Valahol Litvániában - Ami még kimaradt

Hosszú idő után következzék most a litván kalandok további ismertetése kézművesestől, olajfúró tornyostól, görög lányostól, Kaunasostól, Jurgástól, Rokasostól...

A mocsárvidéki mászkálás utáni napon valami egészen más következett: kézműves nap. A Kintai központjában található közösségi házban gyülekeztünk, majd négy csoportra osztottak minket aszerint, hogy mit is szeretnénk kipróbálni. Lehetett kosarat fonni, faragni, tojást festeni, vagy kovácsolt tárgyakat készíteni.

Mivel az én legkedvesebb anyagom a fa, ezért én a faragást választottam. Sosem volt igazán jó kézügyességem, erről egykori technika tanárom tudna sokat mesélni, mégis, az itteni mester irányításával és segítségével úgy-ahogy elboldogultam. Készítettem egy halat, majd pedig közösen nekiláttunk a mestermű, vagyis egy aprócska pálinkáspohár kifaragásának. Közben adtam egy interjút az egyik ottani újságnak, meg is jelent a cikk két nap múlva, a nevemet az azóta elhíresült "Gavel" formában leírva, mely új becenevem lett. Íme néhány kép:

A halacska kezdete...


...és ahogyan végül kinéz. (Žuvis = Hal)


A pohárka kezdete...


...és az elkészült remekmű, no meg a mester.

A kézműves nap végén megint következett a már jól megszokott csapatvezetői megbeszélés. Ezekre rendszerint akkor került sor, amikor a többieknek megadatott a lehetőség, hogy pihenjenek egy kicsit. Mi azonban nem voltunk ilyen szerencsések.

Munka közben...

A szerdai napon következett a legkeményebb téma. Kintai határában működik ugyanis egy olajtársaság, amely a föld mélyén nagy mennyiségben található fekete aranyat igyekszik kinyerni minél nagyobb százalékban. Ehhez azonban terjeszkedniük kell, és új tornyuknak nem más helyszínt szemeltek ki, mint a falu egyetlen bejáratát a gyönyörűszép lagúnákhoz. A helyi közösség persze ellenáll, immár öt éve. Megéltek rendőrségi feljelentést, fenyegetést, vesztegetést, de egyelőre kitartanak.

Ezen a napon tehát ezt a problémát jártuk körül kicsit. Először látogatást tettünk az olajfúró tornyoknál, ahol a társaság vezetője elmondta, hogy "elméletileg" semmi probléma nem adódhat a folyamat során, az itt élőknek nem kell attól tartani, hogy egy esetleges környezeti katasztrófa tönkreteszi a vidék gyönyörű látványosságait. Aztán a helyiekkel is találkoztunk, akik persze egészen másként vélekednek minderről. Hogy őket segítsük, lehetséges, hogy a témáról egy másik project keretében dokumentumfilmet is készítünk majd a litvánokkal.

A mi "Magyar Gárdánk" az olajfúró toronynál

Ide építenék az új tornyot...

Nem meséltem még arról a felejthetetlen estéről, amelyen Magyarország mutatkozott be. Vacsorára gulyáslevest és hortobágyi húsos palacsintát készítettünk, hangulatossá varázsoltuk az ebédlőt, és előkerült persze a pálinka is. A többieknek alighanem örök emlék marad...

Büszkén jelentem, minden kész a magyar estre...

A program hátralévő részében látogatást tettünk még egy madárgyűrűző állomáson, meglátogattuk a helyi múzeumot, és persze ezernyi más, kisebb-nagyobb programon vettünk részt. Emellett megtartottuk a mi prezentációnkat is a Tiszáról, amely végül valamennyi csoport bemutatója közl a legjobbra sikerült. Íme néhány kép, csak úgy találomra az egész hétről:

Vytassal, ismét...


"Kosarat kaptam..."


Merítés a lápvidék kristálytiszta vizéből...


...és egy kis kóstoló


Elenával, a görög lánnyal...

A project végén aztán következett a privát program. Megnéztük Kaunast, elmentünk Jurgáékhoz Vilniusba, Vytasék farmjára, Trakaiba, majd visszafelé még megálltunk Krakkóban. Íme néhány kép, csak ízelítőnek.

Kaunas #1


Otthon, édes otthon... Majdnem :)


Aha, értem...


Két igazán, igazán jó baráttal Vilniusban... (Jurga & Eugenius)


Csak a táblát figyeljék... Cipőbolt Vilniusban


Csoportkép Trakaiban...


Veszély, veszély...


Köményital, Kibinai, én :)


Litván őrült... :D:D


Búcsúzóúl még egy zászlós fotó...