Az ypres-i katonai temetőkben az I. világháború több tízezer áldozata nyugszik. Sírkövek hosszú sora emlékeztet a kilencven évvel ezelőtti veszteségekre. Egyen a sok tízezer közül Patrick 'Paddy' Budgen közlegény neve áll. Íme az ő története...
Patrick Budgen sorozási fényképe
Az ausztráliai Adelaide-ben született Patrick Budgen vallásos férfi volt, aki még a háborús viszonyok közepette is igyekezett minden alkalmat megragadni arra, hogy templomba mehessen. Ugyancsak szorgos levélíró hírében állt, halála napjáig folyamatosan beszámolt családjának a fronton történtekről.
Patrick Budgen családja
Írásaiból kitűnik: pontosan tisztában volt a veszéllyel, amellyel szembe kellett néznie. Legalábbis erről tanúskodik levele, amelyet 1917. januárjában, egyik bevetése előestéjén írt édesanyjának:
"A legkeményebb harcok közepébe megyünk, de igazán felkészültem. Készen állok már azóta, hogy földet értem Angliában."
"Hétről-hétre teszem a dolgomat, és ha valami véletlenül történnék velem, szívemben biztosan érzem, hogy boldogsággal teli helyre távozom majd, mivel soha semmi olyat nem cselekedtem, ami miatt szégyenkeznem kellene. Épp ezért nem félek semmitől..."
"A legkeményebb harcok közepébe megyünk, de igazán felkészültem. Készen állok már azóta, hogy földet értem Angliában."
"Hétről-hétre teszem a dolgomat, és ha valami véletlenül történnék velem, szívemben biztosan érzem, hogy boldogsággal teli helyre távozom majd, mivel soha semmi olyat nem cselekedtem, ami miatt szégyenkeznem kellene. Épp ezért nem félek semmitől..."
Mindeközben izgatottan várta az othonról érkező híreket, csomagot. Gyakran hiába. 1917. áprilisában például ezt írja anyjának:
"Nem látom értelmét, hogy bármit is küldjetek nekem csomagban, hiszen úgysem kapom meg. Bezzeg ezek a bájgúnár katonák Londonból megkapják, úgy hiszem. Azért ez elég rohadt dolog, hogy az ember harcol a saját hazájáért, de mégse kapja meg a csomagot, amit küldenek neki."
Egy másik levélben nyelvtudásával kapcsolatban a következőt írja:
"A francia nyelvvel nagyon jól elhaladtam. Lassan el sem tudom képzelni hogy angolul szólok majd hozzád, ha újra hazamegyek."
Vallásos gondolkodását azért a háború éveiben is megőrizte:
"Küdök neked egy rózsafüzért és egy zsebkendőt, egy francia pap áldotta meg őket. A helyiek egyébként nagyon vallásosak, a főutcákon rengeteg szobor található apró kis dobozkákkal. Gyakran láttam, hogy az emberek ezekbe a dobozkákba dobják be a pénzüket. [...] A keresztre feszített, haldokló Urunk szobrai közül egy-kettő csodaszép."
Persze a harcok során szerzett élményeiről is beszámolt:
"Egy rövid időre visszatértem az árkokból. Nem is annyira szörnyű. A legborzalmasabb talán a bűz. Az árok körül, ahol mi voltunk, rengeteg holttest. Egy hónapja szoros küzdelmet vívunk itt, szóval a szagok igazán mesések. Lehetetlen eltemetni őket, mert a Fritzek túlságosan élénkek ezen a környéken."
Patrick Budgen mindvégig megállta a helyét. Erről számolt be családjának írt levelében egyik bajtársa is:
"Meglehetősen izgalmas és egyedülálló tapasztalattal bírok Patrick hősiessége terén. Egyszer, miután célt értünk egy előrenyomulást követően, a fiúk a jobb szárnyon azt az utasítást kapták, hogy húzódjanak vissza az Angol Hadosztály miatt, ami tőlünk jobbra képtelen volt felzárkózni.
Én azonban a lövészárokban voltam, meglehetősen elől, így nem kaptam meg a visszavonulásra szóló parancsot, úgyhogy fogalmam sem volt róla, hogy egyedül maradtam. Amikor a Fritzek támadni kezdtek, kettőt leszedtem a puskámmal, de vissza kellett bújnom az árokba, mert gépfegyverrel tüzeltek rám.
Ekkor három német ugrott be mellém, esélyt sem adva az ellenállásra. Azonnal lefegyvereztek, és a legfiatalabbik Fritz, olyan 18 éves körüli, a pisztolyát a halántékomra szegezte, majd már-már lövésre készült.
A legidősebb Fritz azonban elkezdett valamit makogni németül, és rábírta a fiatalt, hogy szegezze le a pisztolyát (nagy megkönnyebbülésemre). Egy pillanat múlva ez a német, aki megóvott attól, hogy lelőjjenek, átugrott a szomszédos lövészárokba, és egy golyó rögtön keresztülszáguldott a gyomrán.
Ahogy felnéztem, egy Paddy Burgen nevű közlegényt láttam, amint néhány emberrel a megmentésemre siet. A másik két német menekülésbe kezdett, de Budget gyorsan végzett velük, így végül biztonságban visszatérhettem a védvonalaink mögé.
Az egész eset nagyon kemény pisztoly- és gépfegyvertűz közepette zajlott, így tiudatában vagyok annak a megfizethetetlen adósságnak, amivel Paddy Burgennek tartozom bátorságáért, és hogy megmentett engem."
Én azonban a lövészárokban voltam, meglehetősen elől, így nem kaptam meg a visszavonulásra szóló parancsot, úgyhogy fogalmam sem volt róla, hogy egyedül maradtam. Amikor a Fritzek támadni kezdtek, kettőt leszedtem a puskámmal, de vissza kellett bújnom az árokba, mert gépfegyverrel tüzeltek rám.
Ekkor három német ugrott be mellém, esélyt sem adva az ellenállásra. Azonnal lefegyvereztek, és a legfiatalabbik Fritz, olyan 18 éves körüli, a pisztolyát a halántékomra szegezte, majd már-már lövésre készült.
A legidősebb Fritz azonban elkezdett valamit makogni németül, és rábírta a fiatalt, hogy szegezze le a pisztolyát (nagy megkönnyebbülésemre). Egy pillanat múlva ez a német, aki megóvott attól, hogy lelőjjenek, átugrott a szomszédos lövészárokba, és egy golyó rögtön keresztülszáguldott a gyomrán.
Ahogy felnéztem, egy Paddy Burgen nevű közlegényt láttam, amint néhány emberrel a megmentésemre siet. A másik két német menekülésbe kezdett, de Budget gyorsan végzett velük, így végül biztonságban visszatérhettem a védvonalaink mögé.
Az egész eset nagyon kemény pisztoly- és gépfegyvertűz közepette zajlott, így tiudatában vagyok annak a megfizethetetlen adósságnak, amivel Paddy Burgennek tartozom bátorságáért, és hogy megmentett engem."
Bajtársai körében (felsős sor, balra)
Partick ugyanakkor sosem büszkélkedett hőstetteivel. Egy 1917. szeptemberében kelt levelében is csupán sportsikereiről tesz említést:
"Futballistaként van egy nevem a Batt fiúk körében. Mindannyian TANK-nak hívnak, és azt mondják, nincs még egy olyan játékos, mint én..."
Nem sokkal e levél megírása után, 1917. szeptember 28-án az alig 20 éves Patrick Budgen bevetés közben lövés általi halált szenvedett. Végső nyughelyre a Hoge Crater Katonai temetőben lelt, a belgiumi Ieper határában.
Nem sokkal e levél megírása után, 1917. szeptember 28-án az alig 20 éves Patrick Budgen bevetés közben lövés általi halált szenvedett. Végső nyughelyre a Hoge Crater Katonai temetőben lelt, a belgiumi Ieper határában.
Patrick 'Paddy' Budgen sírja
(Forrás: http://www.australiansatwar.com.au)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése