Angol pasi, TVH, litván lány...

Elég nagy elmaradásban vagyok a bloggal, úgyhogy ezúttal is kihagynám az unott hétköznapok ismertetését, és három, egymástól független történetet mesélnék csak el.

I. AZ ANGOL PASI:

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy este, amikor bowlingozni mentem a litván bandával. A játék végén kicsit szétszéledtünk, egyesek beültek valamelyik közeli pubba, míg én, és a Litvániából hatalmas monoklival a szemén visszatért Rokas kajálni mentünk. Épp kinn beszélgettünk a bolt előtt, amikor egy erőteljes közép-angliai akcentussal megáldott férfi szólított meg minket.

Mint kiderült, ezernyi probléma árán jutott el Kortrijkba, és menne is tovább, de nem tudja, hogyan lehet eljutni a legközelebbi "motorway-service"-be. Térképen megmutattuk neki, erre meghívott minket egy kajára, és közben kifejtette, hogy ő feltaláló, és azért utazgat, hogy a termékeit népszerűsítse. Fiatalokat keres, akik ebben tudnának neki segíteni.

Bár elég csodabogárnak tűnt a fickó, azért emailcímet cseréltünk. Lehet, hogy egy hét múlva már jelentkezik is, de az is megeshet, hogy sohasem hallok többé felőle. Előbbi esetben erről úgy is beszámolok.


II. TVH

Flandria egyik legsikeresebb vállalata a TVH, ami gyakorlatilag targoncákat, darukat, és ehhez tartozó alkatrészeket gyárt. Csütörtök délután, természetesen az elmaradhatatlan Gudio Peene vezetésével látogatást tettünk a gyárban.

"If you have some questions, just put up your finger..."

Megdöbbentő precizitással találkoztunk. Az alkatrészeket, amelyekre a világ minden részéről érkeznek megrendelések, általában 24, de legkésőbb 48 órán belül át is veheti a megrendelő. Logisztika és szervezettség felsőfokon.

A látogatás végén beugrottunk a CALL CENTERBE, ahol 35 nyelven fogadják a hívásokat az ott dolgozók. Magyarországról két hölgy várja az ügyfelek telefonjait, kellemesen elbeszélgettem velük, tanácsolták, hogy jöjjek ki dolgozni, mert "ami odahaza van az kész..." És most nem folytatom.

Mellesleg ez az a vállalat, ahová a nyári munkaajánlatot kaptam. Jövő héten visszaküldöm a jelentkezési lapot, aztán majd meglátjuk.


III. A LITVÁN LÁNY

Végül, de nem utolsó sorban... Valamelyik délután Vytas azt írja nekem Skype-on, hogy van odahaza egy ismerőse, aki beszélni szeretne velem. Felvettem a listámra, és csevegni kezdünk, mígnem kiderült: Vilniusban egy civil szervezet vezetője, méghozzá egy olyan szervezeté, ami fogadhat EVS diákokat (ez egy európai önkéntes munka program). Mivel én korábban gondolkoztam rajta, hogy megpályázok egy helyet egy évre Litvániában, azért keresett meg, és ajánlotta az ő szervezetét.

De hogy tovább menjek, más dolgok is kiderültek. A lánynak ugyanis vannak magyar barátai, és éppen magyar tanárra lenne szüksége. Így hát nem kicsit győzköd, hogy ősztől vágjak bele a nagy kalandba, és látogassak el egy évre Litvániába. Hosszas hezitálás után úgy döntöttem, meg kellene próbálni... Niki, amint időm lesz, írni is fogok neked ezügyben :)

(A szombati kirándulásról Liége-ben hétfő délelőtt olvashattok beszámolót)