A mai napra alighanem minden hezitálás nélkül rá lehet akasztani a mozgalmas jelzőt. Reggel litvánt tanultam és Alina ügyében mászkáltam a főiskolán, délután és este órák, éjszaka pedig egy igazán nagy meglepetés.
Reggel kicsit fáradtan, ámde lelkesen ébredtem. A tudat, hogy Jurga itt van a szomszédban, valahogy mindig feldob. Ismerem már jól, kedvelem is őt, jó vele lakni, csevegni reggel, zaklatni az éppen aktuális litván szavak kiejtésével, és így tovább. Ma együtt reggeliztünk odalenn, aztán én vásárolni mentem, mert holnap egész nap odalesz Tielt-ben, és megígértem neki, hogy három fogásos ebédet főzök neki, meg Vytasnak és Ingának, ha el tudnak jönni. A menü nem akármi lesz egyébként: húsgombócleves, sonkás Carbonara spagetti, és végezetül puding.
Ezután bementem a főiskolára, mert Alina még mindig nem kapta meg az első félévi jegyeit odahaza, és ha nem postázzák időben, akkor nemcsak hogy ösztöndíjat nem kap, de tandíjat kell fizetnie, szóval felajánlottam, hogy utánajárok. Először Evyhez mentem, akinek holnap lesz egyébként az utolsó munkanapja, mielőtt szülési szabadságra megy. Ő sajnos nem tudott segíteni, mert az IPSOC koordinátor, Evelyn még nem küldte át neki Alina eredményeit. Így átballagtam szépen az ő irodájához, és egy órát várakoztam előtte, mindhiába. Holnap mindenesetre visszamegyek, akkor jóval több időm lesz.
Délután Improving Management Skills óra, kész röhej. Én valami dinamikus, pörgős, gyakorlatias órára számítottam rengeteg szituációs játékkal, ehelyett egy nyugdíjközeli idős úr kimért, megfontolt angolsággal fejtegetett olyan kérdéseket, mint hogy egy interjúban használhatunk nyitott és zárt kérdéseket is. Ráadásul van a csoportunkban egy román lány, aki már a master tanulmányait végzi, és állandóan vitatkozik, okoskodik, idegesítve ezzel engem és a mellettem ülő, egyébként most éppen betegeskedő Ingát is.
Este fél hattól aztán jött a dutch korszaka. Először megírtuk a belépő tesztet, bár az inkább csak formalitásnak bizonyult. Hattól pedig kezdődött az első óra, egészen kilencig, nekem tetszik, bár egyelőre elég könnyű dolgokat tanultunk.
Kilenckor irány haza, egy gyors zuhany és pár falat fért csak épp bele, mert Lilláék jöttek át Torhoutból bulizni, és kimentem eléjük az állomásra. Jelentős késéssel indultunk csak a Chipsbe, Jurga és néhányan Torhoutból előre mentek, mi meg megvártuk még Dogucant, majd éjfél körül mi is buszra szálltunk.
Amikor aztán odaértünk végre, hatalmas meglepetés következett. Az ott lévő ERASMUS-osok körbeálltak, és rázendítettek a Happy Birthday-re. Zoli és Vytas előállt egy tortával, gyertya, minden, hihetetlen jó érzés volt. Lilla közben tejszínhabot kezdett fröcskölni rám valahonnan, ökörködések, puszik, rengeteg gratuláció, rengeteg felejthetetlen pillanat, és egy fergeteges buli egészen hajnali négyig. KÖSZÖNÖM NEKTEK.
(Még a mai nap folyamán igyekszem egyébként feltölteni az első "Hónap képei" sorozatot, köztük az "Ingyen ölelés Párizsban", "Látogatás a szeméttelepen", és persze "a szülinapi buli". Ti pedig szavazhattok , hogy melyik tetszik a legjobban)
Reggel kicsit fáradtan, ámde lelkesen ébredtem. A tudat, hogy Jurga itt van a szomszédban, valahogy mindig feldob. Ismerem már jól, kedvelem is őt, jó vele lakni, csevegni reggel, zaklatni az éppen aktuális litván szavak kiejtésével, és így tovább. Ma együtt reggeliztünk odalenn, aztán én vásárolni mentem, mert holnap egész nap odalesz Tielt-ben, és megígértem neki, hogy három fogásos ebédet főzök neki, meg Vytasnak és Ingának, ha el tudnak jönni. A menü nem akármi lesz egyébként: húsgombócleves, sonkás Carbonara spagetti, és végezetül puding.
Ezután bementem a főiskolára, mert Alina még mindig nem kapta meg az első félévi jegyeit odahaza, és ha nem postázzák időben, akkor nemcsak hogy ösztöndíjat nem kap, de tandíjat kell fizetnie, szóval felajánlottam, hogy utánajárok. Először Evyhez mentem, akinek holnap lesz egyébként az utolsó munkanapja, mielőtt szülési szabadságra megy. Ő sajnos nem tudott segíteni, mert az IPSOC koordinátor, Evelyn még nem küldte át neki Alina eredményeit. Így átballagtam szépen az ő irodájához, és egy órát várakoztam előtte, mindhiába. Holnap mindenesetre visszamegyek, akkor jóval több időm lesz.
Délután Improving Management Skills óra, kész röhej. Én valami dinamikus, pörgős, gyakorlatias órára számítottam rengeteg szituációs játékkal, ehelyett egy nyugdíjközeli idős úr kimért, megfontolt angolsággal fejtegetett olyan kérdéseket, mint hogy egy interjúban használhatunk nyitott és zárt kérdéseket is. Ráadásul van a csoportunkban egy román lány, aki már a master tanulmányait végzi, és állandóan vitatkozik, okoskodik, idegesítve ezzel engem és a mellettem ülő, egyébként most éppen betegeskedő Ingát is.
Este fél hattól aztán jött a dutch korszaka. Először megírtuk a belépő tesztet, bár az inkább csak formalitásnak bizonyult. Hattól pedig kezdődött az első óra, egészen kilencig, nekem tetszik, bár egyelőre elég könnyű dolgokat tanultunk.
Kilenckor irány haza, egy gyors zuhany és pár falat fért csak épp bele, mert Lilláék jöttek át Torhoutból bulizni, és kimentem eléjük az állomásra. Jelentős késéssel indultunk csak a Chipsbe, Jurga és néhányan Torhoutból előre mentek, mi meg megvártuk még Dogucant, majd éjfél körül mi is buszra szálltunk.
Amikor aztán odaértünk végre, hatalmas meglepetés következett. Az ott lévő ERASMUS-osok körbeálltak, és rázendítettek a Happy Birthday-re. Zoli és Vytas előállt egy tortával, gyertya, minden, hihetetlen jó érzés volt. Lilla közben tejszínhabot kezdett fröcskölni rám valahonnan, ökörködések, puszik, rengeteg gratuláció, rengeteg felejthetetlen pillanat, és egy fergeteges buli egészen hajnali négyig. KÖSZÖNÖM NEKTEK.
(Még a mai nap folyamán igyekszem egyébként feltölteni az első "Hónap képei" sorozatot, köztük az "Ingyen ölelés Párizsban", "Látogatás a szeméttelepen", és persze "a szülinapi buli". Ti pedig szavazhattok , hogy melyik tetszik a legjobban)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése