Tervezés nélkül...

Számtalanszor megtanulhattam már, hogy néha abból kerekedik ki a legjobb délután és este, ha nem tervezünk semmit. Legutóbb tegnap adtak nekem leckét ebből az égiek, amikor Vytassal kitaláltuk, hogy mászkáljunk egy kicsit a városban valamerre. Hogy hogyan keveredtünk a bringapályára, meg a Kortrijk-Tienen labdarúgó mérkőzés VIP páholyába? Na, máris mesélem...

Amikor Vytas megérkezett, az eredeti elképzelés az volt, hogy elnézünk ide a szomszédos parkba, ahonnan egyébként alig fél órával azelőtt érkeztem vissza újra szokásommá váló kocogásomból. Elkerekeztünk hát ide, megbeszéltük a világ nagy dolgait, a nőket persze. Közben hét nyolc éves srácok szólítottak meg minket, hogy nem akarjuk-e megvenni a kosárlabdájukat. Vytasnak rögtön felcsillant a szeme, ez a sport Litvániában szinte a második vallással is felér. Először öt eurót mondtak, Vytas poénból bedobta, hogy kettő, mire a srácok: "oké, két euro"

Ekkor már elég egyértelmű volt, hogy valószínűleg lopták, vagy ahogy a lengyelek mondani szokták, "kölcsönvették" a labdát, így végül otthagyjuk őket. Tíz perc múlva aztán Vytas kicsit már bánja a dolgot, így elhatározzuk, hogy veszünk egyet majd a Decatlonban. Ezer éve nem játszottam már én sem, talán érdemes lenne kicsit újra gyakorolni.

A parkból majdnem hazaindultunk, aztán mégis meggondoltuk magunkat. "Menjünk az óvárosba kicsit." - mondja Vytas, én meg rábólintok. Ráérünk, nem hajt a tatár. Közben kiderült, hogy van valahol egy bringa- és gördeszkapálya, elhatároztuk, hogy megkeressük.

Alig 10 perces tekerés után rá is találtunk, két srác BMX-el extrém dolgokat művelt épp rajta. Megvártuk, amíg lelépnek, majd rövid gondolkodás után úgy döntöttünk, mi is kipróbáljuk. Elég óvatosan álltunk a dologhoz, mert azért kerékpárjavításra most senkinek nincs pénze, plusz a 40 eurós foglalót se kéne elveszíteni a bringakölcsözőnél.

Időközben kezdett hűvösre fordulni az idő, most már tényleg haza kellene menni. Ahogy elindultunk, folyamatos üvöltözést, kiabálás hallatszott. "A Kortrijk bajnoki meccset játszik." - állapítottam meg. "Menjünk kicsit közelebb a stadionhoz."

Áttekertünk hát a hídon, éppen félidő van, amikor odaérünk. Vytas javaslatára közelebb ballagtunk a bejárathoz, hátha be tudunk lógni valahol, de hamarosan kiderült: esélytelen a dolog, mivel tele van biztonságiakkal a stadion. Egyikük pedig már közeledett is felénk.

Gyorsan kivágtam magam, és rákérdeztem: hogy áll a csapat. Mondja, hogy 2-1, de hogy sajnos már nem lehet jegyet venni. Visszakérdezek még: "mennyi a jegy egyébként?" A válasz 12 euro.

És ekkor következett a meglepetés. Már éppen indultunk volna, amikor a fickó megszólalt: "de mára tudok maguknak adni ingyen jegyet. Három díszvendég nem jött el." Rögtön kaptunk az alkalmon, visszaszaladtunk lezárni a kerékpárt, és irány a stadion, fülig érő mosollyal persze.

Ingyenjegy és a biztonságiak :)
Free ticket and the security guys :)

Hamarosan elkeződött a második félidő, és meg kellett állapítsam, hogy a Kortrijk igencsak jó csapat. Sokkal szervezettebben, okosabban játszottak, mint a vendég Tienen, nem véletlen hát, hogy még háromszor betaláltak.

Pillanatkép... *** Snapshot...

Így végül a második félidő végén magabiztosan, 5-1-re nyert a Kortrijk, amelyet én az alábbi módon igyekeztem kihirdetni:

Kortrijk - Tienen: 5-1

A hazai szurkolók ünneplésbe és éneklésbe kezdtek, magam is bekapcsolódtam egy kis időre, már csak az elképesztő és fantasztikus este miatti örömmámor miatt is. És mindez, amit itt olvashattatok, úgy indult, hogy elugrunk a parkba dumálni egyet.

Hmm, nos... Ahhoz képest... :)

(Bloglátogatási szokásaidról most a jobb oldali szavazósávban nyilatkozhatsz. Mindig fontos a visszajelzés, kérlek szavazz... (: )