Ma Gentben azon kaptam magam, hogy a sors különös fintora révén élvezem a munkát, amit csinálok. Utána gyors bevásárlás, rohanás haza, mert jött az én kis magyar ERASMUS családom az első félévből, két cseh diákkal kiegészülve.
Ébredés után szinte elborzasztott a gondolat, hogy nekem nyolc órát kell megint a leghülyébb mondatok fordításával a gép előtt töltenem, így elképzelhető, hogy milyen lelkesedéssel indultam munkába. A dolog azonban váratlan fordulatot vett, az idő szinte repült, a fordítás pedig haladt. Ha minden jól megy, jövő héten befejezhetem a munkának ezt a részét, és kezdődhet az oldal tesztelése.
A bolgár lány, Violeta, aki hozzám hasonlóan ERASMUS diákként kezdett a cégnél, most úgy tűnik, hosszabb távra is maradhat, és dolgozhat a Helpdesknél. Bizony az én fejemben is megfordult megint a gondolat, hogy talán maradni kellett volna, hiszen a pénz remek, a munka heti öt nap, a hétvége és az esték garantáltan szabadok. Csak hát otthon vár egy másik kihívás, bizonyosan rengeteg szenvedéssel és gyötrődéssel az első hetekben, hónapokban, és a siker ezügyben csak később garantálható, már ha garantálható. Mégis, vonz ez is, mindennél jobban...
Ez már akkor motoszkált a fejemben, amikor az állomás felé loholtam, hogy egy gyors bevásárlást követően még elérjem a 18.33-as vonatot. Közben írtam egy SMS-t Áginak, ők már úton voltak Renivel és Erikával, nyolc körül érnek majd hozzánk.
És nem sokkal később a nagy viszontlátás. Könnyes lányok, ezernyi emlék, egy fél év együtt. Ági persze csak mosolyog. Megnézték a szobámat, Erika itt is maradt. Kicsit fáradtak voltak mind, úgyhogy korai búcsú.
Ági, Erika, Reni
Közben Skype-on feltűnt Alina, csevegtünk egy jót. Elújságolta, hogy a barátja féltékeny rám (megvan rá az oka), és hogy már akkor felhúzza magát, ha mi ketten csak beszélgetünk a neten. Bulizni biztosan nem engedi el velem, és gyanítom, hogy minden találkozónkkor ő is jelen lesz majd. Nekem ez csak jó, annak idején a féltékenysége miatt szakítottak annak idején, úgyhogy nincs más dolgom, mint hátradőlni, és élvezni a helyzetet.
Az este során még befut egy SMS is a telefonra: Pavla és Lukas is megérkeztek from the Czech Republic. :) Verca sajnos nem tudott jönni, de a télen én készülök feléjük, úgyhogy ezzel vigasztaltam kicsit. Utána még hosszas csevegés Jurgával a litván nőügyekről, ő azt mondja, mint mindig: csak várjak türelemmel, a csoda előbb-utóbb be fog következni.
Hát, ahogy azt a Valami Amerikában mondták: az előbbről alighanem már lekéstünk... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése