Az ERASMUS ösztöndíj egyik, ha nem a legjellegzetesebb tulajdonsága, hogy minden diák gyakorlatilag a kezdetektől keresi azt az embert, akivel a fél év alatt úgymond magánéletet élhet. Alapvető szükséglete ez mindannyiunknak, ékes példa volt rá az első félév is. Nos, azt hiszem, az egyik lengyel lány személyében én ma megtaláltam. No, de kezdjük az elején.
Szokás szerint reggel kilenckor vette kezdetét a dutch course, illletve csak vette volna, de eltűntek a terem kulcsai. Fél órás késéssel láttunk tehát csak neki, de nagyon szépen haladunk, Ellen ügyesen, okosan, és nagyon jól tanít. Közben persze rengetegés ökörködés az osztályban is, vele is, majd csinálok fényképeket most már, és feltöltök egy párat.
Délben, az ebédszünet alatt a litván nyelv rejtelmeivel ismerkedtem a 't Fórumban. Nem egy egyszerű dolog, annyi bizonyos, néhány kisebb mondat elsajátítása is felér egy ikerszülés nehézségeivel legalább. De azért jól megy, egyre jobban...
Délután Focus on Europe, a második előadás. Megérkezik Lilla és Peti is Torhoutból, velük és Zolival együtt négyen képviseljük becses hazánkat az esős Belgiumban. Hogy az órán miről volt szó, nem nagyon tudom, végig a mögöttem ülő lengyel csajjal, Magdával leveleztem, akinek láthatóan nem jól alakulnak az első napjai. Estére leszerveztem egy kis filmnézést, ott talán majd kiderül, mi is a gond.
Idehaza óra után punnyadtam egy kicsit, a neten összefutottam Alinával, váltottunk pár szót. Áprilisban jön a barátjával, rendkívüli módon örülök neki, de nem sok időt fogok velük tölteni, azt hiszem.
És akkor az esti filmnézés, és az azt követő beszélgetés Magdával. Mint kiderült, gondok vannak a szállással, meleg víz, internet, a szokásos kezdeti zűrök. (Deja vu, vagy szeptemberben ugyanígy indultak a dolgok valakivel?) Megígértem neki, hogy holnap elkísérem a szálláskoordinátorhoz, és megoldunk szépen mindent, amit csak lehet.
Amíg a többiek isten tudja mivel voltak elfoglalva, azért komolyabb dolgokról is beszélgettünk egyébként. Nem igazán találja a helyét, nem bízik magában, nem fogadja el magát, bizonytalan. Mondtam neki, hogy majd én kezelésbe veszem, láthatóan pozitívan fogadta a viszonylag egyértelmű közeledésemet.
Azért az otthoniaknak nem kell ám aggódni: 1, sokat tanultam az előző félévből. 2, Lengyelország azért mégiscsak közelebb van, mint Litvánia :)
Szokás szerint reggel kilenckor vette kezdetét a dutch course, illletve csak vette volna, de eltűntek a terem kulcsai. Fél órás késéssel láttunk tehát csak neki, de nagyon szépen haladunk, Ellen ügyesen, okosan, és nagyon jól tanít. Közben persze rengetegés ökörködés az osztályban is, vele is, majd csinálok fényképeket most már, és feltöltök egy párat.
Délben, az ebédszünet alatt a litván nyelv rejtelmeivel ismerkedtem a 't Fórumban. Nem egy egyszerű dolog, annyi bizonyos, néhány kisebb mondat elsajátítása is felér egy ikerszülés nehézségeivel legalább. De azért jól megy, egyre jobban...
Délután Focus on Europe, a második előadás. Megérkezik Lilla és Peti is Torhoutból, velük és Zolival együtt négyen képviseljük becses hazánkat az esős Belgiumban. Hogy az órán miről volt szó, nem nagyon tudom, végig a mögöttem ülő lengyel csajjal, Magdával leveleztem, akinek láthatóan nem jól alakulnak az első napjai. Estére leszerveztem egy kis filmnézést, ott talán majd kiderül, mi is a gond.
Idehaza óra után punnyadtam egy kicsit, a neten összefutottam Alinával, váltottunk pár szót. Áprilisban jön a barátjával, rendkívüli módon örülök neki, de nem sok időt fogok velük tölteni, azt hiszem.
És akkor az esti filmnézés, és az azt követő beszélgetés Magdával. Mint kiderült, gondok vannak a szállással, meleg víz, internet, a szokásos kezdeti zűrök. (Deja vu, vagy szeptemberben ugyanígy indultak a dolgok valakivel?) Megígértem neki, hogy holnap elkísérem a szálláskoordinátorhoz, és megoldunk szépen mindent, amit csak lehet.
Amíg a többiek isten tudja mivel voltak elfoglalva, azért komolyabb dolgokról is beszélgettünk egyébként. Nem igazán találja a helyét, nem bízik magában, nem fogadja el magát, bizonytalan. Mondtam neki, hogy majd én kezelésbe veszem, láthatóan pozitívan fogadta a viszonylag egyértelmű közeledésemet.
Azért az otthoniaknak nem kell ám aggódni: 1, sokat tanultam az előző félévből. 2, Lengyelország azért mégiscsak közelebb van, mint Litvánia :)
2 megjegyzés:
Szerintem semmi baj nincs, hogy ki milyen országból jött. Örülök, hogy továbbra is ápolod a nemzetközi kapcsolatokat Belgiumban :-)
Ámbár még mindig úgy látom, hogy valahogy több a lány. De nem is baj ez. További sok élményt kívánok belgiumi kinttartózkodásodhoz.
Akkor pénteken buli, szomszéd?:D Mi ott leszünk, készüljetek! Torhout akcióban :*
Megjegyzés küldése