Indulás előtt még egy gyors vizit nagymamám húgánál, búcsú, 11 körül pedig útnak indultunk Balázzsal Budapestre. Egészen jó időt mentünk, fél kettő körül értünk fel. A reptéren elköszöntem tőle, majd becsekkoltam, a szokásos procedúra. Közben Alinával váltottam pár SMS-t, fáj a szíve, hogy nem jöhet vissza, velem álmodott a minap, és hiányzom. Hát igen, ő most kezdi érezni mindazt, amin én már túlestem január folyamán…
Közben megkezdődött a beszállás, sikeresen megszerzek egy ülést az ablaknál. Mellettem ezúttal nem barát, vagy iskolatárs, hanem egy harmincas éveiben járó nő foglal helyet, a külső széken pedig egy 18 év körüli lány. Már felszáll a gép, amikor először feltűnik: mintha ismerném én ezt a nőt valahonnan. Az arcát nem nagyon néztem meg, a hangja viszont borzasztóan emlékeztetett valakire…
Ausztria felett repültünk már, amikor kissé belehallgattam a társalgásunkba. Éppen a vívásról volt szó. Abban a pillanatban leesett a tantusz. A biztonság kedvéért azért óvatosan oldalra pillantottam, de semmi kétség: a mellettem ülő nő nem más, mint Nagy Tímea, kétszeres olimpiai bajnok vívó.
Úgy döntöttem, hogy a gépen nem zargatom, elvégre szeretne ő is nyugodtan utazni, ám a leszállás után, amíg a csomagokra vártunk, megszólítottam, és ezt követően készült az alábbi közös fotó.
A fényképezkedésnek köszönhetően azonban lekéstem a buszt a pályaudvarra. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy időközben a Charleroi reptér régi épületét bezárták, és most egy új épület mellett landoltunk. Innen pedig 10 perccel hamarabb indult a busz.
Lényeg a lényeg, a következőt könnyedén elértem, és két átszállással ugyan, de 20.45-kor megérkeztem Kortrijkba. A szobám ajtaján rövid üzenet fogadott: „Jonasék házában vagyunk, téged is meghívtak, szóval ha van kedved, csatlakozz.”
Nekem sem kellett több, egy rövid zuhany és kipakolás után útnak indultam. Jonas, Koen, Brecht, Dana, Martina mind nagy örömmel fogadtak. Kellemes este egy hosszú nap végén…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése