Alighanem mindenkinek volt már életében olyan álma, amikor mindenáron szeretett volna eljutni valahová, de minél nagyobb erőfeszítéseket tett, azok annál kevesebb eredménnyel jártak. Az ilyen álmok után másnap reggel valósággal megkönnyebbül az ember. A pech csak az, ha mindez éber állapotban történik vele.
Reggel 5.20-kor, vagyis 3 órával és 10 perccel a vonat indulása előtt indultunk Balázzsal Budapestre. Az út általában 2 órát vesz igénybe, de legrosszabb esetben sem tart tovább két és fél óránál. Közben kellemesen elbeszélgettünk, minden rendben is volt, amíg be nem értünk áldott fővárosunkba, amely szépen bedugult.
Az addig ólomlábon járkáló percek szaladni kezdtek, már 8 óra is elmúlt, és alig haladtunk előre. A vonat 8.35-kor indult, így eleinte még biztosak voltunk benne, hogy elérjük. Olyan 8.31 körül, amikor leparkoltunk, már kevésbé.
Rohanás be az állomásra, a vonat a 2-es vágányról indult. Persze ez van legmesszebb. UKét ellenőr az utunkat állta, a táskámból igyekszem előásni a jegyet. Látva, hogy sietünk, megszán tminket és továbbengedett. Szaladtunk tovább mindketten, persze a táskát már nem volt idő visszacipzározni, így annak tartalma fél perc múlva burleszkfilmbe illő művésziességgel repült ki belőle minden. Mire a 2-es vágányhoz értünk, a vonat végét láttuk már csupán.
B-terv, hozzuk be Füzesabonyban, ott is megáll. Rohanás vissza a kocsihoz, persze Mikuláscsomag. Kikeveredtünk Pestről, rá az autópályára, elég nagy sebességgel hajtottunk Füzesabony felé. Persze traffipax. A vonat épphogy elhagyta a várost, mire odaérünk.
Nincs mese, irány tovább Miskolc. Előttünk litván kamion araszolgatott. Beelőztük, majd lefulladást színlelve leintettük. Rokas SMS-es segítségével megkértük, hogy vigyen el Litvániába 50 euróért, de nemet mondott, valószínűleg nem teheti. Közben emiatt Miskolcon is lekéstük a vonatot.
A következő állomás Kassa, ezt még megpróbáltuk. Félretettem 30 eurót a költőpénzből az extra benzinre, és nekivágtunk. A vonat előtt értünk a városba, éppen az állomást kerestük, amikor egy meg nem engedett kanyarodásért leintett minket egy rendőr. Láthatóan zsebre dolgozott. Kérdeztük mennyi: azt mondta 30 euró. A képébe röhögtünk, ilyen nincs... Kifizettük.
Vissza Miskolc. Az állomáson még érdeklődtem a másnapi jegy után. Amikor nem tudtam helyet foglalni a Varsó-Vilnius közötti buszra, akkor adtam fel végleg. Pénzem jócskán megfogyatkozott, és a napom mégis ugyanott ért véget, mint ahol elkezdődött.
Csalódottságom eltartott egy darabig. Este Alinával is megbeszéltem a történteket. Azóta már rájöttem, sokkal jobban jártam, hogy így alakultak a dolgok. Akkor ugyanis talán soha nem jutott volna el a kettőnk ügye oda, ahol most tart. Részleteket egyelőre nem mesélnék erről, ez maradjon egyelőre köztünk.
Annyit azonban hozzáteszek: már gondolkodunk egy litván úton a jövő héten. Időpontról, közlekedési eszközről ezúttal azonban egy szót sem ejtenék. A szerdai nap után alighanem rossz ómen. :)
Reggel 5.20-kor, vagyis 3 órával és 10 perccel a vonat indulása előtt indultunk Balázzsal Budapestre. Az út általában 2 órát vesz igénybe, de legrosszabb esetben sem tart tovább két és fél óránál. Közben kellemesen elbeszélgettünk, minden rendben is volt, amíg be nem értünk áldott fővárosunkba, amely szépen bedugult.
Az addig ólomlábon járkáló percek szaladni kezdtek, már 8 óra is elmúlt, és alig haladtunk előre. A vonat 8.35-kor indult, így eleinte még biztosak voltunk benne, hogy elérjük. Olyan 8.31 körül, amikor leparkoltunk, már kevésbé.
Rohanás be az állomásra, a vonat a 2-es vágányról indult. Persze ez van legmesszebb. UKét ellenőr az utunkat állta, a táskámból igyekszem előásni a jegyet. Látva, hogy sietünk, megszán tminket és továbbengedett. Szaladtunk tovább mindketten, persze a táskát már nem volt idő visszacipzározni, így annak tartalma fél perc múlva burleszkfilmbe illő művésziességgel repült ki belőle minden. Mire a 2-es vágányhoz értünk, a vonat végét láttuk már csupán.
B-terv, hozzuk be Füzesabonyban, ott is megáll. Rohanás vissza a kocsihoz, persze Mikuláscsomag. Kikeveredtünk Pestről, rá az autópályára, elég nagy sebességgel hajtottunk Füzesabony felé. Persze traffipax. A vonat épphogy elhagyta a várost, mire odaérünk.
Nincs mese, irány tovább Miskolc. Előttünk litván kamion araszolgatott. Beelőztük, majd lefulladást színlelve leintettük. Rokas SMS-es segítségével megkértük, hogy vigyen el Litvániába 50 euróért, de nemet mondott, valószínűleg nem teheti. Közben emiatt Miskolcon is lekéstük a vonatot.
A következő állomás Kassa, ezt még megpróbáltuk. Félretettem 30 eurót a költőpénzből az extra benzinre, és nekivágtunk. A vonat előtt értünk a városba, éppen az állomást kerestük, amikor egy meg nem engedett kanyarodásért leintett minket egy rendőr. Láthatóan zsebre dolgozott. Kérdeztük mennyi: azt mondta 30 euró. A képébe röhögtünk, ilyen nincs... Kifizettük.
Vissza Miskolc. Az állomáson még érdeklődtem a másnapi jegy után. Amikor nem tudtam helyet foglalni a Varsó-Vilnius közötti buszra, akkor adtam fel végleg. Pénzem jócskán megfogyatkozott, és a napom mégis ugyanott ért véget, mint ahol elkezdődött.
Csalódottságom eltartott egy darabig. Este Alinával is megbeszéltem a történteket. Azóta már rájöttem, sokkal jobban jártam, hogy így alakultak a dolgok. Akkor ugyanis talán soha nem jutott volna el a kettőnk ügye oda, ahol most tart. Részleteket egyelőre nem mesélnék erről, ez maradjon egyelőre köztünk.
Annyit azonban hozzáteszek: már gondolkodunk egy litván úton a jövő héten. Időpontról, közlekedési eszközről ezúttal azonban egy szót sem ejtenék. A szerdai nap után alighanem rossz ómen. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése