Mint ahogy a nők esetében a ruhák, táskák, vagy papucsok vásárlása tartozik a jelentősebb hangulatjavító intézkedések közé, ugyanígy vagyok én a könyvekkel, filmekkel. Most szombaton, kedélyállapotom javítása érdekében betévedtem az Alexandrába, ahonnan Hahner Péter: Az Egyesült Államok elnökei című kötettel távoztam. Ez a döntésem aztán egy máig tartó folyamatot indított el...
Hétfőn reggel ugyanis, amikor először kezembe vettem a könyvet, rögtön az egyik kedvenc elnökömről, a Bill Clintonról szóló részt olvastam el. Az itt leírtak alapján aztán persze még jobban fellelkesültem, így alighogy befejeztem a róla szóló passzust, az egyik helyi könyves- és papírboltban megvettem a elnök kétkötetes önéletrajzi írását is, amelynek címe Életem.
Ezek után aligha meglepő, ha azt mondom: nem tartozom azok közé, akiknek Clintonról szinte csak a Monika Lewinsky botrány jut eszébe. Ők persze mit sem tudnak arról, hogy elnöksége mekkora sikertörténet volt Amerika életében. Csak néhány példa: az 1994-ben még 6,1%-os munkanélküliséget 2000-re letonázta 4%-ra, a kormány bevételei az 1993-as 1,15 billió dollárról 1998-ra 1,72 billió dollárra ugrottak meg. Emellett, amíg 1996-ban még 12,2 millió amerikai élt szociális segélyből, addig számuk 5,3 millióra csökkent 2001-re. No comment...
De nem is azért írom ezt a bejegyzést, hogy az "első fekete elnök"-nek nevezett Clintont fényezzem, hanem azért, mert életrajzi kötetének első oldalán rábukkantam egy másik könyv címére, amelyre most legalább akkora szükségem van, mint neki annak idején. Ez pedig nem más, mint Alain Lakien: Hogyan gazdálkodjunk időnkkel és életünkkel című írása. Ezt a kötetet hajkurászom éppen, mert bizony nálam is túl sok a tennivaló, vágány és vakvágány, és valahogyan rendet kellene tenni végre a sok lehetőség és alternatíva között.
Most azért kezdem úgy érezni, hogy jó úton járok...
Hétfőn reggel ugyanis, amikor először kezembe vettem a könyvet, rögtön az egyik kedvenc elnökömről, a Bill Clintonról szóló részt olvastam el. Az itt leírtak alapján aztán persze még jobban fellelkesültem, így alighogy befejeztem a róla szóló passzust, az egyik helyi könyves- és papírboltban megvettem a elnök kétkötetes önéletrajzi írását is, amelynek címe Életem.
Ezek után aligha meglepő, ha azt mondom: nem tartozom azok közé, akiknek Clintonról szinte csak a Monika Lewinsky botrány jut eszébe. Ők persze mit sem tudnak arról, hogy elnöksége mekkora sikertörténet volt Amerika életében. Csak néhány példa: az 1994-ben még 6,1%-os munkanélküliséget 2000-re letonázta 4%-ra, a kormány bevételei az 1993-as 1,15 billió dollárról 1998-ra 1,72 billió dollárra ugrottak meg. Emellett, amíg 1996-ban még 12,2 millió amerikai élt szociális segélyből, addig számuk 5,3 millióra csökkent 2001-re. No comment...
De nem is azért írom ezt a bejegyzést, hogy az "első fekete elnök"-nek nevezett Clintont fényezzem, hanem azért, mert életrajzi kötetének első oldalán rábukkantam egy másik könyv címére, amelyre most legalább akkora szükségem van, mint neki annak idején. Ez pedig nem más, mint Alain Lakien: Hogyan gazdálkodjunk időnkkel és életünkkel című írása. Ezt a kötetet hajkurászom éppen, mert bizony nálam is túl sok a tennivaló, vágány és vakvágány, és valahogyan rendet kellene tenni végre a sok lehetőség és alternatíva között.
Most azért kezdem úgy érezni, hogy jó úton járok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése