Liége

Szombaton gondoltunk egy nagyot, és csatlakozva a Torhoutban tanuló diákok csoportjához, útnak indultunk Liége felé. Ez volt az első alkalom, hogy vallon területen jártam, de meg kell mondjam, a nap végén már visszahúzott a szívem a flamand földekre.

Reggel hét óra körül gyűltünk össze a kortrijki állomáson öten: Zoli, Vytas, Alexandra, Olivia, no meg én. Először Ghentbe mentünk, ahol aztán vonatot váltottunk, hogy Kulacs Andris (alias Andres Thermote) vezetésével folytassuk utunkat Liége felé.

Ülök a vonaton, és kész...

A város önmagában gyönyörű, az épületek változatossága jellemzi: van itt román, gótikus, barokk, kinek kinek ízlése szerint.

Főtér...



Ich und eine szökőkút...

Az emberekről már kevesebb jót tudok elmondani. Amíg a flamand részt egy erkölcsileg romlatlanabb, tisztább, nemesebb vidéknek írnám le, addig Liége maga a megtestesült (neo)liberalizmus. Ráadásul rengeteg a szemét az utcákon, jónéhány csöves külsejű alak kóricál,. Nem csak emiatt, bár nyilván ezt is beleértve, az egész leginkább Budapestre emlékeztetett.

Hat hónapnyi flamand élet után úgy érzem, valahogy az összkép más itt. Azért persze nem kell félreérteni, itt is laknak művelt, intelligens emberek. Találkoztam is eggyel.

Az öreggel...

Kétségtelenül fontos errefelé a kiegyensúlyozottság is. Íme ennek ékes példája:

A háttér is érdekes, már virágoznak a fák...

Nah, de komolyra fordítva a szót, a főtéren való városnézés után folytattuk utunkat, egészen addig, amíg azt egy 370 fokból álló lépcső nem keresztezte. Így nézett ki a dolog lentről:

Mi ez, fiam? Lépcső... Milyen? Hosszú...

Rövid hezitálás után azért csak nekiveselkedtünk, és megmásztuk:

Just keep climbing...

És hogy hogy néztem ki utána odafenn? Íme:

Levegőt, levegőt...

Mindenesetre a látványért talán megérte:

Majdnem, mint Budapest... Maaaaajdnem :D

A délután során azért bőven akadt még program. Ellátogattunk egy ma már föld alatt lévő katedrális és városrész romjait felvonultató múzeumba, sétáltunk egy nagyot, és a sok rohangálás közepette még unatkozni is jutott időnk:

Boooooooooring... :D

A hazautat illetően több lehetőség is kínálkozott. Legelőször is úgy gondoltam, hogy hátrahagyom a többieket, és motorral megyek:

E' a' enyimé... :)

Közben viszont megérkezett Lilla, az idő meg egyre csak szorított, így a repülés mellett döntöttünk:

Felszállás előtt...

Aztán a többiek sírni kezdtek, hogy "Óóóó, nem akarunk nélkületek visszautazni, hiányozni fogtok, kérlek ne hagyjatok itt minket!" Így hát nagy nehezen csak beadtuk a derekunkat, és vonattal utaztunk vissza Kortrijkba végül. Döntésünkért cserébe néhány feledhetetlen operaáriát is meghallgattunk egyik túlbuzgó flamand útitársunk előadásában.

De higyjétek el, utóbbiról jobb, hogy lemaradtatok... :)