Üzleti etika tanárom, Johan Cottyn nemrég igencsak egyedi példával igyekezett megvilágítani számunkra, hogyan is működik az etika gépezete közel sem erkölcsi normáink betartásáról híres világunkban. A történet elmondása szerint egyszerű: minden etikátlan viselkedés, az íratlan normáknak bármiféle megsértése, áthágása olyan, mint egy nagy rakás, illatos barna toalettcsomóval megpakolt bumeráng. Hiába hajítjuk el magunktól, idővel visszatér, és tartalmával végül minket borít be.
Hogy az elméletet mennyire igazolja az élet, hadd adjak erre néhány közismert példát. Volt egyszer 2006 tavaszán egy választási kampány, amelyben az egyik fél tudatosan nem mondott igazat, a másik fél meg tudatosan nem mondott semmit. Előbbi kormányra került, volt is aztán "Gyere bátran, Magyarország", meg "Igen, megcsináltuk.", és volt aztán öszödi beszéd is, ahol bizony kiderült a siker ára. Az áprilisi öröm és ünneplés közepette a mi Ferink elhajította a bumerángot, aztán a beszéd kiszivárgásakor jött is vissza a szar rendesen. Az, hogy mindezt azóta igyekszik lemosni magáról, de leginkább csak még jobban szétkeni, az már megint egy másik kérdés.
De beszéljünk csak nyugodtan a másik oldalról is. Nekik is kijutott ám a barna csodából rendesen. Az első nagy adagot még 2002-ben kapták, amikor 4 évnyi "Kuss, most mi diktálunk" kormányzás után maga a nép hajította vissza azt a bizonyos bumerángot azzal: "egyelőre itt még nekünk is van szavunk". Jött is aztán Megyó, meg a csoda, ami kétszáz napig tartott.
A második adagot 2006 tavaszán kapta a FIDESZ, amikor abban a hitben ringatták magukat, hogy jó ötlet feltörni az ellenfél szerverét néhány Hillerpistás öngyújtó és kulcstartó designtervéért, és hogy nincs abban semmi rossz, ha a pártszékházból faxoljuk el a függetlennek kikiálltott Magyar Vizsla jóváhagyott példányát. A hajítófa ezúttal rövid utat járt be, és alig egy hónap múlva bekövetkezett a narancsos bukta.
Ott van aztán az SZDSZ, ahol volt egyszer egy szoros elnökválasztás. A két jelölt közül az egyik a vitát, a másik a(z) (ál)küldöttek többségét nyerte meg. A gazdasági miniszter elfoglalta hát a pártelnöki széket, a barna széklet azonban rá is visszahullott, méghozzá olyan mennyiségben, hogy nem is bumeránggal, hanem alighanem helikopterrel érkezett vissza.
Az elmúlt hetekben sorra buktak elő ugyanis a szavazás körüli visszásságok; lassan már azon se lepődnék meg, ha egy nap kiderülne: én is rajta vagyok valamelyik szadeszos regisztrációs íven, esetleg tisztséget is betöltök a Szabad Madaraknál.
Most persze megy a nagy fogadkozás, hogy tiszta kézzel tiszta vizet öntünk majd a tiszta pohárba, és a végén megismétlik majd az elnökválasztást. Erős azonban a gyanúm, hogy megint nem a józanész, hanem a pénz dönti majd el a voksolást. Vagy éppen egy koalíciós válság...
És végezetül hadd térjek ki kicsit szűkebb hazámra, Mezőberényre is. Tavaly év végén volt ott egy testületi döntés, ami meglehetősen nagy visszhangot kavart. Leváltottak egy intézményvezetőt, aki ha nem is "kikiáltott közmegelégedéssel", de jól és eredményesen végezte a munkáját. Helyére egy új vezető került, számos neves eredménnyel a háta mögött, és nagy jártassággal bizonyos területeken, de inkább az informatika, mintsem a közművelődés terén.
A testület akkor politikai döntést hozott. Az MSZP és a FIDESZ feltehetően nagy egyetértésben hajította el a kis békési bumerángot, most pedig, április elején azt olvashatjuk, hogy az új intézményvezető benyújtotta lemondását. Ahogy hallom, nem haladt úgy a rendezvényszervezés, ahogyan kellett volna, az új vezető nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Nem váltotta be még akkor sem, ha véleményem szerint például a helyi újság színvonalának javulása és a kulturális programok sokszínűbbé válása alapvetően az ő sikereként könyvelhető el.
Egy intézmény vezetéséhez azonban ennyi nem elég. A politikai döntés meghozatala egy szakmai döntés helyett pedig a két párt közös felelőssége. És bár igencsak távol vagyok most az otthonomtól, azt azért még innen is jól látom: az a bizonyos bumeráng ezúttal feléjük közeledik...
(Megjegyzés: A mai bejegyzést szándékosan írtam a megszokottnál jóval élesebb, konfrontatívabb stílusban. Fő célom ezzel az volt, hogy ne csak én fejtsem ki a véleményemet, hanem a bejegyzéshez tartozó MEGJEGYZÉSEK-ben valódi párbeszéd, vita alakuljon ki a kérdésről. Arra kérnék tehát mindenkit, akinek véleménye van a fenti írással kapcsolatban, hogy azt lehetőleg ne iwiw üzenőfalon vagy üzenetben, emailben vagy SMS-ben, esetleg Skype-on ossza meg velem. Kattintson inkább a megjegyzésekre, és fejtse ki itt, vagy szavazzon a jobb oldali sávban található szavazógéppel. Köszönöm.)
De beszéljünk csak nyugodtan a másik oldalról is. Nekik is kijutott ám a barna csodából rendesen. Az első nagy adagot még 2002-ben kapták, amikor 4 évnyi "Kuss, most mi diktálunk" kormányzás után maga a nép hajította vissza azt a bizonyos bumerángot azzal: "egyelőre itt még nekünk is van szavunk". Jött is aztán Megyó, meg a csoda, ami kétszáz napig tartott.
A második adagot 2006 tavaszán kapta a FIDESZ, amikor abban a hitben ringatták magukat, hogy jó ötlet feltörni az ellenfél szerverét néhány Hillerpistás öngyújtó és kulcstartó designtervéért, és hogy nincs abban semmi rossz, ha a pártszékházból faxoljuk el a függetlennek kikiálltott Magyar Vizsla jóváhagyott példányát. A hajítófa ezúttal rövid utat járt be, és alig egy hónap múlva bekövetkezett a narancsos bukta.
Ott van aztán az SZDSZ, ahol volt egyszer egy szoros elnökválasztás. A két jelölt közül az egyik a vitát, a másik a(z) (ál)küldöttek többségét nyerte meg. A gazdasági miniszter elfoglalta hát a pártelnöki széket, a barna széklet azonban rá is visszahullott, méghozzá olyan mennyiségben, hogy nem is bumeránggal, hanem alighanem helikopterrel érkezett vissza.
Az elmúlt hetekben sorra buktak elő ugyanis a szavazás körüli visszásságok; lassan már azon se lepődnék meg, ha egy nap kiderülne: én is rajta vagyok valamelyik szadeszos regisztrációs íven, esetleg tisztséget is betöltök a Szabad Madaraknál.
Most persze megy a nagy fogadkozás, hogy tiszta kézzel tiszta vizet öntünk majd a tiszta pohárba, és a végén megismétlik majd az elnökválasztást. Erős azonban a gyanúm, hogy megint nem a józanész, hanem a pénz dönti majd el a voksolást. Vagy éppen egy koalíciós válság...
És végezetül hadd térjek ki kicsit szűkebb hazámra, Mezőberényre is. Tavaly év végén volt ott egy testületi döntés, ami meglehetősen nagy visszhangot kavart. Leváltottak egy intézményvezetőt, aki ha nem is "kikiáltott közmegelégedéssel", de jól és eredményesen végezte a munkáját. Helyére egy új vezető került, számos neves eredménnyel a háta mögött, és nagy jártassággal bizonyos területeken, de inkább az informatika, mintsem a közművelődés terén.
A testület akkor politikai döntést hozott. Az MSZP és a FIDESZ feltehetően nagy egyetértésben hajította el a kis békési bumerángot, most pedig, április elején azt olvashatjuk, hogy az új intézményvezető benyújtotta lemondását. Ahogy hallom, nem haladt úgy a rendezvényszervezés, ahogyan kellett volna, az új vezető nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Nem váltotta be még akkor sem, ha véleményem szerint például a helyi újság színvonalának javulása és a kulturális programok sokszínűbbé válása alapvetően az ő sikereként könyvelhető el.
Egy intézmény vezetéséhez azonban ennyi nem elég. A politikai döntés meghozatala egy szakmai döntés helyett pedig a két párt közös felelőssége. És bár igencsak távol vagyok most az otthonomtól, azt azért még innen is jól látom: az a bizonyos bumeráng ezúttal feléjük közeledik...
(Megjegyzés: A mai bejegyzést szándékosan írtam a megszokottnál jóval élesebb, konfrontatívabb stílusban. Fő célom ezzel az volt, hogy ne csak én fejtsem ki a véleményemet, hanem a bejegyzéshez tartozó MEGJEGYZÉSEK-ben valódi párbeszéd, vita alakuljon ki a kérdésről. Arra kérnék tehát mindenkit, akinek véleménye van a fenti írással kapcsolatban, hogy azt lehetőleg ne iwiw üzenőfalon vagy üzenetben, emailben vagy SMS-ben, esetleg Skype-on ossza meg velem. Kattintson inkább a megjegyzésekre, és fejtse ki itt, vagy szavazzon a jobb oldali sávban található szavazógéppel. Köszönöm.)
3 megjegyzés:
Gratula! Ez egy érett és józan elemzés. Jellemző, hogy egyetlen politológus szakértő sem jutott idáig.
Ami a jövőt illeti, nem látom, hogy ki fogja kivezetni az országot ebből a helyzetből. Mutassatok egy embert, aki hajlandő döntésinél csak az ország érdekeit és nem a zsebe megtömését szem előtt tartani.
Bizony, sokan eldobták már azt a bizonyos bumerángot (a hasonlat marhára tetszett! :D), és örülök neki, hogy nem az egyike vagy azoknak, akik csak az egyik oldalt látják.
Ebben a témában nincs túl konkrét véleményem, igazság szerint nekem egyik tizenkilenc, a másik egy híjján húsz. Azaz hogy kábé. Bosszant, hogy én sem látom a kiutat egyelőre, és a következő választásoktól sem remélek semmi jót. :S (Nesze nekünk magyar pesszimizmus ;))
Ebből lassan brazil szappanoperát lehetne készíteni, azt hiszem mindenhol a világon elrettentő példaként sugároznák a csatornák. Vagy! Akár komédia is lehetne: "Hogyan veszítsünk el egy országot 10 nap alatt" címmel :)
És most jön a sakkban a patt-helyzet, mert mindenki kisebbségben marad a véleményével és akkor de jó nekünk...
Megjegyzés küldése