TSF, TDK, AFS, MUNKA

Mi sem bizonyítja jobban, hogy zajlik az élet errefelé, minthogy kicsit megritkultak a blogbejegyzések. Itt és most leteszem a nagy esküt, hogy a jövőben igyekszem majd gyakrabban beszámolni napjaim többé vagy kevésbé érdekes eseményeiről. Addig is, kárpótlásul következzék most a mögöttem hagyott néhány nap krónikája, amely könnyen összefoglalható a címben szereplő rövidítések segítségével.

Időm legnagyobb részét a főiskolán töltöm. Hétfőn, kedden és szerdán is vannak óráim, így aztán ezeken a napokon főként errefelé rontom a levegőt. A héten a rendkívül izgalmas órákat kivéve, amelyeken egyébként lelkesen megállapítottam, hogy ez a számvitel nevű dolog szép is, jó is, csak nem nekem való, szóval eme felismerésen kívül történt néhány fontos esemény.

Először is eldöntöttem, hogy TDK-zom. Korábban már három alkalommal indultam, mindháromszor meg is szereztem végül az első helyet. Idén még egyszer nekirugaszkodom, szeretném bizonyítani, hogy az egy éves belgiumi "lazítás" ellenére is képes vagyok még jót produkálni, és nyerni. Az elképzelés a következő: "A mezőberényi és békési cigányság társadalmi, gazdasági helyzetének összehasonlítása, különös tekintettel a munkaerőpiacra."

Ez persze egészséges kérdőívezést jelent. Gurzó tanár úr elfogadta a témavezetői felkérésemet, de Micheller tanárnőt sem szeretném kihagyni a dologból. A hétvégén ehhez a témához gyűjtök majd adatokat a netről, elkészítem az előzetes kérdőívet, és jövő héten meg is vitatjuk azt. Emellett jártam már a Regionális Kutatóközpontban, ott is szívesen fogadtak, és sok ötlettel, segítséggel vártak.

Közben, ezt talán még nem is említettem, segítkezem Nikinek az AFS-ben. Ez egy nemzetközi diákcsere szervezet, amely évről-évre diákokat utaztat a világ egyik részéből a másikba, és a fiatalok ott egy helyi családdal élnek egy évig, no és persze helyi iskolába járnak és magyarul tanulnak. A körzetünkben jelenleg 5 cserediák él: két thaiföldi, egy német, és két amerikai. Utóbbiak közül az egyik, Zack, az én városomban.

Keddenként a diákoknak magyar órájuk van, csütörtökön pedig az ún. Angol klub, ahol itteni diákokkal egészül ki a csapat, és különféle témák vetődnek fel, amelyeket angolul vitat meg a társaság. Ezen a két délutánon általában ott vagyok én is velük, továbbá főként Zacknek igyekszem segíteni, ha már úgyis egy városban lakunk. A témáról holnap majd bővebben írok még, mivel ma interkulturális délutánon veszünk részt a Csaba Centerben, amiről mindenképpen mesélni szeretnék.

És akkor itt van még a cég is, akinek dolgozom. Ahhoz, hogy továbbra is nekik dolgozhassak majd a szerződésem lejárta után, ki kell váltsam a vállalkozói igazolványt, és számlaképesnek kell lennem. Lehet, hogy nem a legkifizetődőbb megoldás, ám mindenképpen szeretném megtartani ezt az állást. Már csak azért is, mert ők is mindent elkövetnek, hogy megtartsanak engem...

Erre a legextrémebb példa, hogy jövő héten két napos találkozót szerveztek. Többségük persze helyben tartózkodik, tehát könnyedén részt vehetnek rajta, hiszen a vonat és szállásköltségeiket a cég fedezi. Inkább csak poénból, mintsem komoly megfontolásból, de a múltkor rákérdeztem, hogy repülőjegyek árát nem térítik-e, mert akkor én is mennék. Nos, az a helyzet, hogy bevállalták...

...Így hát jövő héten megyek Belgiumba, október 1-5 között. Már le is foglalták nekem a jegyeket, jellemző módon MALÉV gépre, gondolom fapadosról még nem nagyon hallottak. Sebaj. Emellett október 1-jére és 2-ára foglaltak nekem hotelszobát, a fennmaradó két éjszakára pedig leutazom Kortrijkba, és onnan megyek majd vissza a reptérre vasárnap délután.

Szóval zajlik az élet, ezért nincs idő mindig blogírásra...