Egy szép kedd reggelen, miközben a kávé ébresztő hatásáért imádkozva álmos tekintettel a számítógép képernyőjére tapadtam, azon kaptam magam, hogy internetes naplót írok. Szinte mindennapos esemény ez már manapság, ezt csinálja blogos, boldogtalan. A Megye III-ban labdát rugdosó "Balogh II" ily módon mentegetőzik, hogy miért lőtte tíz méterrel fölé Takács remek beadását, miközben a szebb napokat látott szépségkirálynők pink betűkkel írott bejegyzésekben osztják meg naprakész helyzetértékelésüket az általuk gyakorta emlegetett világbékéről.
És akkor még nem is beszéltünk a legnagyobbakról... Naplót vezet többek között ma már Gyurcsány Ferenc, Schobert Norbi, Bódi Szilvi, sőt még Azurák Csaba is, bár ő rendszerint azért csak vasárnap este.
Nem csoda hát, ha mindezek fényében ez emberre időnként rátör a blogírási kényszer. A dolog egyébként a tudomány mai állása szerint már könnyen gyógyítható lenne, de a 300 Ft-os vizitdíj korában ilyen aprósággal igazán nem megy orvoshoz az ember. Így hát nem marad más hátra, mint az internetes napló, amely a falfirkákkal és az adózók pénzéből fizetett közérdekű közleményekkel holtversenyben alighanem az egyik legegyszerűbb kifejezési módja gondolatainknak, véleményünknek, vagy éppen azok hiányának.
Naplót kezdek tehát én is: napjaimról, napjainkról, a világról, és ami mögötte van. Hogy van-e értelme, majd úgyis eldönti az idő. Ha nem olvassák, nyilván abbahagyom. Ha olvassák... Nos, mint azt néhány ismerősöm jól tudja, ez a veszély akkor is fennáll. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése