Egy hete ilyenkor nem a leghiggadtabb hangulatomban ültem le a gép elé, hogy beszámoljak arról: a bolgárok szinte teljesen lekoppintották a tavalyi magyar prezentáció általam tervezett design-ját. Azóta sokakkal beszéltem, innen és otthonról is, egyesek ugyancsak dühösek voltak, mások inkább kételkedtek benne, hogy valóban az én munkám másolatáról van-e szó, és a véletlennek tulajdonították az egybeesést. Nos, íme a puszta bizonyíték, és utána a történet utóélete.
A következő képen láthatjátok az első féléves magyar prezentáció nyitódiáját, amelyen akkor órákig dolgoztam:
Ezek után következzék a bolgárok második féléves nyitódiája, amely valószínűleg sokkal kevesebb munkábe került:
Meg kell jegyezzem, hogy a másolat ráadásul sokkal silányabb minőségű, mint az eredeti. Aki készítette, láthatóan nem nagyon értett a powerpointhoz. A biztonság kedvéért azért vessünk össze még két diát. Íme a miénk:
És ugyancsak történelem a bolgár prezentációban:
Ezek után gondolom nem kérdés, hogy véletlen egybeesésről, vagy szándékos másolásról van-e szó. A bolgár lányoknak egyébként rögtön jeleztem a dolgot az eset után, persze az égvilágon semmit nem tudtak az egészről, de megígérték, hogy utánajárnak.
Mint kiderült, az egyik bolgár srác készítette az ominózus diákat, és amikor a csajok rákérdeztek, először tagadta, majd később elismerte a másolás tényét. A lányok rögtön elnézést is kértek, persze nem tehetnek semmiről, hogyan is haragudhatnék. Az viszont már megmosolyogtató, hogy ezek után a bolgár srácok Torhouból még alighanem rám orrolnak azért, mert meg mertem említeni a dolgot. Szerintük bizonyára le kellett volna nyelni az egészet, és hallgatni róla.
Nos, ahogy erre azt csekély magyar szókincsével rendelkező litván kollégám, Vytas mondaná: lófaszt...
Mint kiderült, az egyik bolgár srác készítette az ominózus diákat, és amikor a csajok rákérdeztek, először tagadta, majd később elismerte a másolás tényét. A lányok rögtön elnézést is kértek, persze nem tehetnek semmiről, hogyan is haragudhatnék. Az viszont már megmosolyogtató, hogy ezek után a bolgár srácok Torhouból még alighanem rám orrolnak azért, mert meg mertem említeni a dolgot. Szerintük bizonyára le kellett volna nyelni az egészet, és hallgatni róla.
Nos, ahogy erre azt csekély magyar szókincsével rendelkező litván kollégám, Vytas mondaná: lófaszt...
5 megjegyzés:
A mi bolgárjaink sem tudták és sűrűn kértek bocsánatokat. Egyedül az a gonosz fiú tudta, akinek odaadtad...
Ők sem szívlelik...
Szia Gábor!
Nem csak ehhez a részhez, hanem úgy általánosságban szeretnék gratulálni a blogodhoz!
Bár a főiskolán nem voltunk oly rettentő szoros kapcsoltabn, de ez még nem zárja ki, hogy örömmel olvasgassam amiket írsz.
Tetszenek nagyon a beszámolóid, és kicsit irigykedve látom, hogy Te még mindig a jó kis főiskolás éveidet töltöd, bár abszolút nem összehasonlítható a két világ.
Párom révén - aki holland - sok mindent láttam már én is az országból amiről mesélsz, és időm egy részét is ott töltöm, mivel Belgiumban laknak.
Fura ez, és részemről jogtalan, de miután olvastam az egyik bejegyzést, a barátomnak szinte majdnem "büszkén" meséltem, hogy egy honfitársam, akivel együtt jártunk főiskolára megállja a helyét , és még munkát is kapott, abban az országban ahol Ő él!!! :D
És amiért lényegében "tollat" ragadtam, az hogy nagyon sok sikert szeretnék Neked kívánni a továbbiakban is, és hogy minél több időt tölthess kinn, tanulhass, fejlődhess, és legyél minden pillanattal gazdagabb!
Ui: Kérlek, egyél helyettem is, egy "poatoes war" - t....ilyet itthon miért nem lehet venni???? :)
Üdv, Asztalos Erika
(vedd elő, az évfolyamkönyvet, ha nem lenne meg az arcom, név alapján) :D
Szia Erika!
Hogyne lenne már meg az arcod, ugyanmáá :))
Köszönöm szépen, örülök, hogy olvasgatod a blogot. Külön köszi hogy kommentáltál is, mert azért nagyon fontos a visszajelzés.
Ami Belgiumot illeti, imádom. Kijutott itt már nekem minden a fogyókúrán keresztül litván barátnőn át pénztárcalopásig. De azért imádom... :))
Erősen gondolkozom, hogy kinn kellene maradni. Erre most jó lehetőség lehet ez a munka. Ma voltam szerződést intézni, jövő kedden kezdek. Egyelőre álommunkahelynek tűnik, bár nem vagyok naiv, nem mind arany, ami... :)
Hadd kívánjak én is sok sikert neked, meg egy rakat optimizmust minden reggel, amire néha szükség van a szürke hétköznapokon. Amint lesz egy kis időm, iwiwen bővebben írok majd, csak épp most jöttem vissza fociról, és csábít a zuhany de kegyetlenül... ;)
Jó legyél, és gyere máskor is a blogra. :)
Üdv:
Gábor
Gábor! Tudtam eddig is, hogy sokmindenhez értesz, és tényleg értesz hozzá, de a fotók óta bizonyíték is van a polihisztor valódra:D
A bolgárok koppintását nem méltatom egy szóval sem, mi tudjuk, hogy milyen gyönyörű és remek munkát végeztél tavaly ősszel, egy (talán) esős októberi napon. :D
Nagyon nagyon sok sikert kívánok a továbbiakhoz, gratulálok a kinti munkához, és csak rajta, maradj kint, Neked való élet ez az "internacionlé" közeg. :D
A Dórival éppen a múltkor beszéltük, hogy lehet, megkérünk egy két fotó elkattintására a szobánk irányába, hogy milyen, ki lakik ott. Még ezügyben lehet, hogy írok.
Puszillak.
Z
ui: hogy áll az Update?:D
Ó, és üdvözlöm Bartot :D
Hú, amikor először olvastam a koppintás dolgot, akkor is felbosszantottam magam, de most valóban, igazán de nagyon!!! Szóval csak annyit mondok erre, hogy a mi ékes magyar nyelvünk millió szóval, jelzővel illeti; többszörösen összetett mondatokkal írja körül illetve minősíti az ilyet... Most képzeld ez a leghosszabbat ebből. ;) :D Egyébként én még mindig fenntartom a véleményemet, hogy a tavalyi prezid túl jól sikerült, valszeg ezért vethetett szemet a bolgár "zsenink" a művedre.
Mindezek ellenére sok-sok szépet és jót kívánok neked a kinti sulidhoz/munkádhoz!
Üdv:
Timi
Megjegyzés küldése