Már majdnem elfelejtettem azt az első félévben is megtapasztalt érzést, hogy milyen is az ERASMUS utolsó hónapja. Ekkorra megfogyatkoznak a partik, a bulik, a közös ökörködések, mindenki a számítógépe előtt roskad, és beadandót ír, prezentációt készít, vizsgára tanul. Jelentem, most ezt a korszakot éljük...
Ami engem illet, a magyarországi utazásom miatt jelentős csúszásban voltam szerdán. Egy beadandó dolgozat határidejét már napokkal túlléptem, de a tanárral kötött megállapodás értelmében nem vette olyan szigorúan a dolgot. Közben másik négy beadandó várt még megírásra, mindez úgy, hogy napközben óráim voltak.
Azért nagy nehezen mégiscsak sikerült behoznom a lemaradást. Szerdán egész nap utaztunk az egyik óra keretében, itt tehát nem sok idő volt munkára. Csütörtök reggel 11.00-ig órán voltam, utána irány haza, nekiesni a Business Project beadandó dolgozat megírásának (határidő péntek). Ezt követte az International Human Resources Management, amelynek már múlt pénteken el kellett volna készülnie.
Miután mindezzel megvoltam, rohantam a buszhoz a szakadó esőben, mert ugye holland órám volt 17.30-21.00-ig. Kész szenvedés, időpocsékolás, alig tanulok valami újat, a tanárt pedig finoman szólva nem szívlelhetem. Lényeg a lényeg, fél tízre újra itthon. Ekkor jött az Improving Management Skills beadandó megírása, amivel éjfél előtt nem sokkal lettem kész. (A határidő pontosan éjfél volt)
A pénteki nap lényegében ugyanez, nem részletezem. Közben, amikor egy kis időm akadt, összeállítottam a jövő heti határidőnaplómat, hogy mikor, hol, és merre kell hogy legyek. Már így ránézésre is sokkol a dolog, azt kell hogy mondjam.
Közben, csak hogy ne legyen olyan egyszerű az élet, péntek délután megfájdult a torkom, azóta hatalmas gombócot érzek nyelés közben. Alighanem mandulagyulladás, de ki kell heverni...
...már csak azért is, mert a következő két hét jelszava még mindig: just keep working.
Ami engem illet, a magyarországi utazásom miatt jelentős csúszásban voltam szerdán. Egy beadandó dolgozat határidejét már napokkal túlléptem, de a tanárral kötött megállapodás értelmében nem vette olyan szigorúan a dolgot. Közben másik négy beadandó várt még megírásra, mindez úgy, hogy napközben óráim voltak.
Azért nagy nehezen mégiscsak sikerült behoznom a lemaradást. Szerdán egész nap utaztunk az egyik óra keretében, itt tehát nem sok idő volt munkára. Csütörtök reggel 11.00-ig órán voltam, utána irány haza, nekiesni a Business Project beadandó dolgozat megírásának (határidő péntek). Ezt követte az International Human Resources Management, amelynek már múlt pénteken el kellett volna készülnie.
Miután mindezzel megvoltam, rohantam a buszhoz a szakadó esőben, mert ugye holland órám volt 17.30-21.00-ig. Kész szenvedés, időpocsékolás, alig tanulok valami újat, a tanárt pedig finoman szólva nem szívlelhetem. Lényeg a lényeg, fél tízre újra itthon. Ekkor jött az Improving Management Skills beadandó megírása, amivel éjfél előtt nem sokkal lettem kész. (A határidő pontosan éjfél volt)
A pénteki nap lényegében ugyanez, nem részletezem. Közben, amikor egy kis időm akadt, összeállítottam a jövő heti határidőnaplómat, hogy mikor, hol, és merre kell hogy legyek. Már így ránézésre is sokkol a dolog, azt kell hogy mondjam.
Közben, csak hogy ne legyen olyan egyszerű az élet, péntek délután megfájdult a torkom, azóta hatalmas gombócot érzek nyelés közben. Alighanem mandulagyulladás, de ki kell heverni...
...már csak azért is, mert a következő két hét jelszava még mindig: just keep working.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése