Kedd este, mióta szerencsésen megérkezett a három csaj az első félévből, egyszerűen nincs se kedvem, se időm tanulni. Szerdán elvileg két prezentációt kellett volna elkészítenem, de ebből sem lett semmi. Ma napközben dolgozom, este dutch, utána még van valami buli. Pénteken pedig már prezentálnom kell. Hogyan?
Lényeg a lényeg, hogy itt vannak ezek a dinka lányok, elszoktam már tőlük, és most jó újra velük kicsit. A szobám ugyan erősen emlékeztet egy második világháborús bomba pusztította területre, de ilyenkor ez is megszokott, normális, természetes.
Ami a prezentációkat illeti azonban, tényleg nem haladtam semmit. A délelőttöt ellustálkodtam, aztán jött egy SMS Pavlától, hogy ha van kedvem, menjek át ebédre, meg egy kis beszélgetésre hozzájuk. A dologból három órás maratoni csevegés lett, és meghívott január végén Csehországba. Remélem rengeteg hó lesz...
Visszaérve a csajok csináltak nekem kaját, úgyhogy itthon is megebédeltünk, utána pedig kicsit lepihentem. Este a finnekhez voltunk hivatalosak vacsorára, bár a magyar lányok hamar továbbléptek, én azért még maradtam az utolsó buszig. Utána még hajnal kettőig Jurga szobájában, kegyetlenül összenőttünk az utóbbi időben, nagyon fog majd hiányozni.
Közben délelőtt megérkezett még a fizetési papírom, amelynek alapján összesen 506 eurót kerestem májusban, kemény 41 óra munkával. Ez megint csak újabb lelkesedést adott, hogy érdemes csinálni, folytatni tovább.
Ami a mai napot illeti, az biztos, hogy dolgozom. Elvileg nyolc órát szerettem volna lehúzni, de ez már szinte bizonyos, hogy lehetetlen. Úgyhogy ha minden jól megy, akkor 8.40-15.40-ig benn vagyok, aztán rohanok vissza holland órára. Ott csak az első részen maradok, egy apró füllentéssel kimentem magam, és nyolcra már haza is értem. Ha minden igaz, éjfélre készen leszek a két prezentációval, és még talán elnézek abba a bizonyos buliba is.
Már csak azért is, mert ez a finnek utolsó partyestéje. Jövő csütörtökön, Rokassal együtt, mennek haza ők is. Na jah, lassan itt a vége...
Lényeg a lényeg, hogy itt vannak ezek a dinka lányok, elszoktam már tőlük, és most jó újra velük kicsit. A szobám ugyan erősen emlékeztet egy második világháborús bomba pusztította területre, de ilyenkor ez is megszokott, normális, természetes.
Ami a prezentációkat illeti azonban, tényleg nem haladtam semmit. A délelőttöt ellustálkodtam, aztán jött egy SMS Pavlától, hogy ha van kedvem, menjek át ebédre, meg egy kis beszélgetésre hozzájuk. A dologból három órás maratoni csevegés lett, és meghívott január végén Csehországba. Remélem rengeteg hó lesz...
Visszaérve a csajok csináltak nekem kaját, úgyhogy itthon is megebédeltünk, utána pedig kicsit lepihentem. Este a finnekhez voltunk hivatalosak vacsorára, bár a magyar lányok hamar továbbléptek, én azért még maradtam az utolsó buszig. Utána még hajnal kettőig Jurga szobájában, kegyetlenül összenőttünk az utóbbi időben, nagyon fog majd hiányozni.
Közben délelőtt megérkezett még a fizetési papírom, amelynek alapján összesen 506 eurót kerestem májusban, kemény 41 óra munkával. Ez megint csak újabb lelkesedést adott, hogy érdemes csinálni, folytatni tovább.
Ami a mai napot illeti, az biztos, hogy dolgozom. Elvileg nyolc órát szerettem volna lehúzni, de ez már szinte bizonyos, hogy lehetetlen. Úgyhogy ha minden jól megy, akkor 8.40-15.40-ig benn vagyok, aztán rohanok vissza holland órára. Ott csak az első részen maradok, egy apró füllentéssel kimentem magam, és nyolcra már haza is értem. Ha minden igaz, éjfélre készen leszek a két prezentációval, és még talán elnézek abba a bizonyos buliba is.
Már csak azért is, mert ez a finnek utolsó partyestéje. Jövő csütörtökön, Rokassal együtt, mennek haza ők is. Na jah, lassan itt a vége...
2 megjegyzés:
Nyugi ne aggódjál. Ismerlek téged és tudom, hogy mindennel időben elfogsz készülni. Annak idején, amikor együtt dolgoztunk, akkor is sok határidős dolgot csináltál és minden esetben elkészültél időre. Úgyhogy ezzel sem lesz baj.
Kitartás!
Az egyik teljesen kész van, a másik nagyjából... rendben lesz, bár a bulit ki kellett hagyni... :S
Megjegyzés küldése