Egy lassan véget érő csodálatos ERASMUS esztendő, néhány régi arc az első félévből, újabb meghívások, utazások, rövidhír az otthoni sajtóban rólam, továbbá litván projectek, az irigykedők és rosszmájúak növekvő tábora otthon, no meg még mindig a volt barátnő. Helyzetjelentés következik.
Ami a mögöttem hagyott félévet illeti, azt hiszem, elégedetten zárhatom. Az eddigi vizsgáimból csupán egyetlen "B"-t kaptam, Improving Management Skillsből, de a tanárral annyi konfliktusom és vitám volt, meg lettem volna lepve, ha a legjobb osztályzatot adja. Hátra van még a Dutch vizsga csütörtökön, ezt még jól kellene teljesíteni, még ha nem is sok hasznát veszem az itt tanultaknak.
Beadandó dolgozatok közül már csak két munka nincs kész: a Global Issues, és a Guided Tours in Enterpreneurship. Az előbbi tárgyból valószínűleg az USA-t választom majd témaként, McCain és Obama politikai programját szeretném elemezni olyan tényezők szerint, mint a fenttartható fejlődés, emberi jogok, külpolitika, és így tovább. A másik beadandó komolytalan, egy oldalas beszámoló, még el se küldtük, de az adatbázisban már megkaptuk rá az "A"-t.
Aztán itt voltak és vannak ugye az utazások. Idén igencsak kijutott a jóból: Párizs és London kétszer, további utak még Franciaországba, Hollandiába, Luxemburgba, és persze szerte Belgiumban. Jövő héten irány Írország, ez lesz az utolsó nagyobb kiruccanás innen. Június 17-én pedig repülök haza Magyarországra, és ha minden jól megy, napokkal később már indulok is Litvániába Rokashoz és Alinához.
Ezt két további litván út követi majd a nyáron, mindkettő az E.A.R. project kapcsán. Az első eredetileg július 11-13 között volt esedékes Vilniusban, ekkor találkoznunk mi, csapatvezetők, hogy megbeszéljék a program menetét, gyakorlati tudnivalókat. Az úti- és szállásköltséget az Európai Unió állja, így hát pofátlanul rákérdeztem, hogy nem maradhatnék-e még egy-két napot ezekkel a feltételekkel. Rábólintottak, szóval rögtön ki is nyújtottam a második vizitet június 11-15 közé.
A harmadik litván látogatás maga a program, augusztus 17-25 között. Ez a tengerparton lesz, Kintai településen, nem messze a gyönyörű várostól, Klaipedától. A project menete biztatónak és érdekesnek tűnik, szerintem jó döntés volt emellett letenni a voksot. Az útiköltség 70%-át, valamint a teljes kinntartózkodást ugyancsak az EU állja.
Az ősszel azután újabb utazás esedékes: október végén Csehország. Pavla meghívott, megpróbálunk összehozni egy ERASMUS találkozót, biztosan remek hangulatban telik majd. Jövő január végén újabb csehországi vizit: Pavla, Verca, Dana, Martina, és remélhetőleg rengeteg hó.
A legjobb mindezekben persze az, hogy ha nem is bőségesen, de megvan rá az anyagi keret. A Netlognál végzett kemény munka meghozta gyümölcsét, így szerencsére nagyobb gond nélkül meg tudom engedni magamnak valamennyi utat.
Na, de még mindig világlátás... Ha minden összejön, legkésőbb jövő májusban indulok egy évre Litvániába, önkéntes munkára. Két terület érdekelne igazán, az egyik fiatalkorúak iskolai-, rendőrségi- és drogproblémákkal, a másik pedig hajléktalanok és munkanélküliek. Az önkéntes munka teljes ideje alatt mindehhez szállásköltség, ételköltség teljes fedezése, némi zsebpénz, és ingyenesen biztosított, kemény litván nyelvtanfolyam, no meg újabb utazási lehetőségek járnak.
Ezek közül a leginkább a jövő nyári finnországi kiruccanást várom, amikor is meglátogatjuk Rokassal a lányokat. Még sosem jártam a skandináv országokban, Litvániából persze ezek is karnyújtásnyira elérhetőek.
Mi is van még... Ja igen, a minap Gábor keresett a Békés Megyei Hírlaptól, hogy a keddi számban megjelentetnének rólam egy rövidhírt. Az írás lényegében az ERASMUS-ról szól, de említést teszek erről a blogról is. Küldtünk hozzá haza egy fotót, hadd pukkadjanak meg az irigyek.
Apropó irigyek. Szaporodnak, mint a gomba eső után. Ahogy hallom, egyre többen hangoztatják velem kapcsolatban odahaza, hogy "jól felvitte az Isten a dolgát", és persze, hogy "elszállt vele a ló". Nem tagadom, szerencsésnek érzem magam, remekül alakul az életem. Csak nem ártana azt is nézni, hogy mindennek, amit itt átélek, mi is (volt) az ára. Ha irigylik az utazásokat, akkor azt se felejtsék el, hogy ezért nekem iskola mellett dolgoznom kell ám, éjszakánként prezentációkat készítenem, ebédszünetben vizsgára készülnöm, és így tovább.
Túl sok időt nem vesztegetnék erre a témára egyébként. Mindazok, akik most a hátam mögött fúrnak, miközben saját tehetségtelenségük és sikertelenségük mocsarában taposnak, abban a tévhitben élnek, hogy ha kicsit lehúznak maguk felé, akkor kevesebb lesz köztünk a szintkülönbség. Hát, ha ez kell nekik az önigazolásukhoz, azt mondom, legyenek boldogok vele. Felemelkedni ők úgysem tudnak egyébként, én meg egyre inkább csak mosolygok már a próbálkozásaikon...
Végezetül azért még a szokásos téma: vasárnap este maratoni, 5 órás beszélgetés Alinával. Megint előjöttek a régi érzelmek, gondok vannak a barátjával, és lassan érik a szakítás. Tele van kétségekkel szegény, most látom igazán, hogy neki sem könnyű. Én mindenesetre ezügyben semmi mást nem teszek, egyszerűen csak várok, és mellette állok.
Ha történnie kell még valaminek köztünk, a három litván út úgyis megteszi majd a hatását...
Ami a mögöttem hagyott félévet illeti, azt hiszem, elégedetten zárhatom. Az eddigi vizsgáimból csupán egyetlen "B"-t kaptam, Improving Management Skillsből, de a tanárral annyi konfliktusom és vitám volt, meg lettem volna lepve, ha a legjobb osztályzatot adja. Hátra van még a Dutch vizsga csütörtökön, ezt még jól kellene teljesíteni, még ha nem is sok hasznát veszem az itt tanultaknak.
Beadandó dolgozatok közül már csak két munka nincs kész: a Global Issues, és a Guided Tours in Enterpreneurship. Az előbbi tárgyból valószínűleg az USA-t választom majd témaként, McCain és Obama politikai programját szeretném elemezni olyan tényezők szerint, mint a fenttartható fejlődés, emberi jogok, külpolitika, és így tovább. A másik beadandó komolytalan, egy oldalas beszámoló, még el se küldtük, de az adatbázisban már megkaptuk rá az "A"-t.
Aztán itt voltak és vannak ugye az utazások. Idén igencsak kijutott a jóból: Párizs és London kétszer, további utak még Franciaországba, Hollandiába, Luxemburgba, és persze szerte Belgiumban. Jövő héten irány Írország, ez lesz az utolsó nagyobb kiruccanás innen. Június 17-én pedig repülök haza Magyarországra, és ha minden jól megy, napokkal később már indulok is Litvániába Rokashoz és Alinához.
Ezt két további litván út követi majd a nyáron, mindkettő az E.A.R. project kapcsán. Az első eredetileg július 11-13 között volt esedékes Vilniusban, ekkor találkoznunk mi, csapatvezetők, hogy megbeszéljék a program menetét, gyakorlati tudnivalókat. Az úti- és szállásköltséget az Európai Unió állja, így hát pofátlanul rákérdeztem, hogy nem maradhatnék-e még egy-két napot ezekkel a feltételekkel. Rábólintottak, szóval rögtön ki is nyújtottam a második vizitet június 11-15 közé.
A harmadik litván látogatás maga a program, augusztus 17-25 között. Ez a tengerparton lesz, Kintai településen, nem messze a gyönyörű várostól, Klaipedától. A project menete biztatónak és érdekesnek tűnik, szerintem jó döntés volt emellett letenni a voksot. Az útiköltség 70%-át, valamint a teljes kinntartózkodást ugyancsak az EU állja.
Az ősszel azután újabb utazás esedékes: október végén Csehország. Pavla meghívott, megpróbálunk összehozni egy ERASMUS találkozót, biztosan remek hangulatban telik majd. Jövő január végén újabb csehországi vizit: Pavla, Verca, Dana, Martina, és remélhetőleg rengeteg hó.
A legjobb mindezekben persze az, hogy ha nem is bőségesen, de megvan rá az anyagi keret. A Netlognál végzett kemény munka meghozta gyümölcsét, így szerencsére nagyobb gond nélkül meg tudom engedni magamnak valamennyi utat.
Na, de még mindig világlátás... Ha minden összejön, legkésőbb jövő májusban indulok egy évre Litvániába, önkéntes munkára. Két terület érdekelne igazán, az egyik fiatalkorúak iskolai-, rendőrségi- és drogproblémákkal, a másik pedig hajléktalanok és munkanélküliek. Az önkéntes munka teljes ideje alatt mindehhez szállásköltség, ételköltség teljes fedezése, némi zsebpénz, és ingyenesen biztosított, kemény litván nyelvtanfolyam, no meg újabb utazási lehetőségek járnak.
Ezek közül a leginkább a jövő nyári finnországi kiruccanást várom, amikor is meglátogatjuk Rokassal a lányokat. Még sosem jártam a skandináv országokban, Litvániából persze ezek is karnyújtásnyira elérhetőek.
Mi is van még... Ja igen, a minap Gábor keresett a Békés Megyei Hírlaptól, hogy a keddi számban megjelentetnének rólam egy rövidhírt. Az írás lényegében az ERASMUS-ról szól, de említést teszek erről a blogról is. Küldtünk hozzá haza egy fotót, hadd pukkadjanak meg az irigyek.
Apropó irigyek. Szaporodnak, mint a gomba eső után. Ahogy hallom, egyre többen hangoztatják velem kapcsolatban odahaza, hogy "jól felvitte az Isten a dolgát", és persze, hogy "elszállt vele a ló". Nem tagadom, szerencsésnek érzem magam, remekül alakul az életem. Csak nem ártana azt is nézni, hogy mindennek, amit itt átélek, mi is (volt) az ára. Ha irigylik az utazásokat, akkor azt se felejtsék el, hogy ezért nekem iskola mellett dolgoznom kell ám, éjszakánként prezentációkat készítenem, ebédszünetben vizsgára készülnöm, és így tovább.
Túl sok időt nem vesztegetnék erre a témára egyébként. Mindazok, akik most a hátam mögött fúrnak, miközben saját tehetségtelenségük és sikertelenségük mocsarában taposnak, abban a tévhitben élnek, hogy ha kicsit lehúznak maguk felé, akkor kevesebb lesz köztünk a szintkülönbség. Hát, ha ez kell nekik az önigazolásukhoz, azt mondom, legyenek boldogok vele. Felemelkedni ők úgysem tudnak egyébként, én meg egyre inkább csak mosolygok már a próbálkozásaikon...
Végezetül azért még a szokásos téma: vasárnap este maratoni, 5 órás beszélgetés Alinával. Megint előjöttek a régi érzelmek, gondok vannak a barátjával, és lassan érik a szakítás. Tele van kétségekkel szegény, most látom igazán, hogy neki sem könnyű. Én mindenesetre ezügyben semmi mást nem teszek, egyszerűen csak várok, és mellette állok.
Ha történnie kell még valaminek köztünk, a három litván út úgyis megteszi majd a hatását...
2 megjegyzés:
Szia Gábor!
Az irigyekkel kapcsolatban..gondolom, Te is így állsz hozzá, de akkor is.. sz@rd le őket....elnézést, hogy ilyen vulgáris vagyok...de így gondolom.
Megérdemled, megdolgoztál érte.
Többek közt egyszer ezért is írtam Neked, hogy ha teheted maradj kinn ameddig csak lehet. És e mellett tisztelet a kivételnek, aki nem ilyen.
Erika
Kedves Gábor!
Nem kell foglalkozni ilyen emberekkel. Én azt hiszem elég jól tudom, hogy honnan indultál. Sajnos az irigység egy tipikus magyar tulajdonság, ami sajnos elég gyakori.
Minden amit elértél magadnak köszönheted! Nem az öledbe pottyant. Rengeteg kitartás, szorgalom, munka stb. kellett hozzá. Ne keserítsen el ez téged. Még gondolni sem kell rájuk.
Kitartást minden további dolgodhoz!
Megjegyzés küldése