Ha tömören össze kellene foglalnom a mai nap legfőbb eseményeit, akkor azt mondanám: ez a szerda a három "B" jegyében telt: bank, biztosítás, billiárd. Ebből is látszik már talán, hogy ezúttal sem maradt el az ügyintézősdi, de este végre a barátokra is jutott egy kis idő.
Reggel azonban még elsősorban a papírmunkáé volt a főszerep. Először is meg kellett írjam az egyéni tanrend iránti kérelmet, melynek lényege, hogy "legyenek már szívesek - fájó szívvel ugyan, de - hiányomat elfogadni az érdekfeszítő előadásokon és gyakorlatokon, és hagyni, hogy valahogy átverekedjem magam a vizsgákon a nyáron." Remélem rábólintanak, és tudnak nélkülözni néhány hónapon át. (Nem lennék meglepve, ha pezsgőt bontanának a hír hallatán egyébként...)
A kérelem leadása után még gyorsan beiratkoztam, majd irány az OTP, hogy legyen némi euróm készpénzben is, mert kinn bizony nagyon drága dolog ám ugyanezt az összeget bankautomatából kivenni. (4,5 euró a költsége, azt hiszem) A bankból aztán irány haza Mezőberény, és a biztosító...
Tavaly augusztusban voltam már ennél a cégnél, akkor 22.000 Ft-ért ajánlottak nekem egy éves biztosítást, de végül mégsem őket választottam, mert az OTP GARANCIA nem sokkal többért, de jóval nagyobb biztosítási összegeket kínált, azonban csak fél éves időszakra. Akkor még úgy voltam vele, hogy mivel januárban úgyis hazajövök, ezért jobban megéri azt választanom.
Most már viszont biztosra mentem, és megkötöttem ezt az egy esztendőre szóló biztosítást az Uniqua-nál, így ha valami extrém ötlettől vezérelve a nyáron vagy ősszel Csehországba, Lengyelországba, Romániába vagy épp Litvániába vetne a sors, jövő januárig akkor is biztosítva vagyok.
A sok papír kitöltése és a sok papírpénztől való érzékeny búcsú után még beugrottam a fodrászhoz is, gyorsan levágattam a hajam, kinn ez is észvesztően drága, 25 euró. Innen végül haza, ebéd, kis pihenés.
Délután lógtam egy keveset a neten. Skypeon jött Alina, jót beszélgettünk, látszik, hogy hiányoljuk egymást, de én egy ideig még biztosan nem keresem. Fáj a szíve, hogy nem jöhet már vissza Belgiumba újra, és bár eszem ágában nem volt említeni neki, de azért nekem is hiányozni fog, ez kétségtelen. Na de hát ezzel jár az ERASMUS szerelem, pontosan tudtam, hogy mit is vállalok...
A nap végén még irány Békéscsaba: találkozó Nikivel és Árpival a Centerben, az utolsó este velük, mielőtt újra elutazom. Árpi ezúttal sem hazudtolta meg önmagát, amikor három lehetőséget vázolt fel: 1, billiárdozunk egyet ** 2, sörözünk egyet ** 3, billiárdozunk és sörözünk egyet. Végül a harmadik verzió mellett döntöttünk, és az egészből egy remek este kerekedett.
Tíz körül aztán jött az érzékeny búcsú. Akárhogy nézem, nagyon hiányozni fognak. Nikivel különösen összeszoktunk az elmúlt hónapban, egyre jobban értjük egymást, bár nyilván az elmúlt fél esztendő közös tapasztalatai a nemzetközi szerelem terén nagyban hozzájárultak ehhez.
Egy biztos, most szívem szerint becsomagolnám, aztán vinném magammal. Csak hát az élet nem mindig ilyen egyszerű ugyebár.
