Na, hát azt hiszem, ezt a napot igazán nehéz lesz elfelejteni. Reggeli ébredés után búcsú Evytől, majd kis kitérő az IPSOC-on, megint csak hiába, délután csevegés Alinával, melyet egy váratlan telefon szakított félbe. Ezen kívül volt még ma megtalált pénztárca, beérkezett marketing jegy, három fogásos ebéd litvánoknak, és végezetül egy kis bowling.
A tegnapi buli után viszonylag korán, már kilenc körül felébredtem. Egy jóleső zuhanyt és reggelit követően felpattantam a bringámra, és eltekertem az Aldiba, hogy búcsúajándékot vegyek Evynek, az International Office titkárának, mivel szülési szabadságra megy, és ez volt az utolsó napja. Mindenki azt tippelgeti a környezetében, hogy kisfiút vagy kislányt vár-e, Eric és Bart, a két munkatársa fogadást is kötöttek. Mondtam Ericnek, hogy szerintem elbukta a pénzét, mivel én is inkább kislányra tippelek.
Az International Officeból átmentem az IPSOC épületébe, hogy újabb kísérletet tegyek az Evelynnel való találkozásra Alina ügyében, akit a blogban mostantól csak Manónak hívok majd, mert nem szeretném, ha bárki is értené Litvániában, hogy róla értekezem itt. Szóval Evelyn persze megint nem volt benn, legközelebb hétfőn érhető el, akkor tutira kisajtolom belőle azokat az eredményeket.
Az iskolából visszafelé jövet még meglátogattam Vytast, akit sikeresen felébresztettem délután egykor. Átrágtuk magunkat a szokásos témán (nők és a világegyetem összefüggései), meghívtam őket ebédre, majd hazatekertem. Alighogy a géphez ültem, Manó rámköszönt. A társalgás az első két percben az ő nyelvén folyt, meg volt döbbenve, hogy mennyit fejlődem, alig várja hogy találkozzunk, és halljon beszélni, és hogy a szobámat is látni szeretné, stb, stb...
A beszélgetést Johann Cottyn telefonja szakította félbe, aki azzal csörgött ide, hogy kérem szépen megvan a pénztárcám, minden irattal benne. Valaki megtalálta az utcán, és eljuttatta a KATHO-hoz. Most már affelé hajlok egyébként, hogy inkább kieshetett, mintsem ellopták, mert semmi, de semmi nem hiányzik belőle. A lényeg, hogy visszajutott. Hát igen, this is Belgium.
Jut eszembe, amint átvettem a pénztárcámat a HANTAL irodában, Mr. Cottyn megjegyezte, hogy befutott a marketing papírom eredménye is, ami szintén "A", szóval elégedetten zárhatom a félévet, azt hiszem.
Innen megint hazatekertem, mert kis késésben voltam a litvánoknak készítendő ebéddel. Végül mégis minden időre kész lett, még nekem kellett szólnom Vytasnak, hogy "aš pasiroušęs"*. Ha nem füllentettek, akkor ízlett nekik nagyon, Jurga meg is jegyezte, hogy hihetetlen érzés volt végre újra valódi kaját enni. Mindezek után még elmentünk bowlingozni is, nem nagyon ment a játék egyelőre, de hát minden kezdet nehéz.
Mindent összevetve azért szép kis nap volt ez a mai...
* Jelentése: "Én kész vagyok."
A tegnapi buli után viszonylag korán, már kilenc körül felébredtem. Egy jóleső zuhanyt és reggelit követően felpattantam a bringámra, és eltekertem az Aldiba, hogy búcsúajándékot vegyek Evynek, az International Office titkárának, mivel szülési szabadságra megy, és ez volt az utolsó napja. Mindenki azt tippelgeti a környezetében, hogy kisfiút vagy kislányt vár-e, Eric és Bart, a két munkatársa fogadást is kötöttek. Mondtam Ericnek, hogy szerintem elbukta a pénzét, mivel én is inkább kislányra tippelek.
Az International Officeból átmentem az IPSOC épületébe, hogy újabb kísérletet tegyek az Evelynnel való találkozásra Alina ügyében, akit a blogban mostantól csak Manónak hívok majd, mert nem szeretném, ha bárki is értené Litvániában, hogy róla értekezem itt. Szóval Evelyn persze megint nem volt benn, legközelebb hétfőn érhető el, akkor tutira kisajtolom belőle azokat az eredményeket.
Az iskolából visszafelé jövet még meglátogattam Vytast, akit sikeresen felébresztettem délután egykor. Átrágtuk magunkat a szokásos témán (nők és a világegyetem összefüggései), meghívtam őket ebédre, majd hazatekertem. Alighogy a géphez ültem, Manó rámköszönt. A társalgás az első két percben az ő nyelvén folyt, meg volt döbbenve, hogy mennyit fejlődem, alig várja hogy találkozzunk, és halljon beszélni, és hogy a szobámat is látni szeretné, stb, stb...
A beszélgetést Johann Cottyn telefonja szakította félbe, aki azzal csörgött ide, hogy kérem szépen megvan a pénztárcám, minden irattal benne. Valaki megtalálta az utcán, és eljuttatta a KATHO-hoz. Most már affelé hajlok egyébként, hogy inkább kieshetett, mintsem ellopták, mert semmi, de semmi nem hiányzik belőle. A lényeg, hogy visszajutott. Hát igen, this is Belgium.
Jut eszembe, amint átvettem a pénztárcámat a HANTAL irodában, Mr. Cottyn megjegyezte, hogy befutott a marketing papírom eredménye is, ami szintén "A", szóval elégedetten zárhatom a félévet, azt hiszem.
Innen megint hazatekertem, mert kis késésben voltam a litvánoknak készítendő ebéddel. Végül mégis minden időre kész lett, még nekem kellett szólnom Vytasnak, hogy "aš pasiroušęs"*. Ha nem füllentettek, akkor ízlett nekik nagyon, Jurga meg is jegyezte, hogy hihetetlen érzés volt végre újra valódi kaját enni. Mindezek után még elmentünk bowlingozni is, nem nagyon ment a játék egyelőre, de hát minden kezdet nehéz.
Mindent összevetve azért szép kis nap volt ez a mai...
* Jelentése: "Én kész vagyok."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése