Az elmúlt két napban nem sok időm volt gép előtt ülni, ugyanis a főiskola koordinátoraival együtt nekem és a holland lánynak, Mirjamnak jutott az a megtiszteltetés, hogy üdvözölhetjük a második szemeszterre érkező diákokat. A hétvégém tehát főként ennek jegyében telt.
Szombaton délelőtt 11 körül csörrent meg először a telefon, és Mr. Cottyn nyugodt, kimért hangján arról érdeklődött, segítenék-e felvenni két lengyel diákot a pályaudvaron. Természetesen rögtön beleegyeztem, így fél óra múlva találkoztunk a vasútállomáson, és együtt sétáltunk a Brüsszelből érkező vonatokat fogadó négyes vágányhoz. A két diákot könnyű volt megtalálni: a hatalmas csomag és a kissé tanácstalan tekintet elég egyértelmű árulkodó jel. Anna és Lukas bemutatkozott, majd gyorsan megmutattuk nekik a várost, és a szállásra röpítettük őket.
Délután további két román lányt vettünk fel (Alexanda és Olivia), majd jött egy kis szünet. Persze nem nekem, hiszem az új diákok be szerettek volna vásárolni a hétvégére, úgyhogy körülbelül 10-12 fővel délután háromkor útnak indultam a GB-be. Ezen a túrán ismerkedtem meg a két bájos cseh lánnyal, Katkával és Hankával, valamint a bolgár lánnyal, Ivával. Előbbi kettőről még hallani fogtok, azt hiszem.
Este, a vásárlás után hullafáradtan értem haza, amikor Mr. Cottyn ismét csörgött, hogy két finn lány érkezik, de ő csak késéssel tud kimenni eléjük, megtenném-e, és nem-e lehetne-e, és satöbbi… Így hát én fogadtam az északi delegációt, Hetta-t és Tarru-t, majd miután Mr. Cottyn végül befutott, hazaszállítottuk őket is.
Hazaérve egy új spanyol srác, Xavier fogadott, szegényke, ő kapta meg a régi kis szobámat. Alig egy fél órát pihentem csak itthon, máris mentünk tovább, esti buliba a Big Brother házba. Kata, Hanka, Iva, Bartek, Martina, Dana, Xavier és én. Rengeteg ökörködés, poénkodás már az elején… Éjfél körül az ágyban.
Ami a vasárnapot illeti, hasonlóan telt. Délelőtt templomba mentem a két lengyellel, mert nem tudták, hogy hol van. Előtte viszont még beugrottam a pékségbe, és vettem egy-egy meglepetés fánkot a cseheknek, meg Alexandrának, a román lánynak. Legalább az első reggelük legyen egy kicsit édesebb, mint a többi.
Templom után a BB házban ragadtam, az olaszok marasztaltak, nagyon jó fejek. Csak hogy megmutassam: mennyi nevet kell fejben tartani, íme egy kis ízelítő azokból, akik még ott voltak, és most találkoztam velük először. Tehát: Adriano és Christiano, ők lennének az olaszok; Irini és Michael, vagyis a görögök; Maresa, Magda, Isa, Mateus és szintén Michael, vagyis a lengyelek; Kristine és Inez, a két német lány; valamint Janne és Katerina Finnországból. Tegye fel a kezét, aki még tudja követni…
A BB házból átsétáltunk az úgynevezett „Chicken House”-ba, hogy megkeressük a két litván diákot. Könnyedén meg is találtuk őket, egy lány és egy srác, Inga és Vitas. Jó, tudom, én kicsit elfogult vagyok ezügyben, de kifejezetten kedvelem őket. Főztünk makarónit, ettünk kumpiszt, ez litván kaja, és persze rögtön leszerződtettem őket litván nyelvoktatásra is.
Ebből a házból átmentünk még a ’t Hoge 39-41-be, és ott töltöttük az egész délutánt, estét. Mire visszaértünk, megérkeztek a románok, farkaséhesen persze. Csináltam nekik egy kis kaját, majd megismerkedtem a két bolgár lakóval is, így végül velük zártam az estét.
Ezek után aligha mondhatja bárki, hogy unalmas az ERASMUS-os élet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése