Ha van valami, amit igazán nehezen viselek, az az utazás előtti készülődés, ügyintézés. Az állandó rettegés, hogy valami fontosat elfelejt vagy itthon hagy az ember, no meg persze a rohangálás, fénymásolás, adminisztráció, mindez könnyedén képes megfelelő hangulatot, és stabil 180-as vérnyomást biztosítani a kedves világjáróknak.
Lényeg a lényeg, pénteken utazom vissza Belgiumba. A nemzetközi csapat nagy része hétvégén érkezik, hétfőn pedig már kezdődik is a holland nyelvtanfolyam, amire újfent bejelentkeztem, már csak az ismétlés kedvéért is. Van bennem némi aggodalom, hogy milyen lesz majd az új gárdával, meg lehet-e szokni a számomra fontos emberek, köztük is leginkább egy bizonyos litván lány hiányát, de alighanem mindez természetes, és csak idő kérdése az egész.
Egyelőre még az itthoni elintéznivalókon kellene túlesni. Délelőtt megírtam a szükséges emaileket: szálláskoordinátornak, nemzetközi irodának, és így tovább. Utána vásárolni mentem, mert bizony szépen kifogytam a ruháimból, muszáj néhány új darabot venni. Kinn ugyebár ez nem olyan egyszerű.
Erről jut eszembe, fizetéskor megmosolyogtató élményben volt részem. A pénztáros visszajáróként épp csak kezembe nyomott egy ötszázast, amikor több soros, tollal írott, halványuló feliratot fedeztem fel a bankjegyen, amely szerint: "Aki megtalálja, 7 évig szerencséje lesz, de 3 másik ilyet kell csinálnia" No tessék, kérem: levéllánc közgazdász módra.
Utána még este átsétáltam Panniékhoz, mert köszönhetően Vitray Tamáséhoz hasonló magasságomnak újonnan vásárolt nadrágjaim szárát minden esetben vissza kell varrni. Erre rendszerint mindig az utolsó pillanatban kerül sor persze, és általában unokatestvérem csinálja meg nekem. Ezúton is hálásan köszönöm hát neki küllemem jobbításáért tett nemes fáradozásait.
Este aztán még beültem kicsit a Nana Caféba. Hozzám nőtt ez a hely, sok időt töltöttem itt az elmúlt bő egy hónapban, hosszúra nyúlt magyarországi vakációm alatt. Megérkezik közben Michaela, a német tulajdonosnő, aki február 9-ére Harry Potter estét szervez. Vele együtt tesszük a nagy felfedezést, mely szerint a HP harmadik kötetének német verziója némiképp hiányos, egy helyen csaknem másfél oldalnyi kihagyást találtunk. Ennyit tehát a germán precizitásról...
Végül aztán befutott még Balázs is, nagy beszélgetés, talán az utolsó az elkövetkezendő fél évre. Holnap mindkettőnknek van egy kis elintéznivalója a főiskolán, reggel bevisz. Ő utána megy a maga dolgára, számomra pedig a bankban és a biztosítónál folytatódnak majd a szívemnek oly kedves úti előkészületek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése