Huszonöt éves lettem én, még ha Európa másik sarkán kell is ünnepeljem, s nem ott, ahol annak idején megláttam a napvilágot. Egész nap rengeteg SMS, üzenet, e-mail érkezett, jó érzés volt látni, hogy bár távol vagyok az otthontól, azért nem felejtettek el. Persze azért itt is volt némi meglepetésben részem.
Kezdem azzal, hogy pontosan éjfélkor a litván lánnyal, Jurgával kerékpároztunk hazafelé, amikor egy kósza pillantást vetett az órájára, és kezet nyújtva csak annyit mondott: nos Gábor, boldog születésnapot. Hazaérve aztán átnyújtott nekem egy ajándék kulcstartót, nagyon meglepett, hogy egyáltalán gondolt rám.
Másnap reggel persze sorra köszöntöttek az ERASMUS-osok, akik valamiféle hétvégi partyt szeretnének összehozni, ahol megünnepelhetnénk ezt a negyed évszázados évfordulót. Gondolkozunk egy terasz bulin, idén még nem volt egy sem, bár nagyon időjárásfüggő, majd meglátjuk.
Délután Vytas folytatta a köszöntések sorát, amikor odalépett hozzám, és csak annyit mondott: születésnapod alkalmából én hadd nyújtsak át neked valamit, ami igazán fontos nekem. Azzal a kezembe nyom egy kis litván zászlót. Jól ismerem ő, ez többet jelent, mint ezernyi csokoládé, plüssfigura, ízletes francia bor együttvéve. Ki is raktam a falra az íróasztalom fölé.
Hazaérve még nagyobb meglepetés fogad. Verca, az egyik cseh lány az első félévből képeslapot küldött nekem születésnapomra. Felejthetetlen érzés, hogy valaki, akit alig fél éve ismersz, és talán csak futólag tettél neki említést a születésnapodról, nem feledkezik meg rólad. Ki is raktam a lapot az emlékfalamra.
Estefelé aztán Alina is küldött egy üzenetet, boldog születésnapot édes, kívánok boldogságot, vidám perceket, meg a többi, ölel és csókol stb... Megint kezdjük a szokásos procedúrát, nem bírjuk egymás nélkül sokáig, este már beszéltünk is Skype-on.
Ugyancsak este meglátogattam Koen-t a szomszédban. Mivel a fenti szomszédja, Elza még mindig nem töltötte le a Skype-ot, és regisztrált be, ezért immár második alkalommal írtam neki egy egyoldalas levelet, amelyben kifejtettem, mennyire szeretném, ha ő is elérhető lenne eme hálózaton. A lánynak ráadásul nincs barátja, és szimpatikusnak is tűnik, úgyhogy gondolkodom rajta... Koen persze rögtön észrevette, beszervezte a csütörtök esti buliba, így ő is jön. Majd meglátjuk.
Ami persze szép az ERASMUS-ban, hogy mindezek mellett hajtunk és dolgozunk. Délelőtt a második Total Quality Management órán egy SOP-t (standart operation process) kellett készítenünk, elő kellett készítenünk és megterveznünk egy képzelt tárgyalást egy fontos ügyféllel, akit áraink emelkedéséről kell majd tájékoztatnunk. A csapatban úgy alakult, hogy hárman voltunk régiek, az első szemeszterből (Peter, Jitka és én), míg hárman az újak közül (Olivia, Michi és Vala) Már az első percben érződött, hogy amihez mi fél év alatt úgy hozzászoktunk, jelesül a csapatmunkához, azt ők még abszolút nem érzik. Mennyi mindent tanultunk itt észrevétlenül, édes Istenem.
Azért a végeredmény mégiscsak kedvező, a belga csapathoz képes messze jobb projecktet prezentáltunk. Utána még Doing Business In Asia, nekem már megvolt az első félévben, de bementem, mert ez kihagyhatatlan és felejthetetlen. Nem kérdés: Guido Peene órájáról van szó.
Holnap délután következik majd a Vezetői képességek fejlesztése nevű kurzus, este pedig az első holland nyelvóra. Hát kíváncsi leszek... :)
Kezdem azzal, hogy pontosan éjfélkor a litván lánnyal, Jurgával kerékpároztunk hazafelé, amikor egy kósza pillantást vetett az órájára, és kezet nyújtva csak annyit mondott: nos Gábor, boldog születésnapot. Hazaérve aztán átnyújtott nekem egy ajándék kulcstartót, nagyon meglepett, hogy egyáltalán gondolt rám.
Másnap reggel persze sorra köszöntöttek az ERASMUS-osok, akik valamiféle hétvégi partyt szeretnének összehozni, ahol megünnepelhetnénk ezt a negyed évszázados évfordulót. Gondolkozunk egy terasz bulin, idén még nem volt egy sem, bár nagyon időjárásfüggő, majd meglátjuk.
Délután Vytas folytatta a köszöntések sorát, amikor odalépett hozzám, és csak annyit mondott: születésnapod alkalmából én hadd nyújtsak át neked valamit, ami igazán fontos nekem. Azzal a kezembe nyom egy kis litván zászlót. Jól ismerem ő, ez többet jelent, mint ezernyi csokoládé, plüssfigura, ízletes francia bor együttvéve. Ki is raktam a falra az íróasztalom fölé.
Hazaérve még nagyobb meglepetés fogad. Verca, az egyik cseh lány az első félévből képeslapot küldött nekem születésnapomra. Felejthetetlen érzés, hogy valaki, akit alig fél éve ismersz, és talán csak futólag tettél neki említést a születésnapodról, nem feledkezik meg rólad. Ki is raktam a lapot az emlékfalamra.
Estefelé aztán Alina is küldött egy üzenetet, boldog születésnapot édes, kívánok boldogságot, vidám perceket, meg a többi, ölel és csókol stb... Megint kezdjük a szokásos procedúrát, nem bírjuk egymás nélkül sokáig, este már beszéltünk is Skype-on.
Ugyancsak este meglátogattam Koen-t a szomszédban. Mivel a fenti szomszédja, Elza még mindig nem töltötte le a Skype-ot, és regisztrált be, ezért immár második alkalommal írtam neki egy egyoldalas levelet, amelyben kifejtettem, mennyire szeretném, ha ő is elérhető lenne eme hálózaton. A lánynak ráadásul nincs barátja, és szimpatikusnak is tűnik, úgyhogy gondolkodom rajta... Koen persze rögtön észrevette, beszervezte a csütörtök esti buliba, így ő is jön. Majd meglátjuk.
Ami persze szép az ERASMUS-ban, hogy mindezek mellett hajtunk és dolgozunk. Délelőtt a második Total Quality Management órán egy SOP-t (standart operation process) kellett készítenünk, elő kellett készítenünk és megterveznünk egy képzelt tárgyalást egy fontos ügyféllel, akit áraink emelkedéséről kell majd tájékoztatnunk. A csapatban úgy alakult, hogy hárman voltunk régiek, az első szemeszterből (Peter, Jitka és én), míg hárman az újak közül (Olivia, Michi és Vala) Már az első percben érződött, hogy amihez mi fél év alatt úgy hozzászoktunk, jelesül a csapatmunkához, azt ők még abszolút nem érzik. Mennyi mindent tanultunk itt észrevétlenül, édes Istenem.
Azért a végeredmény mégiscsak kedvező, a belga csapathoz képes messze jobb projecktet prezentáltunk. Utána még Doing Business In Asia, nekem már megvolt az első félévben, de bementem, mert ez kihagyhatatlan és felejthetetlen. Nem kérdés: Guido Peene órájáról van szó.
Holnap délután következik majd a Vezetői képességek fejlesztése nevű kurzus, este pedig az első holland nyelvóra. Hát kíváncsi leszek... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése