ahol dolgozom, és az, ahol alszom, lényegében egy és ugyanaz. Így hát most azt ötlöttem ki, hogy felviszem az ágyamat a szobám felső szintjére, míg a lenti részen dolgozószoba hangulatot igyekszem kialakítani. A dolog sikerrel járt, az egész sokkal tágasabb és hangulatosabb így.

Délután az orosz csaj, Ksenia kitalálta, hogy menjünk bringázni. Szegényke most tanulja még csak, eléggé bizonytalan, de azért nekivágtunk a külvárosnak. Egy hatalmas rét tövében leparkoltuk a járgányokat, letelepedtünk a fűre, és két órán keresztül beszélgettünk. Kellemes este...

Mától azonban kezdődik a hajtós munka. Lássuk, mi minden tornyosul előttem:

* ENGLISH 7: A prezentáció témáját április 7-ig kell kiválasztanom, majd egy hetem van, hogy elkészítsem. Bemutatása április 14. Emellett az eddig szavakat is be kellene gépelni, tanulni, gyakorolni.

* DOING BUSINESS IN BELGIUM: Neki kéne esni ennek a 150 oldalas könyvnek, mert április 9-én vizsga van belőle, és eléggé kemény, tömör az anyag.

* BUSINESS PROJECTS: Két projectet vállaltam, lassan el kellene kezdeni olvasni őket, jegyzetelni, prezentáció vázlatát elkészíteni, és időpontot egyeztetni a tanárokkal a bemutatásukról. A két téma pont ellentétes egymással: THE INNOVATIVE INDUVIDUAL, a témavezetőt nem ismerem, és TEAMWORKING, témavezető az általam nagyra tartott Larissa Deblauwe.

* OTTHON: El kellene kezdeni tanulni a Számvitelt és a Statisztikát, mert különben nem jutok semmire. Motiváció a mélyponton, itt jöttem rá Belgiumban, hogy ez engem mennyire nem érdekel.

* ZSIDÓ KONFERENCIA: Erre is el kell készítenem az előadásvázlatot, egyeztetni a konkrét programot otthon, és így tovább.

* ÁLLÁSINTERJÚ: Szerdán délután háromra megyek Gentbe, addig át szeretném olvasni a céggel kapcsolatos adatokat, cikkeket a neten.

* LITVÁN PROJECT: Jelentkezési lapot postázni, és minden további felmerülő feladatot elvégezni ezzel kapcsolatban.

Mint látható tehát, nem fogok unatkozni manapság... :)

Egy hónap mérlege

A mai napon ünnepli egy hónapos fennállását a blog. Bár bejegyzések korábban is születtek, ám rendszeresen 2008. február 29-én kezdtem el vezetni. Hogy mennyire nyerte el tetszéseteket, arról a jobb oldalon található szavazósávban mondhattok véleményt. Bár az elmúlt harminc nap adatai önmagukért beszélnek... (A képek nagyításához kattints rájuk duplán - To enlarge pictures, double click on them)

Mindenekelőtt ejtsünk néhány szót a látogatások és oldalmegtekintések számáról.

850 visits * 1232 loaded page * 1,45 page/visit

Mint az látható, az említett időszakban 850 látogatás alkalmával 1232 oldalt tekintetettek meg a blogon. Ez átlagban 1,45 oldallátogatást jelent. Mit is mutat ez a szám? Lényegében azt, hogy a főoldalról sokan még elnavigáltak valamelyik régebbi bejegyzéshez is az archívumból.

A blog olvasóinak földrajzi elhelyezkedésével kapcsolatban azt tudjuk, hogy a 850 látogatás Európa 10 különböző országa között oszlik meg az alábbiak szerint:

Visits by country

Természetesen a külföldi látogatások főként a fényképek feltöltése idején jelentősebbek, míg Magyarországról és Belgiumból számos rendszeres olvasó akad. A lista elején szereplő három országból az alábbiak szerint alakul a látogatók megoszlása:

Visits from Hungary

Mindez számszerűsítve a következőképpen fest:

Visits from Hungary by cities

Ugyanezek az adatok Belgium esetében a következők:

Visits from Belgium

Mindez az alábbiak szerint oszlik meg az egyes városok között:

Visits form Belgium by cities

És a ranglista harmadik helyén, minő meglepetés: Litvánia.

Visits from Lithuania

Városok szerint a következő a helyzet:

Visits from Lithuania by cities

A blog elismerését jelenti, hogy március közepétől felkerült a Startlap blogokról szóló tematikus oldalára, a www.blog.lap.hu-ra.

Link to my blog on a popular Hungarian link collection site

A legnagyobb elismerés azonban mégis az a napi 10-55 látogatás, amely azt mutatja, hogy sokan, sőt egyre többen érdeklődnek mindennapi írásaim, gondolataim és néha baromságaim iránt. Ez jó érzéssel tölt el, és hálás köszönet érte minden olvasónak.

Maradjatok velem... :)

Véletlenek összjátéka

Hetekkel ezelőtt a vonaton találkoztam pár fiatallal, akik épp egy hétvégi party előkészületein dolgoztak. Tegnap pedig kaptam egy e-mailt, hogy szerdán várnak állásinterjúra Ghentbe. Hol itt az összefüggés, és mennyi esély van minderre? Nos, majd mindjárt kiderül.

Az egész történet azon a délutánon kezdődött, amikor Liége-ből visszafelé jövet a vonaton kis nemzetközi csapatra lettem figyelmes. Négyen voltak csupán, ám a kiejtésükből (lám, lám, az ERASMUS tapasztalat) gyorsan beazonosítottam, hogy nem egyazon országból. A lány finn volt, két srác francia, egy pedig portugál.

Éppen befejezték a hétvégi buli előkészületeiről szóló csevegést, és témát váltottak, amikor figyelni kezdtem a fenti okokból angol nyelven zajló beszélgetésre. Mivel a többiek (értsd: Vytas, Alexandra és Olivia) bealudtak a fáradtságtól, így rövid hezitálás után bekapcsolódtam a társalgásba.

Mint kiderült, ők egy internetes oldal munkatársai Ghentben, amely nemzetközi babérokra tör. Elégedettek a munkával, a pénz kiemelkedően jó, a társaság remek, az oldal pedig az Alexa Internet szerint a 72. legnépszerűbb site a weben. Ez már önmagában jó ajánlólevél.

Amikor megemlítem, hogy magyar vagyok, felcsillant a szemük. A vonat közben épp megérkezett Ghentbe, de gyorsan adtak még egy internetes címet, és leszállás közben csak annyit tettek hozzá: "Szánj rá két percet, és nézd meg. Magyar munkatársunk még nincs."

Másnap kora reggel betöltöttem az oldalt, és pontosan nekem való álláslehetőségre akadtam. Még akkor nekiláttam, és rövid idő alatt összehoztam egy angol nyelvű önéletrajzot, majd elküldtem a megadott címre. Túl sok várakozással nem voltam a dolog iránt, mindannyian tudjuk, hogy mennek az efféle dolgok odahaza.

Annál nagyobb meglepetés ért, amikor pár nappal később a következő üzenetet találtam elektronikus levelesládámban:

" Hi. Unfortunately, I could not open your resume. Can you send it to me in another format?"

"Üdv! Sajnos nem tudtam megnyitni az önéletrajzodat. El tudnád küldeni másik formátumban?"

Az rögtön leesett, hogy megint az új Office-régi Office problémáról van szó, ezért lementettem a fájlt korábbi formátumban, és újra elküldtem. Közben meg is jegyeztem magamban, hogy kis hazánkban a történet alighanem egész másként zajlana: "rossz formátumban küldted, bocsi, így jártál, van másik tíz a helyedre." Következtetés: Belgium nem Magyarország.

A fenti esetet követően megint csak teltek a hetek, el is felejtkeztem a dologról egészen addig, amíg tegnap, a litván project ügyintézésének kellős közepén váratlanul újabb emailt nem kaptam a cégtől:

"Hi Gabor

Your resume looks really interesting to me. Can you tell me when you could make it to our offices in Ghent? I have some time next Wednesday, Thursday or Friday afternoon.

Best regards"

***

"Üdv Gabor

Az önéletrajzodat rendkívül érdekesnek találtam. Meg tudnád mondani, mikor tudnál bejönni a ghenti irodánkba? Szerda, csütörtök és péntek délután van némi időm.

Üdvözlettel"

Még egy gyors e-mailváltás, és leegyeztetjük az interjút szerda délután három órára. Közben én még kissé nehezen térek magamhoz; ez valami egészen más, mint amihez odahaza szoktunk.

Így hát alig egy hét múlva életem első komoly állásinterjúján veszek részt, rögtön egy másik országban, másik nyelven. Az elvárásaim nem túl nagyon, szeretnék helytállni a beszélgetésen, a többit pedig a sors kezeire bízom...

...már csak azért is, mert eddig remekül intézte a dolgokat. :)

Litván project - ügyintézés

Az elmúlt napokban a szünet legédesebb napjait azzal töltöttem, hogy az augusztusi litván projecttel kapcsolatos adminisztrációs dolgokat intéztem. Ha pedig már itt tartunk, azt hiszem érdemes kicsit mögé nézni annak, hogyan is zajlik az ilyesmi az én esetemben. Szubjektív szervezési útmutató.

Az első lépés természetesen az volt, hogy kapcsolatba léptem a program kinti szervezőjével e-mailben, és programleírást kértem tőle. Ez azért elengedhetetlenül fontos, mert egyrészt nekem feltétlenül tisztában kell lennem minden részlettel, másrészt pedig amikor majd tagokat igyekszem szerezni a projecthez, jó eséllyel az első kérdésük az lesz: mi a jegenyefaágból összetákolt fészkes fenéről van itt szó?

A csoport vezetőjének a leírást elolvasva kell meghoznia az első döntést: érdekes-e a program, érdemes-e részt venni rajta, vagy sem. Ebben az esetben mindkét kérdésre igen volt a válasz, így hát nekiláttam, és összeírtam azoknak a személyeknek a nevét, akiket érdekelhet a tájékoztatóban ismertetett program. Ezt követően a Yahoo Mailben létrehoztam egy levelezőlistát, és tájékoztató e-mailt küldtem nekik, a programleírással együtt. Ugyancsak megkértem őket arra, hogy minél előbb jelezzenek vissza: a megadott feltételekkel érdekli-e őket a dolog.

Közben a szervezőtől megérkezett a jelentkezési lap, és elkezdődött az egyeztetés: mit hova kell írni, a mi esetünkben ez mit jelent, és így tovább. A leendő résztvevők részéről a visszajelzések persze akadoztak, mindig így szokott ez lenni. Csütörtök reggel újabb e-mailt küldtem ki, immár péntek délelőtti határidővel, és azzal a céllal, hogy néhány alapadatot is megkapjak a jelentkezéshez.

Végül voltak, akik el is küldték, voltak, akik esetében az iwiw-et kellett használjam, hogy határidőre elkészülhessen a pályázati anyag. A következő lépés természetesen ennek elküldése lesz, azt követően pedig szeretném felvenni a kapcsolatot a többi résztvevő csapattal. A nyár elején egyeztetést is tartunk majd egyébként, ez egy másik, két napos litvániai utazást jelent majd számomra. A csapatvezetőkkel és szervezőkkel ekkor - feltehetően Vilniusban - találkozom majd, hogy átbeszéljünk a program részleteit.

No, de azt hiszem, egy kissé előreszaladtam. Most vissza is térek a jelentkezési lap utolsó simításaihoz... :)

Egy sírkő története

Az ypres-i katonai temetőkben az I. világháború több tízezer áldozata nyugszik. Sírkövek hosszú sora emlékeztet a kilencven évvel ezelőtti veszteségekre. Egyen a sok tízezer közül Patrick 'Paddy' Budgen közlegény neve áll. Íme az ő története...

Patrick Budgen sorozási fényképe

Az ausztráliai Adelaide-ben született Patrick Budgen vallásos férfi volt, aki még a háborús viszonyok közepette is igyekezett minden alkalmat megragadni arra, hogy templomba mehessen. Ugyancsak szorgos levélíró hírében állt, halála napjáig folyamatosan beszámolt családjának a fronton történtekről.

Patrick Budgen családja

Írásaiból kitűnik: pontosan tisztában volt a veszéllyel, amellyel szembe kellett néznie. Legalábbis erről tanúskodik levele, amelyet 1917. januárjában, egyik bevetése előestéjén írt édesanyjának:

"A legkeményebb harcok közepébe megyünk, de igazán felkészültem. Készen állok már azóta, hogy földet értem Angliában."

"Hétről-hétre teszem a dolgomat, és ha valami véletlenül történnék velem, szívemben biztosan érzem, hogy boldogsággal teli helyre távozom majd, mivel soha semmi olyat nem cselekedtem, ami miatt szégyenkeznem kellene. Épp ezért nem félek semmitől..."

Mindeközben izgatottan várta az othonról érkező híreket, csomagot. Gyakran hiába. 1917. áprilisában például ezt írja anyjának:

"Nem látom értelmét, hogy bármit is küldjetek nekem csomagban, hiszen úgysem kapom meg. Bezzeg ezek a bájgúnár katonák Londonból megkapják, úgy hiszem. Azért ez elég rohadt dolog, hogy az ember harcol a saját hazájáért, de mégse kapja meg a csomagot, amit küldenek neki."

Egy másik levélben nyelvtudásával kapcsolatban a következőt írja:

"A francia nyelvvel nagyon jól elhaladtam. Lassan el sem tudom képzelni hogy angolul szólok majd hozzád, ha újra hazamegyek."

Vallásos gondolkodását azért a háború éveiben is megőrizte:

"Küdök neked egy rózsafüzért és egy zsebkendőt, egy francia pap áldotta meg őket. A helyiek egyébként nagyon vallásosak, a főutcákon rengeteg szobor található apró kis dobozkákkal. Gyakran láttam, hogy az emberek ezekbe a dobozkákba dobják be a pénzüket. [...] A keresztre feszített, haldokló Urunk szobrai közül egy-kettő csodaszép."

Persze a harcok során szerzett élményeiről is beszámolt:

"Egy rövid időre visszatértem az árkokból. Nem is annyira szörnyű. A legborzalmasabb talán a bűz. Az árok körül, ahol mi voltunk, rengeteg holttest. Egy hónapja szoros küzdelmet vívunk itt, szóval a szagok igazán mesések. Lehetetlen eltemetni őket, mert a Fritzek túlságosan élénkek ezen a környéken."

Patrick Budgen mindvégig megállta a helyét. Erről számolt be családjának írt levelében egyik bajtársa is:

"Meglehetősen izgalmas és egyedülálló tapasztalattal bírok Patrick hősiessége terén. Egyszer, miután célt értünk egy előrenyomulást követően, a fiúk a jobb szárnyon azt az utasítást kapták, hogy húzódjanak vissza az Angol Hadosztály miatt, ami tőlünk jobbra képtelen volt felzárkózni.

Én azonban a lövészárokban voltam, meglehetősen elől, így nem kaptam meg a visszavonulásra szóló parancsot, úgyhogy fogalmam sem volt róla, hogy egyedül maradtam. Amikor a Fritzek támadni kezdtek, kettőt leszedtem a puskámmal, de vissza kellett bújnom az árokba, mert gépfegyverrel tüzeltek rám.

Ekkor három német ugrott be mellém, esélyt sem adva az ellenállásra. Azonnal lefegyvereztek, és a legfiatalabbik Fritz, olyan 18 éves körüli, a pisztolyát a halántékomra szegezte, majd már-már lövésre készült.

A legidősebb Fritz azonban elkezdett valamit makogni németül, és rábírta a fiatalt, hogy szegezze le a pisztolyát (nagy megkönnyebbülésemre). Egy pillanat múlva ez a német, aki megóvott attól, hogy lelőjjenek, átugrott a szomszédos lövészárokba, és egy golyó rögtön keresztülszáguldott a gyomrán.

Ahogy felnéztem, egy Paddy Burgen nevű közlegényt láttam, amint néhány emberrel a megmentésemre siet. A másik két német menekülésbe kezdett, de Budget gyorsan végzett velük, így végül biztonságban visszatérhettem a védvonalaink mögé.

Az egész eset nagyon kemény pisztoly- és gépfegyvertűz közepette zajlott, így tiudatában vagyok annak a megfizethetetlen adósságnak, amivel Paddy Burgennek tartozom bátorságáért, és hogy megmentett engem."

Bajtársai körében (felsős sor, balra)

Partick ugyanakkor sosem büszkélkedett hőstetteivel. Egy 1917. szeptemberében kelt levelében is csupán sportsikereiről tesz említést:

"Futballistaként van egy nevem a Batt fiúk körében. Mindannyian TANK-nak hívnak, és azt mondják, nincs még egy olyan játékos, mint én..."

Nem sokkal e levél megírása után, 1917. szeptember 28-án az alig 20 éves Patrick Budgen bevetés közben lövés általi halált szenvedett. Végső nyughelyre a Hoge Crater Katonai temetőben lelt, a belgiumi Ieper határában.

Patrick 'Paddy' Budgen sírja


(Forrás: http://www.australiansatwar.com.au)

Havas Húsvét - Snowy Easter

Télkép *** Winterscape


** Ez a fehér izé fentről jön :) **
** This white stuff is coming from upstairs :) **


Jól meggondoltad? :) ** Are you sure? :)

** A hűvös, havas "nyári" parádén **
** On the cold, snowy "summer" parade**



** És két perc múlva magyar Európa Bajnokot ünnepeltünk **
** 2 minutes later we celebrated a new Hungarian European Champion **

Katonai temető, Ieper - Military cemetery, Ieper

Kommentár nélkül *** No comment





Leletek *** Finds

Korabeli gázálarc *** Period gas mask

Havas húsvéthétfő...

Mint ahogyan arról a fenti alliteráció is árulodik, sokfelé jártunk a tegnapi nap során, csak éppen zöld erdőben nem. A napot Ieperben kezdtük, majd irány egy kis határmenti tanya, finom szendvics ebédre. Délután Észak-Franciaország, nyári karnevál, havazás. Este grillparty Torhoutban. A reklám után jövünk a részletekkel...

A helyszín Belgium, Nyugat-Flandria, ahol az emberek egy része olyannyira szereti a társaságot és a fiatalokat, hogy egész napos programot szervez nekik, és állja az összes költséget. Kapva eme nemes alkalmon, két kortrijki magyar ERASMUSOS diák üres gyomorral, ámde kitörő lelkesedéssel csatlakozott a remek kezdeményezéshez.

Nos, röviden így magyarázható, hogy mi a fészkes fenét kerestünk mi a Feltámadás ünnepének reggelén 8 óra 7 perckor a Torhout felé tartó, kissé ódivatú vonaton. Zoli még múlt héten szólt a fenti lehetőségről, és mivel egyikünk se szerette volna húsvét második napját a szobájában tölteni, ezért gyorsan jelentkeztünk a megadott e-mail címen. Persze nem is bántuk meg, mozgalmas napot kaptunk érte cserébe.

Először is Ieperbe mentünk, az I. világháborús áldozatok temetőjébe. Korábban már írtam róla, amikor a flamand családi nap keretében jártunk itt. A hatás ugyanaz, döbbenet és csend, ahogy a rengeteg sírkő között sétál az ember. Egy kis múzeumban az ásatások során előkerült tárgyak, köztük levelek... Hosszan elidőztem, végigolvasgattam őket, míg a csoport már rég elhagyta a termet, én még benn nézelődtem.

Hiába, minden háború története egyben több millió ember története is. Jómagam mindig azt vallottam, hogy bármilyen helyzetet az életben, legyen az hétköznapi vagy akár történelmi esemény, az egyének és személyek szintjén érthetünk meg igazán. Így, bár a sok százezer áldozat emberi sorsának alakulását elmesélni lehetetlen, egyet közülük azért mégiscsak megosztanék veletek. Patrick Budgen történetét hamarosan megtalálhatjátok a blogon.

No, de visszatérve a húsvéti kirándulás elbeszéléséhez, Ieperből egy kis határmenti tanyára mentünk ebédelni. Az autókat kicsit messzebb hagytuk, az utolsó kilométert már gyalog tettük meg a szántóföld mentén. "Tele van első világháborús golyókkal a föld", mondja házigazdánk, és hogy állítását bizonyítsa, a kezembe is nyom egy frissen talált példányt.

Első látásra kavicsnak néz ki, csak mikor a tenyerembe kerül, akkor érzem: kőnek bizony meglehetősen nehéz. Vajon kinek az életét oltotta ki csaknem kilencven évvel ezelőtt ez a golyó? Vagy lehet, hogy célt tévesztett, és valaki épp így menekült meg általa? Furcsa érzés és ezernyi kérdés: kezemben az élő történelem...

Megérkezés után rögtön ebéd: finom hússalátás szendvics, degeszre esszük magunkat. Kell is az energia, mert délután Észak-Franciaországba megyünk, méghozzá - nem tévedés - nyári karneválra.

Nos, a szervezők alighanem súlyos hibát vétettek, amikor a program összeállítása során könnyelműen elfeledkeztek egyeztetni a várható időjárásról Szent Péterrel. Csakis e mulasztás számlájára írható ugyanis az a tény, hogy a határt átlépve komoly hóvihar fogadott bennünket.

A karneválnak otthont adó város is teljesen behavazódott, a környékbeli dombok fehérek, az úttest latyakos. Ezek után mondanom sem kell, milyen abszurd hatást keltett, amikor például az egyiptomi öltözékbe bújt felvonulók szakadó hóesésben masíroztak végig a főutcán.

Némi bámészkodás után betértünk egy kis kávézóba. Házigazdánk helyi italkülönlegességre hívott meg bennünket, ami bár fényévnyi távolságra volt az ízletes kategóriától, de viszont adtak hozzá műanyag - kanálként funkcionáló - pálcikát, bár a fene se érti, hogy minek.

Miután a fenti "very delicious, thanks a lot" italt elfogyasztottuk (fő az udvariasság!!!), visszaindultunk Torhout felé. Ekkorra a havas lejtőknek már nyoma sem volt, minden csupa zöldbe öltözött, nyilvánvalóan az általam világklasszis színvonalon előadott "Bújj-búj zöld ág..." című, osztrákok által értetlenül végigcsodált klasszikus hallatán.

Megérkezve vendéglátónk házába az a hír fogadott, hogy itt bizony grillparty lesz, és finom húsokat meg salátákat fogunk vacsorázni, ha majd eljön az ideje. A flamand delegáció neki is látott az ételek elkészítésének, miközben mi egy óriási plazmatévén végignéztük, hogyan is alázza porig egész Európát Cseh Laci négyszáz vegyesen.

Időközben elkészült a vacsora, újabb nagy kajálás, csevegés. Előkerül a megszokott téma is, házigazdánk nem kicsit spiccesen jelenti ki: "You know, I'm flemish. You know..." (Tudjátok, én flamand vagyok. Tudjátok...)

10 óra körül aztán mi búcsút vettünk akkor már alaposan borvirágos flamand barátainktól, szívből megköszönve nekik ezt a felejthetetlen napot. Még elértük Zolival az utolsó vonatot, és kissé fáradtan, de mégis elégedetten hazazötyögtünk az errefelé régen látott, szakadó hóesésben...

A megosztott ország I.

Évek óta harsogja az otthoni média, hogy Magyarország megosztott, két táborra szakadt, a közöttük meghúzódó árok pedig egyre mélyebb. Márpedig én azt mondom, hogy bár az állításnak van némi alapja, a kijelentés mégis erőteljes túlzás, politikai és kommunikációs lárifári. És hogy mire alapozom a véleményemet? A tényre, hogy hét hónapja élek egy valóban megosztott, két táborra szakadt országban.

Külföldről alighanem elképzelhetetlen, hogyan is működhet egy ország három hivatalos nyelvvel, és két jelentős, ám mentalitásában és gondolkodásmódjában jelentősen eltérő közösséggel. Nos hát az úgy fest, hogy vannak ugyebár a flamandok, akik dutch-ul, vagyis hollandul beszélnek, és vannak a vallonok, akik pedig a franciára esküsznek. Hogy ezek mellett az ország keleti részén egy aprócska területen német nyelvű a belga lakosság, azt a helyiek egy apró mosollyal és legyintéssel konstatálják csupán.

Ha igazán helyénvaló választ keresünk arra a kérdésre, hogy pontosan hol is tanulok én ezekben a hónapokban, akkor a felelet nem Belgium, hanem Flandria. Mint ahogyan az itt élők sem belgák, hanem flamandok. Pontosabban: először flamandok, és csak utána belgák.

Mi sem jelzi ezt jobban, hogy a helyiek többségét meglepetésként érné a kérés: "elénekelné a belga himnuszt." A magyarázat egyszerű: a többség vagy nem ismeri a himnuszt, vagy nem tudja a szövegét. Ha belga válogatott labdarúgó meccsen a közönség soraiban elhelyeznénk például egy kamerát, akkor nem kevesebbet látnánk, mint hogy a szurkolók a dallamra egységesen éneklik: la-lala-la-la-la.

Tudom, ez elsőre talán hihetetlennek tűnik, mégis igaz. Olyannyira, hogy amikor tavaly a frissen megválasztott belga kormányfőt a nemzeti ünnepen arra kérte egy televíziós stáb, hogy énekeljen egy kicsit a hinmuszból, az rázendített a La Marseilles-re. Ráadásul azt sem tudta pontosan megmondani, mit ünnepelnek július 21-én, saját nemzeti ünnepükön.

De ezernyi más esetet is felsorolhatnék. A tankönyvekben például, amelyekből tanulunk, szintén gyakrabban találkozunk a flamand kifejezéssel, mint a belgával. A flamand export, a flamand munkanélküliségi ráta, és így tovább. Tanáraink többsége is flamand egyébiránt. Sosem felejtem el például Guido Peene bemutatokozó mondatát: "I'm catholic, I'm flemish" (Katolikus vagyok, flamand vagyok.)

Tovább megyek. A flamandok bizony nem szeretik a vallonokat. A többségük legalábbis nem. Lustának tartják őket, akik hajlamosabbak az élet élvezeteinek keresésére a kemény munka helyett. Vannak tanárok, akik ennek hangot is adnak. Igencsak élen járt ezzel az első félévben Business Management Englisht tanító Henry Lefevre, aki egyenesen allergiás volt mindenre, ami vallon, vagy francia. Örök klasszikusok tőle:

* Belgium egyes részein a munkanélküliség 21%-os. Vajon melyik rész lehet az?
* Renault? Az is egy autó?
* Ma megint egyeztetések voltak a kormányról. Négyből három párt egyetértett. Találjátok ki, melyik volt a negyedik.

(Foly. köv.: Flamand-vallon ellentét a mindennapi életben)

Shopping Center, Dutch, Swedish Party

Ahhoz képest hogy azt terveztem: pihenni fogok a pénzügy kurzus befejeztével, eléggé mozgalmasra sikerült a napom. Kora délelőtt azért lazítottam kicsit, majd Rokassal és Snaigevel a bevásárlóközpontba mentünk. Onnan rohanás vissza, hiszen este fél hattól holland nyelvóra, amelyet egy majdnem paranormális élmény követett zuhanyzás közben. Végül pedig irány a svéd party.

Mint említettem tehát, 10 óra körül az egésznapos semmittevés gondolatával ébredtem, amely egyébként ERASMUS ösztöndíjas diák esetében eleve halva született ötlet. Dél körül az előbbi ténymegállapítás gyakorlati valóságtartalmáról is megbizonyosodtam, amikor Rokas felvetette, hogy ugyan menjünk már a bevásárlóközpontba. Mivel úgyis kifogytam a tusfürdőből és ehhez hasonló cuccokból, rábólintottam a dologra.

Végül a barátnőjével, Snaigevel egyetemben csaknem két órán keresztül jártuk az üzleteket, amely időtartam mellesleg valamennyi egészséges férfiember esetében élesen súrolja a "még éppen tolerálható" kategória felső határát. Ezalatt egy kisebb vagyonnal hozzájárultam az Adidas illatszerekből és tisztálkodási termékekből származó éves bevételhez, csaptam egy aprócska ételbeszerzést is, majd igyekeztem vissza, hiszen este fél hattól hivatalosak voltunk a HOUSE OF THE NETHERLANDS épületébe, regisztrációra.

A dolog inkább csak formalitásnak bizonyult, mint ahogy az ezt követő holland kurzus is lazábbra sikerült ezúttal, mint egyébként. Nem meglepő, sokan hazamentek már, és az ittmaradtak fejében is két dolog motoszkált csupán: a közelgő vakáció, és az este 10 körül kezdődő party a svéd lányok házában.

Én is igyekeztem haza, egy gyors zuhany még épp belefér, legalábbis így terveztem. Persze Gábor tervez, biztonsági rendszer végez... Utóbbi ugyanis épp higiéniai állapotom tartós javításának kellős közepén lépett működésbe, és kezdett fülsiketítő szirénázásba. Gyors öltözködés a sötétben (az áramot a rendszer automatikusan lekapcsolja), a folyosó csak úgy visszhangzott a "What the fák is going on"-tól közben.

Az eső ráadásul rendületlenül rákezdett odakinn, alaposan felforgatva ezzel a CNN, BBC, FOX NEWS, és további hat hírcsatorna esti műsorrendjét, amelyek BREAKING NEWS-ként számoltak be az errefelé rendkívüli eseménynek számító égi áldásról. :)

Így végül, ha kicsit ázottan is, de megérkeztünk a svédek házába, ahol egészen hajnali kettőig tartott a buli. De innentől beszéljenek inkább a képek:

Még kicsit ázottan... (Michivel, Jurgával és Alexandrával)
Still a bit wet... (With Michi, Jurga and Alexandra)

Uppsz, nem én voltam... Az est fényképésze, Jurga
Ups, it wasn't me... Photographer of the evening, Jurga

Csak éppen megkóstolom, tényleg...
Just to taste it, really...


Tanulság: A sör boldogít, a vodka álmosít
Conclusion: Beer makes you happy, vodka makes you sleepy


Szigorú fogyókúrán... :)
On a strict diet... :)


Semmi szék, csak a padló
No more chair, only the floor


Pillanatkép
Snapshot

A litván project

Korábban még nem tettem róla említést, de a dolgok előrehaladtával azt hiszem, nem kiabálom el, ha itt is írok róla: augusztus 17-23 között egy nemzetközi projecten vehetek részt Litvániában. A program a hivatalos kiírás szerint kulturális, gazdasági, ökológiai témákat érint, ennél azonban egy kicsivel többről van szó.

A dolog úgy kezdődött, hogy Vytas odajött hozzám hétfőn Global Issues közben azzal a hírrel, hogy az egyik barátja programot szervez Litvániában augusztus közepén, és szeretne minél több partnert bevonni, így magyarokat is. A dologról akkor még csak keveset tudtam: a repülőjegy 70%-át, míg a kinntartózkodás költségeit teljes mértékben fedezik.

Később kapcsolatba léptem Migle-vel, ő a szervező. Átküldte nekem a project részletes leírását, ennek egy részét angolul most közlöm. A teljesség igénye nélkül az alábbiakra számíthatunk:

• Discussion on natural forms and impact of global warming to regions like Pamarys
• Presentations of national crafts and discussion on their relevance in the modern world
• Sessions with local crafts masters (bread-baking, fishing and fish smoking, wood-processing)
• Photo and/or painting session in the Pamarys lowlands
• Bike tour to Rusnė bird ringing station
• Evening European cinema sessions for Kintai community
• Closing concert and visiting in Klaipėda city

Ezek után elkezdtem szervezni a csapatot. Zolit úgy tűnik, érdekelné a dolog, Lilla is jönne szerintem. Otthonról megkerestem Nikit, és még gondolkodom Janikán. Utóbbin már csak azért is, mert az utazás remek lehetőséget teremtene egy dokumentumfilm készítésére. A téma adott, bár egyelőre nem szeretnék még itt hosszabban értekezni róla.

A dolog tehát jelenleg is szervezés alatt áll, úgyhogy van egy kis plusz munka, ha éppen nem lenne még elég tennivalóm. :)

Célszalag

Ma délelőtt az utolsó prezentációval, majd az azt követő záróvizsgával véget ért a 10 napos intenzív pénzügy. Jó volt kicsit hajtani, keményebben dolgozni, még ha panaszkodtunk, nyavalyogtunk is közben. A hét hátralévő része most már főként a lazításé, aztán az otthoni dolgokkal is kezdeni kell valamit, mert ott is sok a tennivaló.

Reggel alig négy órás alvás után (Irish Pub éjfélig) ébredtem fel, hogy befejezzem az utolsó prezentációnkat pénzügyre. Vytas nem küldte át a saját részét, úgyhogy meglehetősen utolsó pillanatra lett kész (értsd: két perccel előadás előtt). Azért mégiscsak jól sikerült, ez az első, amivel úgy összességében elégedett vagyok.

Utána következett a teszt. Tekintve, hogy nekem kellett a prezi designját megcsinálni, és összehangolni a három anyagot, ezért kevesebb időm jutott az ismétlésre. Időnként meg is éreztem ennek áldásos hatását, de végeredményben rendben lesz, azt hiszem.

Ezzel véget is ért a 10 napos pénzügy kurzus. Búcsúzóul még megtekinthettünk egy rövid prezentációt Magyarországról, kicsit elfogott a honvágy. Vytassal és Ingával megegyeztünk, hogy májusban, amikor egy hétre hazamegyek, jönnek ők is velem...

Jut eszembe, nem is írtam még: május 7-13 között otthon vagyok. Nyolcadikán egy zsidó tudományos konferencián tartok előadást a kutatásaimról, 9-én pedig megpróbálkozom két vizsgával, ha össze tudom egyeztetni az otthoni tanárokkal. Utána pedig jöhet egy kis szórakozás is: gulyás, pörkölt, Club222, Center, Budapest, mindez két litván baráttal...

Alighanem felejthetetlen lesz... :)

Szent Patrik napja

A hétfő szokás szerint a már bűvös kilenctől kilencig jegyében telt, vagyis reggeltől estig óráim voltak. Késő este hazaérkezésem után még elinvitáltak az Irish Pubba, ahol Szent Partrik ünnepének tiszteletére hatalmas bulit rendeztek.

Persze az egész nap, mint valamennyi hétfő, Global Issues-al kezdődött. A téma ezúttal a gyermekjogok, az előadő csapnivaló, akárcsak tavaly. Óra alatt így inkább a Rubicont olvasgattam, kihoztam pár számot arra az esetre, ha jutna rá kedv, idő. Ezúttal a IV. Károlyról szólót vettem a kezembe, és azzal ütöttem el az unalmas perceket.

Délután pénzügy, lassan a végére érünk az anyagnak, szerdán vizsga. Mindenki fáradt egyébként, fejben már a vakációra készülnek, Ingával is sokkal nehezebb, már a vasárnapot várja. Azért most is jó volt az óra. Közben néha azon töprengtem, hogy de elkelne Békéscsabára is egy-két ilyen jó előadó, biztos nem gondolkozna a társaság fele saját életének kiontásán az unalom végső elkerülése végett... :)

Utána este hattól még angol, kommunikációs óra. Itt Belgiumban gyakorlatilag természetes dolog, hogy ezeken az órákon 30-70 éves felnőttekkel együtt veszünk részt, akik ugyanúgy tanulnak, vizsgáznak, prezentálnak, mint mi. Errefelé megvalósult, sőt alighanem természetessé vált már tehát az élethosszig tartó tanulás gondolata.

Az órák ebből kifolyólag sokkal érdekesebbek. Egészen más elképzelése van például a fiatalkori bűnözésről nekem, és a nyugdíjas éveit taposó, jómódú Kunigundának. Mégis együtt dolgozunk, párban, mint a kisiskolások, és neki ez a világ legtermészetesebb dolga, csak nekem furcsa.

Órák után irány haza. A többiek mind az Irish Pubba tartanak, így hát, bár fáradt vagyok, megyek velük én is. Ma ugyanis Szent Patrik napja van, az írek védőszentjének ünnepe. Ennek örömére összecsődült hát az ERASMUS-os banda apraja-nagyja, közös sörözésre, beszélgetésre.

Hajnali kettőkor haza...

Forma-1, lazítás, billiárd

A hét utolsó napján még mindig inkább a pihenésé volt a főszerep. Kora hajnali kelés után megnéztük a Forma-1-et, aztán újabb alvás következett. Délután lógás a neten, csevegés az otthoniakkal, este litván-magyar billiárd este. Holnaptól pedig megint hajtani kell...

A szombati semmittevés után vasárnap hajnali 4.45-kor ébresztett az óra, amely tényt a félálmosság kitörő lelkesedésével fogadtam. Gyorsan megírtam az aznapi blogbejegyzést, és Bartek már kopogott is az ajtómon, hogy haladjak, mert lekéssük az Ausztrál Nagydíj rajtját.

A futamot egyébként nem itthon, hanem a másik magyar srác, Zoli házában kívántuk megtekinteni, Závodi kolléga nyilvánvaló örömére. Bizonyára repdesett a boldogságtól, hogy hajnalok hajnalán három lengyel és egy spanyol srác társaságában addig csörgetjük a mobilját, amíg nadrágba nem pattan, és ki nem nyitja nekünk az ajtót. (Ezúton is ezer hála, dank u wel, meg ilyenek...)

A verseny eléggé kaotikusra sikeredett egyébként, nem ment a Ferrarinak, ráadásul látszik, hogy a Track Control nélkül még minden versenyző kissé bizonytalanabbul vezet. Végül Hamilton győzött, Kubica kiesett, így hát lengyel szitkozódások és magyar ásítások közepette indultunk haza.

Ezt követően alvás egészen délig. Talán meglepő, hogy milyen sok időt töltök ágyban a hétvégén, de mielőtt valaki megdöbbenne ezen, ajánlom figyelmébe hétköznapi bejegyzéseimet, amelyek meglehetősen rövidre sikerült regenerációs ciklusaimról árulkodnak :)

Délután semmi különös. Csevegtem kicsit a neten, pihengettem, olvasgattam, majd estére összehoztunk egy billiárd estét a litvánokkal. Rokas, Snaige, két másik csaj, meg én. Mivel volt kedvezményre jogosító kuponom (összeszedtem vagy 10-et annak idején, hiába, magyar vagyok még itt is :P ) ezért egy óra áráért kettőt játszhattunk, és minden fél liter sör mellé is kaptunk egy másikat ingyen.

Az ég áldja a Max Kriek-et diákoknak kedvező marketingstratégiájáért. Ámen...

Vissza a feladónak...

Bizonyára mindenki ismeri az elektronikus postaládákat időről-időre ellepő körleveleket. Naponta találkozunk velük: átfutjuk, vagy éppen olvasatlanul töröljük őket. Az azonban csak a legritkább esetben fordul meg a fejünkben, hogy vajon hogyan keletkezhetnek. Nos, ma reggel óta én erre is tudom a választ. Ekkor kaptam meg ugyanis néhány nappal ezelőtti blogbejegyzésem egy részletét, méghozzá körlevélben.

Talán szerdán írtam arról, hogy a befizetett magas adók és járulékok ellentételezéseként mi mindent is kapnak a belgák. Részletesen, számokkal mutattam be mindezt az aznapi Doing Business In Belgium órán tanultak alapján.

Ezek után érdeklődve vettem észre a következő üzenetet a levelesládámban ma reggel:

FW: Belga juttatások és adók

Megnyitva az e-mailt, a napokban írt blogbejegyzésem részletére bukkantam, ugyanazokkal a számokkal, adatokkal. Úgy látszik, valaki annyira fontosnak találta ezeket az információkat, hogy továbbküldte néhány ismerősének, és a körlevél pillanatok alatt életre kellt.

Meg kell mondjam egyébként, én ennek örülök. Elsősorban azért, mert azt látom, hogy van értelme, jelentősége ennek az egész naplónak. Sőt, hogy esetenként másokat is érdekelnek a kinti tapasztalataim.

Sajnos az idő meglehetősen kevés arra, hogy a mindennapi eseményeken túl mélyebben is kifejtsem az itteni életről alkotott véleményemet. Mégis, úgy tűnik, ha néhanapján rászánom magam, azzal sikerül valami igazán fontos tapasztalatot megosztani az otthoniakkal.

Ha pedig így van, akkor meg már nem pötyögtem hiába...

Šeštadienį...

A fenti cím földi nyelven azt jelenti: szombaton. Az igazat megvallva nem sok, a világot előrevivő dolog történt. Lustálkodtam, ebédet főztem, litvánt látogattam, pályázatot írtam, végezetül pedig Rokas javaslatára sörözgetéssel zártuk az estét. Gera mintis... (Remek ötlet)

Kissé belebocsátkozva a részletekbe, az úgy volt, hogy délelőtt nem csináltam semmit. A mögöttem hagyott húzós hét és kialvatlanság következtében majdnem 14 órán keresztül húztam a lóbőrt. Dél körül aztán végleg kikászálódtam az ágyból, és ebédet keztem készíteni. Az alapötlet Spagetti Bolognese volt, egy egyszerű, boltban is kapható szósszal elkészítve, amit én hasznosnak találtam némi gombával megbolondítani. Meg kell mondjam, remekül sikerült. Két személyre főztem persze most is, Jurga is azt mondta, hogy ízlett neki, és még életben van, szóval azt hiszem, nem lehetett olyan rossz.

Délután Skype-on lógtam éppen, amikor bejelentkezett Rokas. Megemlítette, hogy sétálni mennek, és hogy tartsak velük. Rögtön rákérdeztem, hogy mi ez a királyi többes, mire kiderült: megérkezett a barátnője, Snaige. Aranyos kiscsaj, bár még kicsit fiatal, tizenhat éves. Csak litvánul folyik a társalgás, részükről semmi angol, vagy nagyon minimális. És csodák csodája: aš suprantu. (Értem.)

Bejártuk a suli környékét, felmentünk hozzájuk kajálni, majd hazaugrottunk, mert határidőre meg kellett írjak egy költségtérítéses pályázatot otthonra. Miután elküldtem e-mailben, irány a GB, Rokas sörözni akart mindenáron. Vásárlás után irány a közeli park, kellemes idő, este. Utána még vissza hozzájuk, vacsora, beszélgetés, és a meglepetés: egyre többet és többet értek meg.

A kiscsaj három hétig marad, a végére biztosan belejövök a litván társalgásba én is... :)

Egy nehéz hét utolsó napja

Végre itt van már a péntek, gondoltuk reggel ébredés után, de azért nem örültünk még neki túl nagyon. Jómagam két és fél órányi alvás után ültem újra a számítógép elé, hogy nekilássak a pénzügy prezentáció elkészítésének, aztán pedig irány a suli.

Fél kilenctől Üzleti Etika, melynek legnagyobb tanúsága számomra eddig az, hogy kiderült: az az ember, aki augusztus óta intézi mindenféle adminisztrációs ügyeimet és egyéb problémás dolgaimat, az mellesleg kitűnő tanár is. Ma a globalizációról volt szó, amelyről Mr. Cottynnak meglehetősen határozott véleménye van. Bárcsak importálni lehetne az ő összes tapasztalatát, ismeretét és bölcsességét Magyarországra, akkor biztosan nem itt tartanánk.

Fél tíztől International Human Resources Management, a tanár nagyon unalmas volt a múlt héten, úgyhogy mivel nekem HR diplomám van, kimentettem magam az első héten, és helyette tovább dolgoztam a prezentáción.

Délben megérkezett Inga és Vytas, átnéztük ami eddig megvan. Vytas mindenképpen szeretett volna még egy diát beilleszteni a már késznek tetsző előadásba, én nem igazán lelkesedtem az ötletért, mert borította az egész struktúrát. Harminc percnyi érvelés és agyalás után kitaláltunk egy konszenzusos megoldást: beillesztjük, de máshová. Végül jól sikerült az egész.

*** Ezzel a diával ért véget a kemény hét ***
*** Our hard week finished with this slide ***

Előtte még megírtuk a második pénzügy tesztet is, ezúttal úgy érzem, jobban sikerült, mint az első, mindent tudtam. Az órának öt körül lett vége, hullafáradtan hazabuszoztam, és beestem az ágyba. Kilenc körül felébredtem még egy kis időre, aztán a mögöttem hagyott hét kemény munkája után érzett egészséges fáradtságával együtt végleg aludni tértem.

Elvégre pihenni is kellene egy kicsit végre...

Photos of March: Press visit

Íme a múltkori szerkesztőség- és nyomdalátogatás fotóinak ékes gyűjteménye.
(Here are the photos of the press company visit near Brussels on Tuesday night.)

Ritka pillanat: figyelek *** Rare moment: I'm paying attention

Szerkesztőség *** Editorial room


És arra van a WC... :) *** Toilets? That way... :)


Nyomtatás alatt *** Just printed


Légből kapott hírek... *** Story is in the air...


*** Ok, magasbb mint én. És akkor mi van? :P ***
*** Ok, it's higher than me. So what? :P ***

*** Végső állomás: Az újság és egy álmos én... ***
*** Final destination: The newspaper and a sleepy me ***


(Ha nem volt elég a fotókból, akkor böngészgess az ERASMUS-os magyartársam, Vitéz VHTI Závodi Zoltán által készített fotóalbumban.)

(For more photos click to this link)

Prezi, party, perpatvar...

Csütörtökön is folytatódott a hajtás a KATHO-n: prezentációk, beadandó dolgozatok, pénzügy, néminemű konfliktussal fűszerezve. Este pedig Chicken Party, hiába voltam fáradt, nem tudtam kihagyni.

Reggel fél kilenc előtt négy perccel elkészült a Strategyc Management prezentációnk, amelyet fél kilenckor be is mutattunk/mutattam. Egy jó minőségű termékeket árusító szupermarket , az NV Winkels stratégiai módosításáról kellett tervet készíteni egy 10 oldalas esettanulmány alapján. Környezetelemzés, demográfiai tendenciák, SWOT, ami csak belefér... Nagy siker volt, azt hiszem jó jegyet kapunk.

A prezentációnk nyitóoldala ** First slide of our presentation

Délután IMPROVING MANAGEMENT SKILLS, és egy régóta esedékes nagy összecsapás. Az egyik román csaj, Christina valami minősíthetetlen stílusban bánik az emberekkel, alalmanként még tanárokkal is. Hetek óta unja már mindenki, hát én megelégeltem a dolgot. A vita arról meg egy feladat kapcsán, hogy kulturális különbségek, belgák vs. ERASMUS. És Christina bizony előállt azzal, hogy a belgá koszosak, zajosak, és így tovább. Amikor beszálltam a társalgásba, fel merészeltem neki tenni a kérdést, hogy mire alapozza a belgákról alkotott képét. "A személyes tapasztalataimra", mondta. "Szóval alig egy hónapos benyomásokra? Nagyon biztos vagy akkor magadban." Ütöttem le rögtön a kínálkozó labdát, és elszabadult a pokol.

A leányzó támadópozíciót vett fel és megpróbált leteremteni ellentétes véleményemért, én meg azzal vágtam vissza, hogy talán nem szabadna egy 10 milliós ország lakóit felcímkézni, csak mert ő találkozott kettővel közülük, aki ilyen... Véget nem érő beszélgetés sztereotípiáról, Christina oldalán a német lányok és Christiano, az enyémen Inga, Isa, a szintén román Costin. Már az élményért is megérte felkelni.

Este aztán még dutch is. A délutáni párbaj után Christina békülékenyebb hangot ütött meg, úgyhogy gyorsan eltelt. Vytas közben kitalálta, hogy menjün a Chicken Party-ra, ami az egyik legnagyobb buli itt Kortrjikban. Mondanom sem kell, hogy hullafáradt voltam, ráadásul pénzügyből még semmit sem csináltam péntekre, így hát azt hiszem a napnál is világosabb, hogy átszerveztem a programjaimat, és irány a party... :)

Negyed négykor kerültem ágyba. Ébresztő reggel hatra beállítva. Munka van.

Belga élet, sörkóstoló...

Ma folytatódott a nagy hajtás kis belgiumi életünkben. Délelőtt a prezentáción dolgoztam, délután Doing Business In Belgium, este pedig sörkóstolás a HANTAL diákoknak.

Kétségtelenül túlterheltek minket egy kicsit ezekkel a prezentációkkal, tesztekkel és esti programokkal a héten. Nem sokkal hajnal egy után értünk csak haza a minap a sajtólátogatásról, reggel mégis korán neki kellett látni a Strategic Management prezentációnak. Szép lassan minden csapattag elküldte már a saját részét, így összeraktam az egész előadást, szépen egységbe kovácsoltam a kilenc különféle mondanivalót, megterveztem a design-t, és hasonlók. Mindezzel el is telt a délelőtt, rohanhattam órára sürgve-forgva...

Ráadásul Doing Business In Belgium előadás volt ma, ami ugyan tömör, és sok is egy napra a négy óra, mégis érdekes. Odahaza megjelent cikkekben olvastam például, hogy Belgium után mi fizetjük a legtöbb adót és járulékot az OECD országok közül. A mai órán tanultak alapján talán érdemes megvilágítani, hogy mit kapnak ezért cserébe a belgák. (Azt, hogy mi mit kapunk, gondolom nem kell fejtegetni...)

Egyszeri juttatás gyermek születésekor:

* Első gyermek: 1084,79 euro ( 276 621 Ft)
* Második és minden további gyermek esetén:
807,13 euro ( 205 818 Ft)

Családi pótlék:

* Egy gyermek 39,97 euro/hó (10 200 Ft)
* Két gyermek 185,4 euro/hó (47 277 Ft)
* Három gyermek 402,53 euro/hó (102 645 Ft)

Nyugdíj minimum:

* házas 996 euro/hó (253 993 Ft)
* egyedülálló 754 euro/hó (192 270 Ft)

Emellett a fizetendő adó is függ a családi állapottól, valamint a gyermekek számától, vagyis itt létezik és működik a családi adókedvezmény intézménye. Otthon bezzeg... Never mind...

Lényeg a lényeg, a sok adattal és könyvelési feladattal szépen el is telt a délután. Ötkor gyorsan hazarohantam, dolgoztam még egy kicsit a prezentáción, majd irány vissza a KATHO-ra, mert 20.30-tól sorkóstoló estét tartottak a nemzetközi tanárok részvételével. Ittunk négyféle flamand és kétféle vallon sörből, a végére egy-két csaj egészen szépen nézett ki. Na de hát egyszer van ilyen egy évben...

A többiek közül sokan még továbbmentek a Midnight Swimmingre, ahol további ingyen sör és fürdőzés várta őket. Én inkább hazajöttem, és az ágyba beesés mesterszintű elsajátításával foglalkoztam...

...na jah, kérem, hosszú volt a nap.

Vesszük a lapot...

Mozgalmasak a napok itt mifelénk. Ma délelőtt és délután órák, este utazás Brüsszel közelébe: látogatás a De Standard és a Het Niewsblad szerkesztőségében. Mindenközben ezernyi más gondolat, egy kis viharerejű széllel megfűszerezve. Na de kezdjük az elején, kedves barátaim...

Reggel, közvetlenül ébredés után rögtön kiült az arcomra a lelkesedés. Ki ne örvendene két prezentációnak, egy beadandó dolgozatnak és egy pénzügy tesztnek 12 óra alatt? Kezeket fel, aki szeretne sok ilyen keddet az életében. Magasabbra. No, hm.. Hát senki.

Pedig 8.30-tól nekünk nem volt menekvés. Először következett az utolsó Total Quality Management óra, mely remek lehetőséget teremtett, hogy itt most bemutassam az otthoni és itteni oktatási módszer közötti parittyadobásnyi különbséget.

Az otthoni főiskolán talán három évvel ezelőtt vettük ezt a tárgyat, főként elméletet persze. Rengeteg dolgot kellett bemagolnunk az ISO-ról és a HACCP-ről, meg hasonlók, az egész gyakorlati haszna lényegében egyenlő volt a nullával, alig emlékszem valamire.

Ellenben itt: a stratégia, a vezetés fontosságáról, a vásárlók szükségleteinek kielégítéséről és a veszteségek csökkentéséről beszéltünk. Készítenünk kellett egy SOP-t (Standard Operation Process), amely lépésről lépésre meghatározza egy potenciális ügyféllel való ártárgyalás szervezését, előkészítését és lebonyolítását. Mindezt természetesen csapatmunkában.

Ezután a sikeres vállalatok modelljével foglalkoztunk, illetve azzal, hogy milyen módszerekkel oldhatjuk meg a leendő cégünknél felmerülő problémákat. Ezt illusztrálandó, végigkísértünk egy költségcsökkentés folyamatát az acélhuzalgyártásban. ISO, HACCP csak említés szintjén, nem fontos, benne van a könyvekben, ezt onnan is meg lehet tanulni. Tetszenek már kapisgálni a különbséget?

Az óra után rögtön a 't Forumba mentem, hogy tanuljak egy kicsit pénzügyre. Egyre jobban szeretem az órákat egyébként ezzel a magyar tanárral, bár a többiek panaszkodnak, hogy nehéz, nem értik. A teszt elég jól sikerült, úgy érzem, a prezentációnk a litván pénzek történetéről, hát egy átlagosra azt is sikerült kihozni.

Közben egész nap ezt az áldott jó Matthiew-t hajkurásztam, hogy ugyan adjon már nekem egy jegyet az esti nyomda- és szerkesztőséglátogatásra. Végül valamelyik tanárét megörököltem, és mehettem én is.

Az úticél a Corelio médiacsoport székhelye, nem messze Brüsszeltől. Számtalan újság, köztünk a Het Nieuwsblad és a De Standard is itt készül. A szerkesztőség mérete megdöbbentő, akárcsak a számok: összesen 700 újságíró és tudósító dolgozik azon, hogy a lap minél sikeresebb legyen. Fél tizenegyig bejártuk a szerkesztőséget, majd amikor elindult a nyomtatás, testközelből is megnézhettük, hogyan készül a lap. Búcsúzóul, úgy éjfél tájban még a kezünkbe nyomtak egy-egy példányt az aznapi újságból ; alighanem ezúttal mi voltun az elsők, akik olvashattuk.

Vagyis inkább csak olvashattuk volna, ha csak egy fikarcnyival is többet tudunk hollandul a jól ismert alstublieft*-nél....

* alstublieft = kérem, szívesen

Mozgalmas nap

Reggel is híján arra ébredtem, hogy itt forgatják az Óz, a csodák csodáját, mert a házunkat majd elfújta a hatalmas erejű szél. Az ablakok szinte folyamatosan rezegtek, az eső csapdosott, jó kezdete ez a hétnek, de persze fő az optimizmus. (Átlagosan 10 percig fő, aztán lehet tálalni)

Délelőtt annak ünnepélyes rendje és módja szerint kihagytam a Global Issues első felét, mondván, én ezt már hallottam egyszer. A második részre azért már én is betértem, megvitattuk a népszavazást a többiekkel, ráadásul az óra előadója, aki hosszú évtizedekig foglalkozott nemzetközi kapcsolatokkal, szintén tett egy megjegyzést: "csak remélni tudom, hogy a magyarok lesznek olyan bölcsek, és nemet mondanak az egészségügy privatizációjára. Ez zsákutca." Megadtam neki Feri e-mail címét, mondtam, hogy vitassák meg, nem érek én rá az ilyesmire :)

Ebéd után pénzügy. A tanár magyar, Rapp Zoltán, a kurzus intenzív és hajtós, 10 nap alatt egy szemeszter anyaga. Az óra mégis jó, érdekes, még ha magyarul nem is beszélünk. És ha mégis, valahogy olyan furcsának tűnik a magyar szó. Az előadás végén azért történt valami, amit feltétlenül meg kell említenem. Igyekszem szó szerint...

TANÁR: Honnan szedtél össze ilyen jó angolt?

ÉN: Otthonról.

TANÁR: Békéscsabáról????????????

És ennyi a történet, nem folytatom, értse mindenki, ahogy akarja. Este English Communiation class, semmi említésre méltó.

Holnap viszont annál inkább, máris egy teszt és egy prezentáció pénzügyből. Közben van még egy esettanulmány, egy másik prezentáció, és ezernyi más dolog a nyakunkon, úgyhogy reggel korán kelés lesz, azt hiszem.

Szép álmokat, Magyarország! :)

Liége

Szombaton gondoltunk egy nagyot, és csatlakozva a Torhoutban tanuló diákok csoportjához, útnak indultunk Liége felé. Ez volt az első alkalom, hogy vallon területen jártam, de meg kell mondjam, a nap végén már visszahúzott a szívem a flamand földekre.

Reggel hét óra körül gyűltünk össze a kortrijki állomáson öten: Zoli, Vytas, Alexandra, Olivia, no meg én. Először Ghentbe mentünk, ahol aztán vonatot váltottunk, hogy Kulacs Andris (alias Andres Thermote) vezetésével folytassuk utunkat Liége felé.

Ülök a vonaton, és kész...

A város önmagában gyönyörű, az épületek változatossága jellemzi: van itt román, gótikus, barokk, kinek kinek ízlése szerint.

Főtér...



Ich und eine szökőkút...

Az emberekről már kevesebb jót tudok elmondani. Amíg a flamand részt egy erkölcsileg romlatlanabb, tisztább, nemesebb vidéknek írnám le, addig Liége maga a megtestesült (neo)liberalizmus. Ráadásul rengeteg a szemét az utcákon, jónéhány csöves külsejű alak kóricál,. Nem csak emiatt, bár nyilván ezt is beleértve, az egész leginkább Budapestre emlékeztetett.

Hat hónapnyi flamand élet után úgy érzem, valahogy az összkép más itt. Azért persze nem kell félreérteni, itt is laknak művelt, intelligens emberek. Találkoztam is eggyel.

Az öreggel...

Kétségtelenül fontos errefelé a kiegyensúlyozottság is. Íme ennek ékes példája:

A háttér is érdekes, már virágoznak a fák...

Nah, de komolyra fordítva a szót, a főtéren való városnézés után folytattuk utunkat, egészen addig, amíg azt egy 370 fokból álló lépcső nem keresztezte. Így nézett ki a dolog lentről:

Mi ez, fiam? Lépcső... Milyen? Hosszú...

Rövid hezitálás után azért csak nekiveselkedtünk, és megmásztuk:

Just keep climbing...

És hogy hogy néztem ki utána odafenn? Íme:

Levegőt, levegőt...

Mindenesetre a látványért talán megérte:

Majdnem, mint Budapest... Maaaaajdnem :D

A délután során azért bőven akadt még program. Ellátogattunk egy ma már föld alatt lévő katedrális és városrész romjait felvonultató múzeumba, sétáltunk egy nagyot, és a sok rohangálás közepette még unatkozni is jutott időnk:

Boooooooooring... :D

A hazautat illetően több lehetőség is kínálkozott. Legelőször is úgy gondoltam, hogy hátrahagyom a többieket, és motorral megyek:

E' a' enyimé... :)

Közben viszont megérkezett Lilla, az idő meg egyre csak szorított, így a repülés mellett döntöttünk:

Felszállás előtt...

Aztán a többiek sírni kezdtek, hogy "Óóóó, nem akarunk nélkületek visszautazni, hiányozni fogtok, kérlek ne hagyjatok itt minket!" Így hát nagy nehezen csak beadtuk a derekunkat, és vonattal utaztunk vissza Kortrijkba végül. Döntésünkért cserébe néhány feledhetetlen operaáriát is meghallgattunk egyik túlbuzgó flamand útitársunk előadásában.

De higyjétek el, utóbbiról jobb, hogy lemaradtatok... :)