Ma kicsit nyűgös napom volt, igazából még megmagyarázni sem tudom, hogy miért. Néha csak úgy rátör az emberre egy kicsit a kedvetlenség, a melankólia, amitől unott lesz és spleenes. Ez történt velem ma, azt hiszem.
Délelőtt még minden rendben volt. Sikeresen végigszenvedtem a Strategic Management előadást, közben leszerveztem egy közös filmnézést a finn lányokkal. Taru napok óta meg szeretné nézni a Titanicot, én meg elkottyintottam, hogy nekem megvan itt kinn, ráadásul van hozzá finn felirat is. Persze rögtön kaptak az alkalmon, holnap este meg is nézzük.
Utána gyorsan hazabuszoztam, mert elvileg a Shopping Centre-be akartam volna menni délután, hogy egy-két fontos dolgot beszerezzek, de aztán meggondoltam magam. Jurga segített egy keveset az új litván szavak kiejtésével, majd Bartekkel visszaindultunk az iskolába. Neki Enterprenurial Skills nevezetű tantárgya volt, nekem meg semmi, de gondoltam, beülök az órára, megnézem a prezentációjukat.
Azután megint meggondoltam magam, és elmentem Vytassal a DECATHLON-ba. Azt hiszem, itt kezdődtek a gondjaim. Felidéződött bennem ugyanis egy bizonyos október végi péntek délután, amikor egy bájos szőke lánnyal fitnesznadrágot kerestünk itt neki, csaknem három órán át.
Hiába is tagadnám, azt hiszem, a bajom fő oka, hogy hiányzik Alina. Egy ideig el tudja ezt viselni az ember, de vannak olyan pillanatok, amikor mindez már nem olyan egyszerű. Ilyen volt az este az Irish Pubban, ahol pedig újra találkoztam a Litvániából alighogy visszatért Rokassal is. Hozott nekem a híres juoda duona-ból, vagyis fekete kenyérből egy keveset, ennek tényleg nagyon megörültem.
Mégis, az este végén, ahogy körülnéztem a pubban, és láttam, ahogy szép lassan kialakulnak a párok, akkor döbbentem rá, hogy mennyire egyedül is vagyok most. Ilyenkor persze előjönnek aztán a régi emlékek, csütörtök esték, bulik, közös kávézások, utazások, mosások és vásárlások Alinával, és az ember rádöbben, hogy mennyire más, mennyire nehéz most nélküle...
...ezek után pedig egyetlen dolgot lehet csak tenni: hazamenni, és reménykedni abban, hogy holnapra kialszom az egész hangulatot. Csak hát az álmok világa sem mindig segíti ebben az embert...
Délelőtt még minden rendben volt. Sikeresen végigszenvedtem a Strategic Management előadást, közben leszerveztem egy közös filmnézést a finn lányokkal. Taru napok óta meg szeretné nézni a Titanicot, én meg elkottyintottam, hogy nekem megvan itt kinn, ráadásul van hozzá finn felirat is. Persze rögtön kaptak az alkalmon, holnap este meg is nézzük.
Utána gyorsan hazabuszoztam, mert elvileg a Shopping Centre-be akartam volna menni délután, hogy egy-két fontos dolgot beszerezzek, de aztán meggondoltam magam. Jurga segített egy keveset az új litván szavak kiejtésével, majd Bartekkel visszaindultunk az iskolába. Neki Enterprenurial Skills nevezetű tantárgya volt, nekem meg semmi, de gondoltam, beülök az órára, megnézem a prezentációjukat.
Azután megint meggondoltam magam, és elmentem Vytassal a DECATHLON-ba. Azt hiszem, itt kezdődtek a gondjaim. Felidéződött bennem ugyanis egy bizonyos október végi péntek délután, amikor egy bájos szőke lánnyal fitnesznadrágot kerestünk itt neki, csaknem három órán át.
Hiába is tagadnám, azt hiszem, a bajom fő oka, hogy hiányzik Alina. Egy ideig el tudja ezt viselni az ember, de vannak olyan pillanatok, amikor mindez már nem olyan egyszerű. Ilyen volt az este az Irish Pubban, ahol pedig újra találkoztam a Litvániából alighogy visszatért Rokassal is. Hozott nekem a híres juoda duona-ból, vagyis fekete kenyérből egy keveset, ennek tényleg nagyon megörültem.
Mégis, az este végén, ahogy körülnéztem a pubban, és láttam, ahogy szép lassan kialakulnak a párok, akkor döbbentem rá, hogy mennyire egyedül is vagyok most. Ilyenkor persze előjönnek aztán a régi emlékek, csütörtök esték, bulik, közös kávézások, utazások, mosások és vásárlások Alinával, és az ember rádöbben, hogy mennyire más, mennyire nehéz most nélküle...
...ezek után pedig egyetlen dolgot lehet csak tenni: hazamenni, és reménykedni abban, hogy holnapra kialszom az egész hangulatot. Csak hát az álmok világa sem mindig segíti ebben az embert...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése