Hetekkel ezelőtt a vonaton találkoztam pár fiatallal, akik épp egy hétvégi party előkészületein dolgoztak. Tegnap pedig kaptam egy e-mailt, hogy szerdán várnak állásinterjúra Ghentbe. Hol itt az összefüggés, és mennyi esély van minderre? Nos, majd mindjárt kiderül.
Az egész történet azon a délutánon kezdődött, amikor Liége-ből visszafelé jövet a vonaton kis nemzetközi csapatra lettem figyelmes. Négyen voltak csupán, ám a kiejtésükből (lám, lám, az ERASMUS tapasztalat) gyorsan beazonosítottam, hogy nem egyazon országból. A lány finn volt, két srác francia, egy pedig portugál.
Éppen befejezték a hétvégi buli előkészületeiről szóló csevegést, és témát váltottak, amikor figyelni kezdtem a fenti okokból angol nyelven zajló beszélgetésre. Mivel a többiek (értsd: Vytas, Alexandra és Olivia) bealudtak a fáradtságtól, így rövid hezitálás után bekapcsolódtam a társalgásba.
Mint kiderült, ők egy internetes oldal munkatársai Ghentben, amely nemzetközi babérokra tör. Elégedettek a munkával, a pénz kiemelkedően jó, a társaság remek, az oldal pedig az Alexa Internet szerint a 72. legnépszerűbb site a weben. Ez már önmagában jó ajánlólevél.
Amikor megemlítem, hogy magyar vagyok, felcsillant a szemük. A vonat közben épp megérkezett Ghentbe, de gyorsan adtak még egy internetes címet, és leszállás közben csak annyit tettek hozzá: "Szánj rá két percet, és nézd meg. Magyar munkatársunk még nincs."
Másnap kora reggel betöltöttem az oldalt, és pontosan nekem való álláslehetőségre akadtam. Még akkor nekiláttam, és rövid idő alatt összehoztam egy angol nyelvű önéletrajzot, majd elküldtem a megadott címre. Túl sok várakozással nem voltam a dolog iránt, mindannyian tudjuk, hogy mennek az efféle dolgok odahaza.
Annál nagyobb meglepetés ért, amikor pár nappal később a következő üzenetet találtam elektronikus levelesládámban:
" Hi. Unfortunately, I could not open your resume. Can you send it to me in another format?"
"Üdv! Sajnos nem tudtam megnyitni az önéletrajzodat. El tudnád küldeni másik formátumban?"
Az rögtön leesett, hogy megint az új Office-régi Office problémáról van szó, ezért lementettem a fájlt korábbi formátumban, és újra elküldtem. Közben meg is jegyeztem magamban, hogy kis hazánkban a történet alighanem egész másként zajlana: "rossz formátumban küldted, bocsi, így jártál, van másik tíz a helyedre." Következtetés: Belgium nem Magyarország.
A fenti esetet követően megint csak teltek a hetek, el is felejtkeztem a dologról egészen addig, amíg tegnap, a litván project ügyintézésének kellős közepén váratlanul újabb emailt nem kaptam a cégtől:
"Hi Gabor
Az egész történet azon a délutánon kezdődött, amikor Liége-ből visszafelé jövet a vonaton kis nemzetközi csapatra lettem figyelmes. Négyen voltak csupán, ám a kiejtésükből (lám, lám, az ERASMUS tapasztalat) gyorsan beazonosítottam, hogy nem egyazon országból. A lány finn volt, két srác francia, egy pedig portugál.
Éppen befejezték a hétvégi buli előkészületeiről szóló csevegést, és témát váltottak, amikor figyelni kezdtem a fenti okokból angol nyelven zajló beszélgetésre. Mivel a többiek (értsd: Vytas, Alexandra és Olivia) bealudtak a fáradtságtól, így rövid hezitálás után bekapcsolódtam a társalgásba.
Mint kiderült, ők egy internetes oldal munkatársai Ghentben, amely nemzetközi babérokra tör. Elégedettek a munkával, a pénz kiemelkedően jó, a társaság remek, az oldal pedig az Alexa Internet szerint a 72. legnépszerűbb site a weben. Ez már önmagában jó ajánlólevél.
Amikor megemlítem, hogy magyar vagyok, felcsillant a szemük. A vonat közben épp megérkezett Ghentbe, de gyorsan adtak még egy internetes címet, és leszállás közben csak annyit tettek hozzá: "Szánj rá két percet, és nézd meg. Magyar munkatársunk még nincs."
Másnap kora reggel betöltöttem az oldalt, és pontosan nekem való álláslehetőségre akadtam. Még akkor nekiláttam, és rövid idő alatt összehoztam egy angol nyelvű önéletrajzot, majd elküldtem a megadott címre. Túl sok várakozással nem voltam a dolog iránt, mindannyian tudjuk, hogy mennek az efféle dolgok odahaza.
Annál nagyobb meglepetés ért, amikor pár nappal később a következő üzenetet találtam elektronikus levelesládámban:
" Hi. Unfortunately, I could not open your resume. Can you send it to me in another format?"
"Üdv! Sajnos nem tudtam megnyitni az önéletrajzodat. El tudnád küldeni másik formátumban?"
Az rögtön leesett, hogy megint az új Office-régi Office problémáról van szó, ezért lementettem a fájlt korábbi formátumban, és újra elküldtem. Közben meg is jegyeztem magamban, hogy kis hazánkban a történet alighanem egész másként zajlana: "rossz formátumban küldted, bocsi, így jártál, van másik tíz a helyedre." Következtetés: Belgium nem Magyarország.
A fenti esetet követően megint csak teltek a hetek, el is felejtkeztem a dologról egészen addig, amíg tegnap, a litván project ügyintézésének kellős közepén váratlanul újabb emailt nem kaptam a cégtől:
"Hi Gabor
Your resume looks really interesting to me. Can you tell me when you could make it to our offices in Ghent? I have some time next Wednesday, Thursday or Friday afternoon.
Best regards"
***
"Üdv Gabor
Az önéletrajzodat rendkívül érdekesnek találtam. Meg tudnád mondani, mikor tudnál bejönni a ghenti irodánkba? Szerda, csütörtök és péntek délután van némi időm.
Üdvözlettel"
Még egy gyors e-mailváltás, és leegyeztetjük az interjút szerda délután három órára. Közben én még kissé nehezen térek magamhoz; ez valami egészen más, mint amihez odahaza szoktunk.
Így hát alig egy hét múlva életem első komoly állásinterjúján veszek részt, rögtön egy másik országban, másik nyelven. Az elvárásaim nem túl nagyon, szeretnék helytállni a beszélgetésen, a többit pedig a sors kezeire bízom...
...már csak azért is, mert eddig remekül intézte a dolgokat. :)
***
"Üdv Gabor
Az önéletrajzodat rendkívül érdekesnek találtam. Meg tudnád mondani, mikor tudnál bejönni a ghenti irodánkba? Szerda, csütörtök és péntek délután van némi időm.
Üdvözlettel"
Még egy gyors e-mailváltás, és leegyeztetjük az interjút szerda délután három órára. Közben én még kissé nehezen térek magamhoz; ez valami egészen más, mint amihez odahaza szoktunk.
Így hát alig egy hét múlva életem első komoly állásinterjúján veszek részt, rögtön egy másik országban, másik nyelven. Az elvárásaim nem túl nagyon, szeretnék helytállni a beszélgetésen, a többit pedig a sors kezeire bízom...
...már csak azért is, mert eddig remekül intézte a dolgokat. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése