2008. május 4., vasárnap

Goodbye, girls!

Hát ez a pillanat is elérkezett. Csaknem nyolc hónapnyi együttélés után Dana és Martina szombaton végleg hazautazott. Az utolsó délután nagy beszélgetései, és néhány ősréginek tűnő emlék a cseh lányokkal kapcsolatban persze örökre megmarad.

Csak ülünk a teraszon, kissé szótlanul. Martina nagyokat sóhajtozik, Dana szemébe könnycseppek kúsznak. "Nem gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz." mondja, és én, hogy kicsit vidámabb vizekre tereljem a társalgást, nagy visszaemlékezésbe kezdek az első napokról.

Tudni kell, hogy megérkezésem után csaknem három hétig az én gondolataim Dana körül forogtak. Szimpatikusnak, bájosnak találtam, akkor még észre sem vettem Alinát, pedig mindvégig majd kibökte a szemem. Nos, az előbbi tényből kifolyólag akkoriban igencsak sok időt töltöttem a cseh lányokkal.

Mégis, hol van már az a nagy séta az első szombat délután, amikor Dana akkor még szegényes angolsággal kifejtette a velem való társalgás alapstratégiáját: "First step: listen. Second step: speak"? Hol vannak a nagy nevetések, miközben Martina megpróbálja lefektetni egy új nyelv, a Csenglish alapjait? Régi messzeségbe tűnt már a klasszikus mondat is: "How much kozit?"


Martina, Gábor, Verca

Vajon emlékeznek-e majd hónapok múlva arra a vasárnap reggelre, amikor titokban elrohantam a pékségbe, és meglepetésként fánkot vettem nekik? Vagy amikor kezemben egy bőségesen megpakolt tányérral felmásztam a tűzlétrán Dana ablakához, hogy rácáfoljak előző este tett állítására, miszerint a férfiakban nincs romantika? És még inkább, ki fogja majd elhinni nekem, amikor elmesélem, hogy hiába kopogtam percekig az ablakán, mert a zuhany alatt volt?

Azután nem merül-e majd a feledés homálya az az éjszaka, amikor a lengyelek hangos dorbézolása miatt felmenekültem az emeletre, és Dana szobájában aludtam, vagy amikor még az elején egymást átölelve bámultuk a csillagokat, miközben a többség partizni ment a városba?


Danával az első napokban *** With Dana in the first days

És egyáltalán, megtörtént-e mindez? Nem csak egy álom, egy szép álom volt csupán? S vajon nem álmodjuk-e mind ezt az egész esztendőt, annak minden gyönyörűségével? Meglehet...

Akárhogy is, azt hiszem, nekem is keserű lesz majd az ébredés.


Nincsenek megjegyzések: