Nincs is annál elvetemültebb ötlet, mint labdarúgó Európa-Bajnokságot nézni a kontinens csaknem minden országának képviselőit egy családdá kovácsoló ERASMUS hallgatók körében. Ráadásul mindezt Belgiumban, a foci elengedhetetlen kellékeként számon tartott sör hazájában. Szigorúan szubjektív élménybeszámoló a viadal első találkozójáról.
Húsz perccel a torna nyitómérkőzésének kezdete előtt a helyi sportrajongók körében előkelő helyen rangsorolt Irish Pub szinte kong az ürességtől. A hétvégenként nem éppen legális körülmények között itt dolgozó Jurga is tétován ácsorog csupán, majd miután semmi tennivalója nem akad, leteszi a munkát, így hát vele, no meg sportügyekben lelkes belga cimborámmal, Koennal együtt letelepszünk az egyik kivetítő elé.
Hamarosan felharsan a svájci-cseh összecsapás rajtjeléül szolgáló sípszó is, amit a belga társadalom önmagát flamandnak valló része lényegében teljes érdektelenséggel konstatál. Az első percek szürke adogatásai alatt a mellettem ülő litván szomszédomat labdarúgással kapcsolatos tapasztalatairól faggatom, persze hamarosan kiderül, hogy David Bechamen kívül szinte semmit sem tud az egészről. No, etwas...
Közben viszont a svájciak egyre okosabban, bátrabban futbaloznak, és bizony nem egyszer veszélyeztetik Peter Cech kapuját. Ez természetesen nem sok lelkesedéssel tölti el a szlovák származású, ám a csehországi Brnoban tanuló Petert, aki időközben csatlakozott hozzánk. "Az a baj ezekkel, hogy mást se csinálnak, mint Koller fejét keresik a labdával. Ez alapjában véve még nem is lenne gond, csak legalább megtalálnák a szerencsétlenek" - fanyalog keserűen a két méter magas srác tíz perccel megérkezése után.
A félidőben 0-0, Jurga pedig csalódottan veszi tudomásul, hogy a labdarúgás jelenlegi szabályai szerint az első 45 perces játékrészt egy - azzal megegyező hosszúságú - második félidő is követ. Kezdetben alighanem a Brückner-legénység is hasonlóképpen van ezzel, mert a svájciak sokkal aktívabban mozognak a szünet után, és bizony rendre megtornáztatják a Chelsea játékosaként BL döntőt elbukó cseh hálóőrt.
A horihorgas Koller közben elhagyja a pályát - kellett nekem a semmiért betenni a Fociguru csapatba -, a helyén Sverkos. "A nevét se hallottam soha." - jegyzi meg a szakkommentátor szerepére immáron tökéletesen alkalmatlan Koen. Miközben én hálát mondok neki a városában előállított kitűnő minőségű sörért a 70. percben (dank u wel vor Stella Artois), az épphogycsak beálló cserejátékos révén a csehek megszerzik a vezetést. "Mekkora mázlijuk van ezeknek" - töri meg hosszú idő után újra a csendet szlovák diáktársam.
És bizony azt kell mondjam: igaza van. A svájciak hiába voltak aktívabbak, dolgoztak ki szebbnél-szebb helyzeteket, némi balszerencsének, a kapufának, valamint Peter Cechnek köszönhetően mégsem sikerült betalálniuk. A másik oldalon viszont a csehek egyetlen jól sikerült mozdulattal bezsebelték a győzelemért járó három pontot, így a mérkőzés lefújása után felszabadultan ünnepelhettek.
Egy nullás vendég sikerrel ért tehát véget az EB nyitómérkőzése, a BBC szakkommentárai még lelkesen elemeznek, miközben én hazafelé, Jurga pedig újra dolgozni indul. Közben ugyanis megindult a forgalom, űgy tűnik, az esti portugál-török meccs valahogy mindenkit jobban érdekel.
(KATTINTS IDE, ÉS CSATLAKOZZ TE IS A BLOG FRISSEN MEGALAKULT OLVASÓI KÖRÉHEZ AZ IWIW-EN.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése